CSAK A KEZÉT FIGYELD!
Taraba: a koalíciónak saját magán kellene kezdenie a spórolást
2026. aug. 22.
Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes nyáron takarékossági intézkedéseket készített elő az állam működtetésében. Az SNS jelöltjeként kormánytaggá vált politikus szerint a kormánykoalíciónak nem az embereken és a vállalatokon kellene pénzt behajtania, hanem először a saját működésében kellene rendet tennie.
Taraba a közösségi oldalán arról írt, hogy a közeljövőben Robert Fico miniszterelnöknek és a koalíciónak is bemutatja javaslatait. A miniszter szerint Szlovákiának fejlődésre van szüksége, az országnak pedig ki kell törnie a stagnálásból. Ehhez – szerinte –
nem az a megoldás, hogy újabb terheket raknak a lakosságra és a cégekre, hanem az, hogy betömik az államirányításban tátongó lyukakat.
A miniszter konkrét példákat is említett. Szerinte abszurd, hogy Ausztriának 183 parlamenti képviselője és két parlamenti alelnöke van, miközben Szlovákiában 150 képviselő mellett négy alelnöki poszt működik. Hasonlóan f
ölöslegesnek tartja a túl sok államtitkári helyet is: saját tapasztalata alapján úgy látja, egy minisztérium irányításához elegendő egy államtitkár.
Taraba azt ígéri, hogy a javaslataihoz nemcsak a kormányon belül, hanem a parlamenti képviselők körében is támogatást keres majd. Úgy fogalmazott, „ilyen abszurditásból sok van”, ezért szerinte rendszerszintű takarékossági intézkedésekre van szükség az állam működésében.
A felvetés politikailag is érzékeny pillanatban érkezik. A kormány hónapok, de inkább évek óta konszolidációról és takarékoskodásról beszél, miközben a lakosság és a vállalkozások egyre inkább azt érzik, hogy a számlát megint velük fizettetnék meg. Taraba üzenete ezért egyszerű:
ha spórolni kell, a politikának előbb saját magán kell kezdenie.
A kérdés persze az, hogy a koalícióban lesz-e valódi akarat az ilyen típusú önkorlátozásra. A parlamenti alelnöki posztok, az államtitkári helyek és az állami apparátus karcsúsítása jól hangzó célok, de a gyakorlatban mindig ott kezdődik a vita, amikor valakinek a saját széke kerülne veszélybe.
Taraba most legalább kimondta azt, amit sok választó régóta gondol: az állam ne csak a polgároktól várjon áldozatot, hanem nézzen szét a saját háza táján is. Ha a javaslatokból valódi intézkedések lesznek, az fontos jelzés lehet. Ha viszont csak újabb politikai üzenet marad, akkor a takarékosság ismét inkább kommunikációs gyakorlat lesz, mint valódi államreform.
Stüszi vadász



