ZSÍR

Szombat esti láz: System Of A Down - Toxicity 2023. szept. 2.

Vannak olyan rockzenekarok, melyek nem csak a zenéjükkel, hanem a mondandójukkal is át tudják törni azt az üvegplafont, amint a mainstream média görget az igényes zenét játszó bandák és a szélesebb tömegek közé. Nagy ritkán pedig az is előfordul, hogy a népek olvasztótégelyéből egy nemzetiségi rockzenekar emelkedik ki és fordítja ki négy sarkából a világot. 

Sőt, igazából nagyon ritka az ilen, ám az örmény fiatalokból (akkor még fiatalokból) álló amerikai System Of A Downnak összejött az, amiről zenekarok ezrei csak álmodoznak. 

Serj Tankian (ének), Daron Malakian (gitár, ének) és Shavo Odadjian (basszusgitár) ugyanannak az iskolának voltak a diákjai, ám az 1992-es találkozásukig nem ismerték egymást, mivel az énekes 1967-ben születt, míg későbbi társai 1974-ben, illetve 1975-ben. A System Of A Down 1994-ben alakult meg, a nevét Malakian egyik verse (Victims Of A Down) után kapta. A zenekar első dobosa Ontronik "Andy" Khachaturian lett. 

A zenekar gyorsan ráérzett a dalírásra, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is elkészítettek egy-egy demólemezt, amivel ekkor méeg sikertelenül próbálták felhívni magukra a kiadók figyelmét. Khachaturian 1997-ben került ki a zenekarból – kényszerűen, mivel megsérült a keze. A helyére John Dolmayan került, ezzel pedig kialakult a zenekar végleges felállása. 

A System Of A Down a hollywoodi klubokban koncertezve – a berobbanó nu metal őrület kellős közepén – egyre nagyobb tömegeket kezdett megmozgatni, ami még a sztárproducer, Rick Rubin figyelmét is felkeltette, aki végül szerződtette is a fiatal örményeket a saját kiadójához, az American/Columbia Recordshoz.

Az első stúdióalbum munkálatainak gyakorlatolag azonnal nekiveselkedtek, és 1998. június 30-án meg is jelent a zenekar nevét viselő korong. A bemutatkozó lemez az USA-ban komoly hullámokat vert szokatlan dallamival, dinamikus dalaival és elgondolkodtató szövegeivel. A lemezhez készült két videót (Sugar, Spiders) rendszersen műsorukra tűzték a legnagyobb zenei tévécsatornák (ekkoriban még zenét is játszottak rajtuk), így rohamosan nőtt a zenekar ismertsége és népszerűsége. Az album kétszeres platinastátuszt ért el az Egyesült Államokban, de bearanyozódott Nagy-Britanniában, Kanadában és  Olaszországban. 

 Az ezeredforduló környékének legnagyobb utazófesztiválja, az Ozzfest a tenyerén hordozta a Systen Of A Downt, de olyan zenekarok is turnéra vitték magukkal a srácokat, mint a Metallica, a Slayer vagy a Fear Factory. Magyarán beindult a szekér. 2000-ben megjelent a méltán híres Black Sabbath feldolgozáslemez, a Nativity In Black második része, amire a SOAD a Snowblind című klasszikust dolgozta fel.

A zenekar második lemeze, a Toxicity 2001. szeptember 4-én jelent meg. Az előzetes elvárások hatalmasak voltak, a banda több koncertjét is be kellett tiltania a rendőrségnek, mivel olyan sokan jelentek meg a helyszíneken, hogy nem lehetett biztonságban megrendezni a bulikat. 

Na, szóval a Toxicity. Mindenképp paradigmaváltó lemez, amiből csak az USA-ban elment úgy 6 millió példány, összesen pedig nagyjából 12 millió. A számok jól mutatják az őrületet, amit a lemez kiváltott, még a szeptember 11-i terrortámadások ellenére is, noha a lemez szövegeit átitatja Tankian politikai mondanivalója és a fogyasztói társadalom elleni kritikája. A lemez valódi stíluskavalkád lett, progresszív rock/metal elemek ugyanúgy megtalálhatók rajta, mint a jazz, a hip hop, a thrash metal, a közel-keleti-, vagy épp a kaukázusi népzene hatása. És épp ebben az eklektikusságában keresendő a lemez és a banda elképesztő sikere is. A lemezt a Chop Suey! dalért Grammy-díjra nevezték. 

A lemezt egy roppant sikeres turné követte a Slipknot, illetve a Rammstein társaságában, mely ugyan nem volt balhétól mentes – a Michigan állambeli Grand Rapids városában történt fellépésük után Odadjianra a biztonsági őrök a származása miatt tettek bántó megjegyzéseket és fizikailag bántalmazták, amiért később pert indított az őket foglalkoztató cég ellen.

2001 végén felkerültek az internetre a Toxicityről lemaradt, félkész dalok, melyeket a zenekar a következő évben fejezett be a stúdióban és a Steal This Album! (Lopd el ezt a lemezt!) címet kapta – ezzel üzenve a dalokat  kiszivárogtatóknak. A lemez valóban a Toxicity kistestvére volt, ám mint olyan, nem véletlenül maradtak le a korszakalkotó albumról az itt szerplő dalok. Mindenesetre a hullámot meglovagolva még így is csont nélkül elment a lemezből egymillió példány az USA-ban, ami tekintve, hogy valójában tűzoltás volt, nem egy rossz eredmény. 

A zenekar következő nagy dobása egy duplalemez lett, amit ketté véve, Mezmerize (2005. május 17.) és Hypnotize (2005. november 22.) jelentettek meg. Mindkét lemez az élen nyitott az USA-ban, dupla, illetve egyszeres platina státuszt értek el. Míg az első lemez valamivel könnyebben emészthetőbb dalokat tartalmaz, illetve Daron több dalban is énekel, addig a Hypnotize-on a keményebb dalok kaptak helyet, a kettőt pedig a Soldier Side című dal köti össze. 

Hatalmas sikerek ide, Grammy-jelölések oda, a zenekar tagjai között kreatív nézetkülömbségek alakultak ki, így 2006-ban tulajdonképpen szétesett a zenekar. Malakian megalakította a Scars On Broadway nevű zenekarát, amihez Dolmayan is csatlakozott, Tankian pedig szólókarrierbe kezdett. A két formáció első próbálkozásai nagy mértékben nem tértek el a SOAD világától, ám Tankian tudatosan egyre tovább tágította a határait, sokkal inkább a politikai mondanivalóra kihegyezve az összképet. Mindazonáltal az első, Elect The Dead című szólólemeze kiválóan sikerült. Ám összességében elmondható, hogy végül senki sem tudott felnőni a System Of A Down sikereihez. 

Szerencsére a zenekar tagjai is felismerték azt, hogy a rajongók továbbra se mondtak le a szeretett zenekarukról, így 2011 óta hellyel-közzel ismét létezik a zenekar, igaz, leginkább csak koncert fronton. Noha többször is nekifutottak egy új lemeznek, végül a mindig előjöttek a kreatív nézetkülömbségek. 

Apró vigasz, hogy 2020-ban megjelent két új dal, a Protect The Land és a Genocidal Humanoidz, amivel Örményország, illetve a másodk Hegyi-Karabah-i háború áldozatainak gyűjtöttek pénzt. 

Mai dalunk a zenekar legnagyobb sikerének számító Toxicity címadója, ami kislemezként is 3 millió példányban talált gazdára az USA-ban.