ZSÍR

Tavasz a pálya szélén 2026. ápr. 18.

Végre kisütött a nap, és hívogat a természet. Ideje kikapcsolni a képernyőt, elfelejteni, hogy az ország first lady-je Lévai Anikó helyett Radnai Márk lett. Hagyjuk a politikát a francba már, és válasszuk inkább a járási meccsek, a horgászbotok és a kiskert valóságát. Éljük végre a saját életünket, mert az időnk nem vár meg!

Végre itt van. Nem az unalomig ismételt sárdobálás, nem a legújabb, ezredik megrendelt közvélemény-kutatás, hanem a tavasz, az az igazi, csalfa, melengető napsütés, ami csak hívogat. És ha egy kicsit is adtok magatokra, meg arra az egyetlen, rövidke életre, amit ajándékba kaptunk, akkor most az egyszer tényleg hallgattok a hívó szóra. 

Ne a hírfolyamot pörgessétek a kanapén fekve, várva, hogy megint felháborodhassatok valamin. Fogjátok meg inkább a gyerek kezét, aki egész télen a négy fal között gubbasztott a telefont nyomkodva, és menjetek ki a friss levegőre! 

Vigyétek ki egy focimeccsre. A járási osztályban, a gazos pálya szélén, a szotyihéjon lépkedve, a tökmagszagban és a valódi, izzadtságszagú küzdelemben sokkal több az igazi élet, mint bármelyik esti politikai vitaműsorban. Itt egy kis kultúra is ragad a kölyökre, nem csak kosz. Megtanulja, hogy a bíró édesanyját nem csak anyák napja alkalmából köszöngetik. 

Vagy ha a nyüzsgés és a partjelző szidása helyett inkább csendre vágysz, menj el horgászni. Ülj le a recsegő stégre, nézd a vizet, bámuld a nádat, és hagyd, hogy a kavargó gondolataid is úgy rásimuljanak a tájra, mint a tó tükre egy szélcsendes hajnalon. 

Menj el sétálni egy nagyot az erdőbe, hallgasd a madarakat, vagy ha van egy talpalatnyi földed, menj ki és ültess a kertben. Nincs annál jobb, zsigeri terápia, mint amikor a saját kezeddel túrod a hideg, de már ébredező rögöket. Amikor tudod, hogy amit ma elvetsz, amivel ma dolgozol, abból holnap élet lesz. Ez a valódi alkotás, a kézzelfogható csoda. Ezzel párhuzamosan pedig egyszerűen, egyetlen határozott mozdulattal hagyd a francba a politikát. Engedd el az egészet.

Tudom, piszkosul nehéz, amikor mindenhonnan harsog a média, és úgy érzed, muszáj képben lenned, de őszintén ne húzd fel magad azon, sőt, ne is kattints rá, ha arról írnak, hogy újabb egyéni körzetben győzött a Tisza. Teljesen, de teljesen mindegy a te szombat délutánod szempontjából. 

És az se érdekeljen, hogy egyik napról a másikra megint rengetegen átálltak a győztes csapathoz, mert a gerinc mindig is rugalmas jószág volt errefelé is.

Ezek a dolgok, ezek az arcok és hatalmi játszmák csak jönnek és mennek, holnapra jön egy újabb hír, egy újabb felháborító világvége, amin kötelező lenne szörnyülködni, de a tavaszi szél és az elillanó idő nem vár meg téged. 

Aki most is a képernyőt bámulja a friss levegő helyett, az az életéből veszít el pótolhatatlan, soha vissza nem térő perceket. Ne legyél a saját életed ellensége: állj oda, ahol a valódi nap süt, szívj mélyet a tavaszi levegőből, és vedd észre végre, hogy a világ akkor is gyönyörű, és az élet akkor is zajlik, ha te éppen nem nézed a híradót.