AMMARHA!

Te mit csináltál 1987 januárjában? 2026. jan. 7.

Aki élt már akkor, annak nem kell magyarázni a kérdést. Aki viszont nem, az csak a szülei, nagyszülei elbeszéléseiből és a megsárgult fotókról ismerheti azt a pár napot, amikor a hó megbénította az országot.

A szakemberek már 1986 decemberében látták a gyülekező fellegeket. Észak- és Kelet-Európában hatalmas tömegű, rendkívüli hideg szibériai légtömeg halmozódott fel, miközben a Dél-Európában és a Kárpát-medencében szokatlanul enyhe volt az idő. A két légtömeg találkozása borítékolható volt. A meteorológusok a lakosság figyelmeztetésén kívül nem sokat tehettek.

A havazás pontosan január 11-én, vasárnap este kezdődött. Másnap reggelre az ország egy idegen világban ébredt. Hétfőre a 100 km/órás szél több méteres hótorlaszokat emelt, amik a hirtelen jött -20, -25 fokos fagyban jéggé dermedtek.

A fél ország megbénult. Se busz, se vonat, se villamos. Pozsonyban és Budapesten is leállt a tömegközlekedés, az utakon elakadt járművek ezrei várták a segítséget. Az emberek nem jutottak el az iskolákba vagy a gyárakba – aki mégis megpróbálta, az sokszor órákig vesztegelt a hó fogságában.

Előkerültek a hólapátok, az idegenek egymás autóit tolták ki a torlaszokból. A korabeli Budapesti Híradó tudósításaiból kiderül, milyen emberfeletti küzdelem zajlott az utcákon. A magyar főváros rendkívüli hómunkásokat toborzott, akiket az akkori viszonyokhoz képest kiemelt bérezéssel motiváltak: nappal 270, éjszaka 380 forintot fizettek a megfeszített munkáért.

Vannak dátumok, amik beleégnek a kollektív emlékezetbe. Míg a fiatalabb generációknak ilyen 2001. szeptember 11-e, addig az idősebbeknek 1987. január 11-12. jelenti azt a pillanatot, amikor mindenki pontosan tudja, hol volt és mit csinált.