TIME Magazin: A testedzés a fehér felsőbbrendűség eszköze 2023. jan. 2.

A TIME magazin cikke szerint a 20. század elején az Egyesült Államokban a testmozgás népszerűsítésére irányuló törekvések a „fehér felsőbbrendűség” fenntartásának céljából terjedtek el, hogy „több fehér gyermek” szülessen. Ha ez nem volna bőségesen elég, a koronavírus-járványt azért is hibáztatják, hogy „felnagyította a fittségi egyenlőtlenséget”, jelentsen ez bármit. Arra sem voltak restek, hogy megírják: helytelen azt feltételezni, hogy a túlsúlyos emberek „nem lennének fittek”, vagy hogy „fogyni/nem fogyni akarnának”. Nagyjából minden feltételezés helytelen... 

Az Olivia B. Waxman, a magazin munkatársa jegyzi a bámulatos intellektusról tanúskodó esszét. „A testmozgás fehér felsőbbrendűségből következő eredete, és 6 egyéb meglepő tény az amerikai fitnesz történetéről” – ez a címe a nagyívű és – elsősorban a valóságtól – független eszmefuttatásnak, mely leírja az amerikai edzési trendek fejlődését. Állítólag, mint minden egyéb a klasszikus zenétől az irodalmon át, a fehér felsőbbrendűség megszilárdításának törekvéseiből nőtt ki.

A remekbeszabott megállapítások világrahozása felett Natalia Mehlman Petrzela testmozgás-történész is bábáskodott, a New York-i New School professzora.

Megtudhattuk tőle, hogy az amerikaiak hogyan jutottak el a „kövér jó” mentalitástól a „sovány jobb” gondolatig. Új könyve megírása mögött az a szándék leledzett, hogy „megvizsgálja, hogyan változott a testünkről való gondolkodásunk és az, hogy mit tartunk vonzónak”.

Az 1920-as évekig, amit ma kövérnek vagy túlsúlyosnak tartanánk, valójában kívánatosnak számított, és a jólétet jelentette – mára a helyzet a szöges ellentéte, az elhízásról szóló diskurzus nagy része a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenséghez kapcsolódik, és kövérnek lenni gyakran az üres pénztárcával egyenlő

– mondta. Ha nem lenne enyhén szólva is defektes az eszmefuttatás, igazából örülhetnénk, hiszen 2022-re olyan hellyé vált a világ, ahol üres pénztárcával is meg lehet hízni. Pedig a java még hátravan.

A „kutatásai” során Mehlman Petrzela arra is rájött, hogy a huszadik század eleji fitneszrajongók – arra szólították fel a nőket, hogy szabaduljanak meg a fűzőktől, és kezdjenek el súlyemeléssel és testerősítéssel foglalkozni – nem a „progresszív” elétmód oltárán áldoztak, hanem a „fehér felsőbbrendűséget” szolgálták.

Azt mondták, hogy a fehér nőknek meg kell erősödniük, fitté válniuk, mert több fehér babára van szükség.

Az sajnos nem derül ki, hogy azt hol mondták, hogy a fekete nők ne eddzenek...

Ez a megosztottság manapság, főleg most, a járványhelyzet után méginkább felerősődött: „nem mindenki teheti meg, hogy edzőterembe járjon.”

A józan paraszti ész máris azt mondatná velünk, hogy rendben van, de: 1. a fehér nők közül sem engedheti meg mindenki magának az edzőtermet, 2. nem csak az edzőteremben lehet sportolni.

Kutatónknak persze erre is van válasza:

a futás sem egyenlően elérhető mindenki számára, „ha olyan környéken élnél, ahol nem biztonságosak utcák, vagy nincsenek jól kivilágítva, értenéd”. Pedig éppen az olyan környékeken lehet igazán jókat futni – mondatná velünk a fekete humor végső elkeseredésünkben. Ám itt még nincs vége. Nem csak a külső körülmények mostohák egyesek [értsd: a feketék és vagy a túlsúlyosak!!!] számára.

A »futás mindenkinek való« elmélet még mindig elég gyakran figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy attól függően, hol, és milyen testben élsz, nagyon eltérő élmény lehet.

Ezután Richard Simmons egykori edzőguru hatását emelte, avagy kutatta még ki a szakértőnk.

Ma már elég sok kövér embert látunk a fitnesziparban, akik egyre inkább elfogadottá válnak, ahogy az is, hogy a testméret nem feltétlenül határozza meg a fittségi szintedet.

„Nem szabad azt feltételeznünk, hogy azért, mert kövér vagy, nem vagy fitt, vagy nem akarsz lefogyni”.

Nyilván azt sem, hogy le akarsz – szóval nagyjából semmit nem szabad feltételeznünk és akkor rendben leszünk.

Nos, ha nyájas olvasónk értetlenül bámul az okostelefonja képernyőjére, vagy a monitorjára az olvasottak után, szeretnénk megnyugtatni, hogy nem az ön készülékében van a hiba. A mértéktelenül sok zagyvaságot felsorakoztató esszé, illetve az egész műfaj, a kritikai fajelmélet már csak ilyen – nem létező tudományok esetében nehéz bármi értelmes eredményt szülni.

A közvélemény józanabbik része is hasonlóképpen reagált a sok hülyeségre, most, levezetésképp ezeket szemlézzük.

„A testmozgás fehér felsőbbrendűségi gyökerei ellen csak úgy lehet harcolni, ha mozgásszegény életet élünk” - írta Gad Saad professzor és szerző. „Mondj nemet a testmozgásra, mint a színesbőrűek szövetségese” - tette hozzá.

„A testmozgás ma már rasszista. Ez már a vég” - írta Max Lugavere tudományos újságíró és bestseller-szerző.

„Sírok a nevetéstől, testmozgás most már »fehér felsőbbrendűségista« is” - írta Dr. James Lindsay író és konzervatív kommentátor.

„Lapozzunk. @TheBabylonBee, ellopják a munkátok” - írta a konzervatív komikus duó, Kevin Hodge és Keith Hodge, ismertebb nevükön a Hodgetwins. Itt érdemes hozzáfűzni, hogy a TheBabylonBee egy viccoldal, ahol tudatosan, a poén kedvéért kreálnak hasonló kaliberű híreket, esszéket, elmléleteket.

„A fitnesz elleni támadás folytatódik” – osztja meg véleményét egy másik szakértő, Sal Di Stefano fitnesz podcaster. Szerinte: „az egészségtelen embereket könnyebb manipulálni”.

„Légy kövér, hacsak nem támogatod a fehér felsőbbrendűséget” – tweetelte a Leftism Twitter-fiók. És valóban: lehet egy elmélet akármilyen bonyolult, akármennyire megszakértett, ha egy mondatban hasonlóképpen lehet összefoglalni, akkor kilóg a lóláb.

A végére egy utolsó észrevétel: a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központban (Centers for Disease Control and Prevention) meg válogatott hülyék ülnek, hiszen szerintük a „hiperpasszív fittség” [értsd: túlsúly] egy olyan állapotot idéz elő, amely a felnőttek esetében minden életkorban fokozza a súlyos betegségek kialakulásának esélyét.

nyitókép: Bettmann Archive

time.com/breitbart.com/P7