CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Tisztelt felvidéki döntőbíróság – vallomás 2022. ápr. 29.

Papp Sándor vagyok, elnézést kérek a zavarásért, engem kellene felakasztani, de mielőtt ez megtörténik, egy búcsúlevéllel szeretnék búcsúzni a politika árnyékvilágtól.

Kérem szépen, én igazán nem értek ehhez és ideológiailag is kezdő vagyok, ezért szeretnék mindent bevallani.

1987-ben ismertem meg Duray Miklóst, már magában ez a tény egy elítélendő helyzet. Egy ismerősöm, név szerint Mózes bácsi adta a kezembe a szamizdatjait, aki az autógyár helyett a Losoncon volt rabbi, ebből kifolyólag szombaton nem dolgozott. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni azokon a 89-es őszi összejöveteleken, ahol a kommunistákat kellett volna leváltani és kiderült, hogy a békaemberek az egykormi kommunisták.

Mint ismeretes, a kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg! De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak. 

Nekem sem volt gyanús, hogy aki tegnap még kommunista volt, az mára demokrata lett. Mint már említettem, ideológiailag kezdő voltam.

Teltek az évek és több Dezső többször is meghalt a család nagy örömére, majd a családom bánatára ösztönszerűen belekeveredtem a felvidéki magyar politikába.

Amikor szembesültem a békaemberek hadával, feltettem a kérdést, hogy, akkor végül is mikor lesz itt leváltva a kommunista rendszer, nekem szegeztek pár kérdést:

Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!

Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.

Ezek után hittem, és csak az alulképzettségem miatt akadtak kétségeim, hogy szélhámosokkal van tele a felvidéki magyar politika, de az egyik békaember párszavas ideológiai kiképzésben részesített:

Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!

Így, hát megnyugodtam, de habitusomból eredően nem sokáig. Fölösleges kételyeimet papírra vetettem és ezzel ártottam az erkölcsileg makulátlan és szakmailag magasan képzett, csakis a közösségért élő politikusainknak.

Kegyelmet nem kérek, mert nem is érdemelném meg, csak abban bízom, hogy hasonszőrű nyugtalan tettestársaim tanulnak az esetemből és mivel a nemzetközi helyzet fokozódik, mosolyogva harapnak a felvidéki magyar narancsunkba, amelyet a hőn szeretett pártjaink nagy tiszteletben álló szakemberei tenyésztettek ki vérükkel és verejtékükkel 1990 óta.

Tudjátok meg, kedves barátaim, hogy az életünk nem habostorta, mert ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség, ezért jobb lesz, ha elhatárolódtok tőlem, mielőtt ti is sorra kerültök a képzetlenségetek miatt.

Tisztelt felvidéki döntőbíróság, kérem a minél előbbi felakasztásomat, nagyon helyesen példát statuálva ezzel, hogy megtisztuljon a közéletünk az ilyen izgató elemektől, mint a csökött személyem. Jó példa leszek ezáltal, mert menet közben kell az önbizalmat megszerezni az egyetlen pártszövetségünknek.

Ha utolsó kérésként megkérdeznék, hogy mit iszok, a válaszom, tulajdonképpen mindent.

Ja és amit majd nem merek kimondani, mielőtt kirúgják alólam a sámlit: Éljen a Bterv!

Papp Sándor

Nyitókép: filmarchivum.hu