ZSÍR

Tájkép csata után 2024. szept. 30.

A hétvégén lezajlott az elnökválasztás a Magyar Szövetségben. Elérte célját talán az utolsó esély, hogy a gödör aljáról elinduljunk felfelé. A kép, mely eléggé k(á)oszos volt már, a végére némileg kitisztult, de a hátrahagyott taposóaknák felszedése még várat magára.

A pirotechnikusok hetei jönnek. Ami egyértelműen elmondható, hogy a négy induló elnökjelölt közül az arra legalkalmasabb vette az akadályt.

Győzelemről azonban nem ildomos beszélni, ugyanis kínossá fajult versesengés volt ez a végére egyre inkább, mint egy háború, még ha egyesek kívülről nem is így látták.

Amúgy is, döglött oroszlánokba meg cicákba se, nem rúgunk.

Ami tény, és amire a megválasztott elnök is rácáfolt az az, hogy a várakozással és az előre tutin beharangozott bosszúállással ellentétben, nincs senkiben bosszúvágy, ami a felállított, új elnökség összetétele is bizonyít.

Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy ez más elnök esetében is így lett volna. De ez már történelem és fikció, amin túl kell lépni.

És mindig csak egyet, de előre!

Egy dolog (a sok dolgon kívül, ami nem derült ki) azonban kiderült, mégpedig az, hogy Gubík Laci barátai hitelesebben és őszintébben álltak ki az igazuk mellett, mint a bérből harcoló ellenlábasai.

1998-óta ez volt az első olyan megmérettetés, ahol nem a cinkelt kártyákat és béreket, meg teljesíthetetlen ígéreteket osztogató oligarcha háttérembere jutott hatalomra, és végre egy konzervatív irányvonal határozhatja meg a merre továbbot.

Ha Duray Miklós élne, bizonyára ínyére lenne ez, és nem csak reméljük, de hisszük is, hogy egy pohár borral koccintottak a mennyei kávézó teraszán erre az eredményre.

És tetszik, nem tetszik, ez valóban a felvidéki magyarság többségének az óhaja volt már évtizedek óta.

Hogy ebből az óhajból, halk sóhaj, vagy reális akarat lesz, rajtunk is múlik.

De főleg azokon, akik vallják, sőt meggyőződésük ez az irány. Ez persze sok mindent felvet, meg meg is ágyaz. Sok mindennek.

Maga a tény hogy a Magyar Szövetség kongresszusának, a napvilágot látott valós - és nem lejárató, ahogyan azt bizonyos kútásók okfejtették a választás után - információk tudatában, még mindig a küldöttek majdnem fele tartotta volna alkalmasnak az alulmaradt jelöltet az elnöki posztra, nemcsak kiábrándító, de elég sötét képet is fest a felvidéki magyarság mentális, és értelmi színvonaláról.

De tudjuk, hogy van az a pénz, pozíció, és érdek...

De hála Istennek, meg a józan többségnek is, most ez sem volt elég.

A megosztottság a pártban tehát továbbra is jelen van, tapintható, de legalább már van világos irány és elképzelés, amihez van egy talpraesett, végre nem bábként a háttérből irányított és mozgatott elnök is.

Még szerencse, hogy véget ért a választás, mert ha még egy hétig folyik ez a kampánynak csúfolt ötletbörze, lehet, hogy még a III. Bécsi döntést is napirendre veszik. Minden mindegy alapon. És az is elgondolkodtató, hogy az olyan hiteles portálok, mint a KÖRKÉP, ahol jó pénzért és bérért már hetekkel ezelőtt megírták a tutit, hogy kinek van, és kinek nincs semmilyen esélye az elnöki posztra, ezzel is megpróbálva elbizonytalanítani és befolyásolni a küldötteket és a várt eredményt, most inkább a felvidéki magyarság Kórképévé váltak. Mint az a bizonyos állatorvosi ló, és annyi hitelük maradt, mint a Kampec márkájú szúnyogirtónak a parfümként való használatára.

Aki képes egy héten belül leírni valamit, és annak az ellenkezőjét is, az inkább hasonlít az üveggömbből való jósnőhöz, vagy az időjárást megjósoló üvegi békához, mintsem véleményformáló, hiteles publicistához. Ettől még a GKI is valódibb volt, mert hitt abban, amiben nem lehetett, de azt legalább őszintén tette.

Persze a csata még ezzel nem ért véget, hiszen az érdemi munka csak most kezdődik. A szükséges kompromisszumok látszólag megköttettek, és majd az idő eldönti, hogy a háttérhatalom (mely nem létezik) bizonyosan nem fogja tétlenül nézni, hogy megbuktatták az érdekeit. Majd látjuk, hogy mennyire akar, vagy nem akar, ezzel a helyzettel megbékélni.

Talán némi „olajozott“ eligazítás jól jönne most az anyaországtól.

Mi résen leszünk továbbra is! A suttyóságot rábízzuk a varázsgömb előrejelzéseire politikát csinálni akaró harmadosztályú alkuszokra.

De a tényekre, és a valóság fundamentumára való építkezést mi továbbra is vállaljuk!

Ha munka lesz, ha alázat lesz mindenkiben, ha nem térítenek le minket a valóság talaja helyett az ingovány bizonytalanságát szerető hamiskártyások, akkor lesz eredmény is. Mindnyájunk, és az egész felvidéki magyar közösség javára.

Mi ezt kínáltuk eddig is, és ez után is ezt fogjuk. Reméljük, a választók is értékelni fogják ezen erőfeszítéseinket. És a tájkép, csata után pedig hamarosan tisztulni fog.

A puskaport, azonban még tartsuk szárazon. Mert aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.