MAGYAR KÁRTYA

Králik Róbert: "Szövetségen" innen és túl 2023. máj. 9.

Kezdjük egy Rigó-idézettel a Bummból:

"Az MKP platform május 13-i jelöltállító közgyűléséig van ideje Berényi Józsefnek és Forró Krisztiának eldönteni, hogy Igor Matovič magyar hangját részesítik-e előnyben a velük egy pártot létrehozó Híd-platformmal szemben."

Május 13-án esedékes az MKP azon országos tanácsülése, amely arról hivatott végérvényesen dönteni, hogy kiket szerepeltet majd a konzervatív platform a június elejéig leadandó jelöltlistán. És, nyilván arról is, hogy Gyimesi György és néhány társa végül felkerül-e a listára vagy nem.

A jelenlegi "odszállás" alapján az igen esélyesebb, mint a nem.

Ez az ultimátumként felfogható nyilvános kijelentés a Most-Híd platform elnöke részéről a Szövetségben tapasztalható belharcok egyfajta kicsúcsosodása. Az egymás irányába (és sajnos kifelé is) közvetített világlátásbeli ellentétek és a krónikus személyes ellenszenv Gyimesi elutasításában manifesztálódott részükről.

Ő a jéghegy csúcsa, vagy az utolsó csöpp a pohárban, de ez az egész konfliktus nem Gyimesi Györgyről szól.

Elnézést kérek, Gyuri, de ez az igazság.

Ez a konfliktus a legelejétől jelen van a Čajak utcai székházban.

És nyilván nem csak ott, hanem a párt különböző fórumaiban a legfelső szervektől kezdve egészen a legalsó, helyi szervezeti szintig.

Persze régiója válogatja. Van, ahol a helyiek ki tudnak egymással egyezni, mert a magyar szórványlét kényszere nagy úr. Meg talán vannak valami közös biznisz-érdekeltségek is a háttérben.

De főleg a magyarok által sűrűbben lakott járásokban, a tömbnek nevezett régiókban, a legelejétől sokkal kiélezettebbek a belharcok, artikuláltabbak az ellentétek.

Ezek alsóbb szinten javarészt személyi jellegűek, valamiféle sértődöttség vagy irigység is munkálkodhat az emberekben, illetve oka lehet korábbi kiszorítósdi, illetve klikkesedés.

De ez a szűkkeblű gittrágás minden kisközösségben jelen van, erre nem feltétlenül kellene, hogy rámenjen az egységes felvidéki etnikai politizálás fennkölt projektje.

A fő gond az ideológiai távolság.

Hogy plasztikusan abrázoljam az ellentét zanzásított lényegét: még abban sincs egység a Szövetségen belül, hogy mi felvidéki vagy szlovákiai magyarok vagyunk-e. Az egyik felekezet és annak médiája konzekvensen így, a másik meg úgy mondja.

Mondhatja tehát bárki, hogy a felvidéki politikába nem kell belevinni az ideológiát. Ahogy azt én a legfelső szinten, a központban tapasztaltam, ez sajnos a legelejétől jelen volt. És markánsan.

Ez egyértelműen kőkemény kultúrharc volt a legelejétől fogva.

A Híd platform vezetői, kiegészülve az Összefogás legfőbb embereivel, a székházban és az országos elnökségben is vállvetve küzdöttek egyfajta lazább, kevésbé nemzeti Szövetségért.

Mondhatnánk talán azt is, hogy egy liberálisabb vonalvezetés átültetésében voltak érdekeltek.

Az MKP pedig ragaszkodott a saját nemzeti-konzervatív elvrendszeréhez, ideológiájához, az egy nemzetben való gondolkodás alapvetéséhez. Ahhoz, hogy mi nem szlovákiai magyarok vagyunk, hanem a magyar nemzet szerves részeként, felvidéki magyarok. 

Tehát mi a magyar nemzethez tartozunk. Nem csak kulturálisan, nemcsak hagyományainkat tekintve, de jogi értelemben is!

A másik tábor viszont egyfajta aktivista attitűdöt képviselve ebben a kérdésben, amolyan szlovákiai rezervátumba zárná közösségünket, igyekezve leválasztani azt az anyaországi politikáról és az össznemzeti testről.

Nos, ez az alapvető probléma. Ez az ősellentét közöttünk, aminek a magvait még a mečiari nyomásra egyesülni kényszerült 98-as MKP születése idején elvetettük. Az ivazív gyom 2009-re szárba szökkent, most pedig közösen learatjuk...