SZOBORPARK

Tallai Gábor: „Ma már nem káderek, hanem szabad emberek vannak” 2023. máj. 8.

Tallai Gábor Kelet-Németországban született magyar író, jobbközép napilapok (Új Magyarország, Napi Magyarország, Magyar Nemzet) kulturális rovatvezetője az 1990-es években, majd 20 éven át a Terror Háza programigazgatója. Ma a Fidesz pártalapítványánál, a Polgári Magyarországért Alapítványnál dolgozik, mint elnöki főtanácsadó.A Terror Háza mintaadó szerepéről, az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának problematikájáról és a pártalapítványok szerepvállalásáról egyaránt nyilatkozott a Piros 7.esnek.

Milyen lehetőségei vannak egy ellenzéki szerkesztőségnek a túlélésre? Elvégre gyakran éri az a kritika a magyar sajtót, hogy az ellenzéki szerkesztőségeknek egyre szűkösebbek a lehetőségeik. Amikor az Új Magyarország, majd pedig a Napi Magyarország kulturális rovatvezetője voltál, akkor – a Horn-kormány idején – ez ellenzéki szerkesztőség volt . Hogyan tudott akkor túlélni egy ellenzéki sajtótermék?

Nem volt egyszerű, mert egy szerkesztőség alapvetően a reklámokból él. Magyarország közepes méretű ország, de nem akkora, hogy bőségesen el tudjon tartani sok folyóiratot. Akkoriban ezek a napilapok nagyon sok egyéb lappal konkurráltak. Mindig csődközeli állapotot éltünk meg, és mindig nagyon örültünk, amikor sikerült újra és újra megmentenünk az újságot, akár fúziók árán is, mert annak a nemzeti, konzervatív értékrendű politikai családnak a szellemiségét szerettük volna közvetíteni és közvetítettük is.

Később 20 éven keresztül a Terror Háza programigazgatója voltál. Hogyan lehet ezt a nagyon traumatizáló történelmi élményanyagot múzeumpedagógiai eszközökkel közelebb vinni a szélesebb közönséghez?

A legnagyobb erénye a Terror Háza múzeumnak, hogy a szívhez szól. Az volt az alapító-főigazgató Schmitt Máriának az egyik hőstette, hogy áttörte a múzeumi bemutatásnak ezt a tradicionális, szürke falát, és létrehozott egy olyan múzeumot, ami az érzelmek bemutatásával el is éri a szívet és ezáltal az értelmet is. Arra is hat, aki csak átsétál a kiállításon és arra is, aki részletesen végigolvassa az ismertető szövegeket. Mintaadó mindazon múzeumok számára, melyeknek valamilyen traumatikus történelmi élményhez kötődő emlékhelyet kell múzeumként működtetni. Először ugyanis Budapesten, az Andrássy út 60.-ban jött létre ilyen intézmény teljes épületben, ami egyszerre emlékmű és interaktív múzeum. Erre méltán lehetünk büszkék mindahányan.

Nagyon jó, hogy van ez a múzeum, jómagam is rendszeresen vittem oda külföldi barátaimat, hogy megmutassam nekik. Ugyanakkor a múlt feldolgozása kapcsán meglehetős hiányosságok vannak a jogszabályi környezet, a múlt megismerhetősége kapcsán. A rendszerváltás óta több politikus, több párt is (SZDSZ, LMP, Jobbik, Mi Hazánk) is beterjesztette már a javaslatát a Parlament elé, ugyanakkor a most már másfél évtizede folyamatosan kormányzó Fidesz-kormányok és a mögöttük álló parlamenti többség leszavazta ezeket a javaslatokat. Egyrészt a Terror Háza egyik volt vezetője, másrészt mint a Fidesz pártalapítványának elnöki tanácsadója, mit gondolsz erről a kérdésről? Hol áll Magyarország a nemzetközi összehasonlításban, akár szülőhazád, Kelet-Németország, akár a szovjet blokk többi országa viszonylatában? Azoknak van igaza, akik újra és újra beterjesztik a múlt megismerésére vonatkozó törvényjavaslataikat, vagy Boross Péter volt miniszterelnöknek, aki rendszeresen nyilatkozza a helyzet kapcsán, hogy az azért nem úgy van, hogy csak úgy borogatni kéne az aktákat?

