LESZ, LESZ, LESZ
Lassan telik a kampánycsend az utolsó idegösszeomlás előtt
2026. okt. 23.
A csend nem a béke hangja, a kávéból és a nyugtatóból túl sok fogyott.
Hatalmas, szinte tapintható, fojtogató csönd borult az országra. Nincs plakátragasztás, nincs hangoshirdetőből szóló ígéretcsomag, nincs az a kedves, mégis fenyegető mosoly a plakátokról, ami eddig a hűtőnk ajtajáról is ránk köszönt. Kampánycsend van. A törvény betűje szerint nyugalom uralkodik, az utcák békések.
De aki azt hiszi, hogy mostantól mindenki békésen otthon várja a négy fal között a holnapi választást, miközben a vasárnapi húslevesen gondolkodik, az életében nem látott még választási hajrá utolsó huszonnégy óráját.
A kulisszák mögött ugyanis a pokol tüze ég. A jelöltek és a helyi kis "kampány főnökök" hada most élik át a modern kori pszichológiai hadviselés legkeményebb szakaszát. Nincs mit tenni, a Rubicon átlépve, a kockák elvetve, a szórólapok kikerültek – most már csak a csend maradt meg a feszültséggel.
A házakban izzó parázsként vibrál a levegő. A jelöltek szeme alatt olyan karikák sötétlenek, amelyek egy kifejlett óriáspandának is becsületére válnának. Nem alszanak. Ha lehunyják a szemüket, szavazatszámláló bizottságok kísértik őket. Mindenki a telefonját bámulja, magában pedig a győzelem, vagy a katasztrófa elkerülésében – reménykedik.
És mi a helyzet a választópolgárral? Nos, a társadalom jelenleg a kollektív kimerültség fázisában jár. Az elmúlt hetekben annyi ígéretet, átkozódást, kézfogást, megváltást és világvégét kaptunk az arcunkba, hogy a legtöbben már annak is örülnének, ha nem kell véleményt nyilvánítani semmiről.
Mindannyian érezzük: holnap eldől valami. Nem feltétlenül a világegyetem sorsa, de az biztos, hogy holnap este valaki pezsgőt bont, más meg mérges lesz az egész világra.
A kampánycsend paradoxonja, hogy miközben hivatalosan mindenki elnémult, soha ilyen hangos nem volt a csend. A lelkekben zajló vihar, a várakozás gyötrelme és a tudat, hogy holnap valakiknek örülni, másoknak pedig magyarázkodni kell, szinte vibrál a levegőben.
Már csak néhány óra. Tartsunk ki valahogy. A kávé mellé mást is bekészítettük, a gyomrunk pedig görcsben. Holnap kiderül, ki nyert, ki vesztett, és legfőképpen: ki bírta ki idegekkel a célegyeneszt.
Rudenz Ulrich



