A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Smashing

Szombat esti láz: The Smashing Pumpkins: Tonight, tonight 2023. febr. 4.

A Piros7 Szombat esti láz rovata nem igazán merészkedett a kilencvenes évek alternatív rock színterére, bár kétség kívül ennek a színtérnek is megvannak a maga kultikus zenekarai, mint amilyen a The Smashing Pumpkins is.

A Chicago-i zenekar 1988-ban alakult Billy Corgan énekes-gitáros, D'arcy Wretzky basszeros, James Iha gitárps és Jimmy Chamerlin dobos egyettműködéséből. A különleges hangulatú zenekar az 1990-es évek tipikus amerikai zenekara, ám sok szempontból nagyon is kilógott az akkori trendekből.

A The Smashing Pumpkins ugyanis gótikus rock zenekar volt, melynek egyik legmarkánsabb ismertető jegye az énekes, Billy Corgan különleges orgánuma volt. A banda debütálása 1991 októberében (Gish) nem váltotta meg a világot, de már markáns stílusjegyeket mutatott, a korszak egyetemi rádióinak kedvelt visszatérő vendége volt. Olyan nagymenők vitték turnéra a zenekart ekkoriban, mint a Guns 'N Roses, a Red Hot Chili Peppers vagy a Jane's Addiction. A zenekart már ebbern az időben komoly személyes traumák érték: komoly magánáleti problémák, alkohol- és drogfüggőség, na meg az énekes életét végigkísérő depresszió.

A zenekar mainstream áttörését hozó Siamese Dream lemez 1992-ben jelent meg. Az album önmagában nem tekinthető egy rocktörténeti mérföldkőnek, ám mind a zenekar, mind a kilencvenes évek amerikai zenéjének törénetében fontos állomás volt, hiszen az alternatív rock zenekarok szempontjából kimagaslóan fontos lemez volt a maga szomorkás, shoegazes megközelítésével. A lemezből csak az USA-ban négymillió példány fogyott el.

A mai dalunkat is tartalmazó Mellon Collie and the Infinite Sadness lemez 1995-ben jelent meg. Az dupla albumra Corgan 56 dalt írt, ezek közül 28 került fel a két korongra. Az énekes az „X-generáció Fal-lemezének” titulálta az albumot, mely kis sarkításának elfogadásával akár helytálló megállapítás is lehetne, ha akkoriban már nem dübörgött volna az amerikai médiában a pop-punk és a föld alatt fortyogó nu-metal láz. Ám így is egy kivételesen fontos, az amerikai fiatalság hideg háború utáni kiábrándultságát rögzítő opusza lett a Mellon Collie and the Infinite Sadness.  

Az album rendkívül széles érzelmi spektrumot jár be: a naiv optimizmustól a végletekig kifacsart, öngyűlölő dühig mindent megkapunk, természetesen groteszk kaleidoszkópon keresztül. A lemez a US Billboard 200 listáján az első helyig kúszott. A zenekar hazájában 5 000 000, Kanadában 1 000 000 példányban talált gazdára. A zenekarra Európa is pozitívan reagált, különösen a hurráoptimista pop-punk és a fiú/lánybandák szirupos-rágógumi popzenéjének tükrében.

A zenekar a sosem vágyott siker után igyekezett eltávolodni a Mellon Collie világától. Az 1998-as Adore kimondottan elektroinus hangvételű alkotásra sikeredett, eltávolodott a gitár-központú rocktól (e sorok szerzőjének máig meghatározó albuma!), majd egy évre rá megjelent Machina/The Machines Of God inkább amolyan be nem váltott ígéret, mellyel a zenekar próbált visszakanyarodni a korábbi hangzásához, ám a groteszk életérzést tovább bonyolítva. Az album a karrierjük egyik, ha nem a legjobb alkotása lett összességében, ám pop-rockos felhangjaival sok régi rajongóját elidegenítette a zenekartól. 

A The Smashing Pumpkins feloszlását 2000. május 23-án jelentette be Billy Corgan, ám még az év szeptemberében megjelent a Machina II/The Friends & Enemies of Modern Music lemez, ami az előző album logikus folytatása, és egyszersmind a legridegebb alkotása lett. 

A zenekar tagsága közül Corgan volt a legaktívabb, ám mindenki a The Smashing Pumpkins visszatérését várta, ami 2005. júniusában jött el. A banda nem az eredeti felállásban alakult újjá, és visszatérés is felemásként valósult meg. Bár a Zeitgeist lemeznek megvannak a maga emelkedett pillanatai, a korábbi mágia már hiányzik róla. És ez sajnos elmondható a további lemezekről is, hiába tért vissza Iha és Chamberlin, a kilencvenes évek hangulata már végleg a múlté.

Akárhogy is nézzük, a The Smashing Pumpkins tipikusan az a zenekar, amelyik jókor volt jó helyen: ezzel a gótikus alternatív rockzenével csak a kilencvenes években tudott masszív rajongótábort kiépíteni, akik még mindig lelkesen várják egy újabb Siamese Dream vagy egy újabb Mellon Collie... megjelenését, ám mindhiába csalatkozniuk kell. De valahol ez is a zenekar üzenete: végül úgyis csalódunk. Ám ennek a csalódásnak is megvan a maga eszétikai értéke. 

A zenekar két Grammy-díjat zsebelt be eddigi karrierje során, mindkettő a Mellon Collie and the Infinite Sadness lemez egy-egy dalát dícséri.