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a rendszerváltoztatás úgy történt, hogy soha nem történt sem igazságtétel, sem jóvátétel. Nem juttattuk bíróság elé azokat, akik főbenjáró bűnöket követtek el. Ha úgy tetszik, nem volt nürnbergi per. Jóvátétel sem volt, magyarán, amit elvettek a kommunisták jóvátétel címén, voltak ugyan kezdeményezések, de nem az történt, hogy akitől elvették a házát, gyárát, földjét, az visszakapta volna. Ez nem történt meg. Ezek után rettenetesen nehéz erről a dologról beszélni. Amit szóba hoztál, valójában az ügynökakták témaköre.

Ez egy nagyon nagy fekete lyuk. Egyrészt nagyon sok ügynök úgy lett ügynök, hogy megzsarolták.

Olyan élethelyzetbe hozták, hogy kénytelen volt vállalni a feladatot. Aztán vannak olyanok, akik buzgalommal és ideológiai elköteleződéssel vállalták. Van egy külön „tégely”, ahol azok a titkosszolgálati munkatársak dolgoztak, akik azt a munkát végzik, amit egyébként minden állam titkosszolgálata végez, magyarán fedett módon szereznek információkat.

Ez tehát egy rendkívül összetett kérdéskör. Akik csak úgy bedobják ezt a törvényjavaslatot, azok általában elfelejtik, hogy 

egyrészt eltelt azóta már több, mint három évtized, másrészt, hogy mindenkinél nagyon bonyolult, egyedi elbírálás alá esik, hogy nyilvánosságra hozható-e vagy sem.

Mindig Tar Sándor esete jut eszembe, aki parádés tehetségű író és ügynökként azonosították. Na de hát tudjuk, miért lett az? Igen, megzsarolták, hogy nem engedik szabadon és nem látogathatja meg a betegen haldokló édesanyját..

Tar Sándor az egyik kedvenc íróm... amúgy ott azért a gendertéma is bejátszott a történetbe...

Világos. Mondhatjuk MGP (Molnár Gál Péter) példáját is, akit megzsaroltak a homoszexualitásával, aztán semmire nem használható jelentéseket írt. Szabó István, az Oscar-díjas magyar filmrendező azonban ezzel szemben igen kemény jelentéseket írt, hozzájárulva ahhoz, hogy ezek az emberek nem futhatták be azt a karriert, amit egyébként a tehetségük megengedett volna...

Ha megnézzük a Mephistot vagy akár más filmjeit is, erről szólnak...

Ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk egyszerűen lapoznunk kellene... Én csak azt akartam ezzel jelezni, hogy ez egy nagyon sötét verem, nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Itt emberi sorsokról van szó. Szerintem tehát Boross miniszterelnök úrnak igaza van ezzel kapcsolatban: némi óvatosságra van szükség. Nemzetközi összevetésben nincs mit szégyenkeznünk. 

Ha megnézzük akár Németország, akár más országok esetét, tömegével hemzsegtek azok a politikában továbbra is szerepet vállaló szereplők, akiknek a diktatúra idején meghatározó szerepük volt, és vagy így, vagy úgy, fedetten vagy fedetlenül, de részt vettek annak a működtetésében. Az elszámoltatás nélküli rendszerváltás árát fizetjük...

Nyitókép: zaol.hu

Akit érdekel, hogy hogyan lehet például képregénnyel közelebb vinni a történelmet a fiatalokhoz, vagy éppen, hogy milyen szerepet játszanak a kulturális életben az egyes pártok pártalapítványai, káderképzők-e vagy azon túlmutató szereppel is bírnak-e, megnézheti a teljes beszélgetést a youtube-on: