ZSÍR

Teremtmény: egy sorozat az emberi jóságról – a Netflixen 2023. okt. 27.

A Teremtmény, vagyis Frankenstein történetének legújabb adaptációja, mondhatni, fű alatt érkezett meg a Netflix felületére. A török sorozat meglepően hű az eredeti műhöz, miközben mégis teljesen új közegbe helyezi, a 18-19. századi Törökországba. 

Több kritika is azt hozza fel a sorozattal szemben, hogy túlzottan pontosan követte az eredeti művet, mégis számomra pont amiatt volt a rendkívül izgalmas, hogy hogyan tudott ennyire hű maradni, miközben valójában más országba, vallási és kulturális közegbe helyezte át a klasszikus rémtörténetet. Talán pontosan ez mutat rá Mary Shelley zsenialitására, hogy időn és téren kívül is érvényesül.

A két főszereplő, Erkan Kolçak Köstendil és Taner Ölmez valósággal remekel a szerepében, a többiek viszont talán a kelleténél jobban háttérbe szorulnak, csupán néhány órával a sorozat befejezése után már nehezemre esik felidézni a mellékszereplők többségét. 

A hangulat és a díszlet végig zseniális, magával ragadó, még annak ellenére is, hogy az első részek során nagyon lassan bontakozik a történet. 

Míg az első részekben Ziyára (Taner Ölmez), az orvostanhallgatóra fókuszálunk, addig a sorozat második felében Ihsan (Erkan Kolçak Köstendil) karaktere dominál, aki orvos volt, mielőtt a félresikerült feltámasztásban életét veszti, és Ziya közreműködésével belőle lesz Frankenstein szörnye.

Számomra a legérdekesebb az volt, ahogy a „szörny” felfedezte a világot. Hiszen bűntelenül, tiszta lappal tért vissza az életbe, mint egy gyermek, azzal a különbséggel, hogy a világ jobb esetben leprásnak, rosszabb esetben szörnyként kezelte. Tiszta szívvel és jó szándékkal tekintett a világra, ami valójában mindent elkövetett, hogy eltiporja. Amint a sorsa jobbra fordulna, reménykedni kezdene, a halál és a gonoszság utoléri.

Míg a két főszereplő sorsa egyértelmű, nem létezhet számukra boldog befejezés, hiszen Ziya tettével megszegte az isteni parancsolatot, Ihsan pedig túl tiszta ehhez a világhoz, így nincs menekvés a halál elől. A történet mégis a remény ígéretével zárul, hiszen akik ismerik őket – a családjuk, az útitársaik –, új reményt és életet kapnak. És vigaszt, hiszen Ihsan példájából látjuk, hogy lehetünk jók, csak nekünk kell megtanulnunk segíteni a gyermekeket, megőrizni a szívüket olyannak, amilyenek eredendően: tisztának és jónak.

El sem akarom hinni, hogy egy ennyire jó sorozat készült a Netflixre! Borongós hangulata pont ideális az esős őszi napokra. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.