A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Tiamat 1

Szombat esti láz: Tiamat - Vote For Love 2024. márc. 23.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Ha már köztársasági elnököt választunk, úgy gondoltam, ma valami „választós” nótát keresek az olvasóink szavazásra buzdítására, aztán kissé felülkerekedett rajtam az underground metal zenék iránti rajongásom, úgyhogy a svéd gótikus metalos Tiamat bemutatása mellett döntöttem.

Az egykor szebb (sokkal szebb!) napokat is látott együttest 1987-ben alapította Johan Edlund gitáros-énekes. Az eredetileg Treblinka néven játszó banda a korai időszak black/death metalos gyökereit még lehetett érezni az 1989-es bemutatkozó albumon, a Summerian Cry-on, amin már a sumér mitológia tenger- és őskáosz istennőjének a nevét viselte az együttes. Az album nem kavarta fel különösebben az állóvizet a maga korában, ám még így is az egyik legelső szimfonikus black metal albumnak tartják, idővel megtalálta a maga közönségét, követők sorának mutatva az utat.

A bemutatkozást követően átalakult és egyre inkább kikristályosodott a Tiamat valódi hangzásvilága, ami már az 1991-es The Astral Sleep lemezen is éreztette a hatását, ám az 1992-ben érkező Clouds korongon lehetett igazán érezni a gótikus rock hatását a zenakar muzsikáján. A korábbi extrém zenei megoldások és a hörgő ének mindjobban háttérbe szorultak, hogy a helyüket a melodikus borongásnak adják át. 

A zenekar magnum opusának tartott Wildhoney 1994-ben jelent meg, a gótikus rock/metal jelzők mellé a lemez kapott egy kimondottan kellemes progresszív és pszichedelikus rockos ízt. A dalok letisztultak, jó értelemben véve slágeresek lettek. Gyakorlatilag a gótikus metal műfaji esszenciája lett a korong, még úgy is, hogy a lemezre rányomta a bélyegét Edlung drogokkal való kapcsolata. 

A folytatásra, az 1997-ben érkező A Deeper Kind Of Slumberre sok minden megváltozott, hiszen ekkora a zenekar gyarkoraltilag már Edlund kísérőzenekarává vált, miután John Hagel basszeros távozott a bandából. Ráadásul a stúdiózás megkezdése előtt egy héttel szakított a barátnője is az öntörvényű frontemberrel. Az album roppant sikeres lett a maga szintjén.

Az 1999-es Skeleton Skeletron lemezt valahogy sosem tudtam végighallgatni, magam sem értem az okát, talán a kissé több elektronika miatt nem működött nálam, ellenben a 2002-ben érkező Judas Christ-ot megint egy jobban sikerült lemeznek tartom, még annak ellenére is, hogy elődeinél kevésbé volt sikeres anyagilag. A szerelem témakörét körbejáró korong egyik húzódala mai dalunk, a Vote For Love.

A következő évben érkezett a Prey, amelnyek nyitódala, a Cain szerepelt a a Vampire: The Masquerade - Bloodlines című videójátékban. A lemez nem lett rossz, ám már sok újdonsággal nem tudott szolgálni, a formula kezdett megfáradni. 

Érezhette ezt a főnök is, hiszen a következő korongra alaposan rápihent: az Amanethes csak 2008-ban jött ki, elődeinél metalosabb hangzásvilággal. A korong a svéd albumlistán a 13. helyig jött fel. A zenekar máig utolsó lemeze lassan 12 éve, 2012. novemberének elején jelent meg, és inkább vegyes fogadtatásban részesült. 

A tíz lemezzel a háta mögött a Tiamat leginkább Edlund drogproblémái miatt állt a földbe, noha hivatalosan máig léteznek, hébe-hóba koncerteznek is, amit 2017-ben volt „szerencsém” látni is a Brutal Assault fesztiválon Csehországban. A teljes Wildhoney lemez előtt tisztelgő koncert ugyanis botrányba fulladt, mivel Edlund kissé... khmm... más dimenzióban tartózkodott, és ahogy haladt előre a műsor, úgy ütött be nála egyre inkább az anyag, és vált önmaga paródiájáva az egyébként roppant tehetséges frontember. Életem egyik, ha nem a legnagyobb csalódása volt így látni azt az embert, aki olyan zseniális lemezeket tett le az asztalra, mint a Wildhoney, a Judas Christ vagy az A Deeper Kind Of Slumber. Csak remélni tudom, hogy ezzel a koncerttel elérte a mélypontot, és innen már csak felfelé vezet számára és társai számára is az út. Mindenesetre amit ezekkel a lemezekkel letett az asztalra, az több, mint megsüvegelendő.

Aki szereti a Sisters Of Mercyhez hasonló gótikus zenéket, nyitott a Pink Floyd pszichedelikus korszakának elszállós dolgaira, az bátran próbálkozzon a Tiamat muzsikájával, hiszen nem mindennapi utazásra indul a borongós muzsikák tengerén. 

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!