A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
408157367 360835433132741 2623855370550633079 n

Tisztes helytállás 2024. márc. 7.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke egy hosszú interjút adott a Postoj.sk konzervatív portálnak. A többségében meglehetősen semmitmondó válaszok, amik legfeljebb csak a szlovák olvasók számára jelenthetnek újdonságot, elgondolkodtattak arról, mi lehet a magyar párt elnökének célja az elnökválasztáson való indulással. 

Nem rólam szól

 – hangoztatta Forró a jelöltsége bejelentése kapcsán. Ahogy a Postojnak adott interjújában, úgy más fórumokon is elmondta, hogy egy 8,5%-os közösségként meg kell magunkat mutatnunk, hogy mi is itt vagyunk. Ez mind szép és jó, de valahogy mégsem az az érzésünk, hogy ez az egyébként roppant költséges imázskampány bármi hasznot is hozhatna a magyar közösségnek. 

Egyfelől döbbenten figyeltem fel arra, hogy a pártelnök kampányanyagain csak a pártelnök neve szerepel, a pártja, netán a magyar közösség megnevezése nem, ha csak nem számítjuk ide azt az anakronizmusnak is felérő becsípődést, hogy a Talpra magyar jelszó mögé bújva próbál fából vaskarikát kovácsolni. 

Aztán kijött egy öt pontból álló szórólap is az elnök neve alatt, amiben a bizonyítványát magyarázza, meglehetősen ötlettelen érvekkel alátámasztva, miért is kellene rá szavaznunk.

1. Ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket, magyarként meg kell mutatni az erőnket.

Sajnos már az első érv is sántít, hiszen egy zéró összegű játszmába ugrott be a pártelnök, ahol – sajnos a matek nem enged – nem nyerhet (de erről majd később). A terep, ahol meg tudjuk mutatni az erőnket (legalább is egyelőre) az az önkormányzati választások szintje, illetve annak kellene lennie a parlamenti és az európai parlamenti választásoknak, ahol sajnálatos módon hosszú ideje szintén csak a partvonalon kívülről szemléljük az eredményeket. 

2. A többi politikus rendre megfeledkezik rólunk. A magyarok ügyei csak nekünk fontosak!

Ez tény, viszont fordítva ül a lovon az elnök úr, hiszen a köztársasági elnök kompetenciái között nem található meg a politikai döntések meghozatala, így semmilyen ráhatása sem lenne a napi ügyekre. 

3. A választás kétkörös lesz. Nem az 1. körben fog eldőlni, ki lesz az elnök.

Élek a gyanúperrel, hogy az érvek összeállításánal a harmadik pontra már kifogytak a puskaporból a kampánystábban, hiszen a fenti mondat nem indokolja a magyar jelöltre leadott voksot, hacsak olyan értelemben nem, hogy nem számít ablakon kidobott szavazatnak a rá leadott szavazat. Azonban eléggé furcsán pozicionálja magát egy jelölt, ha arról győzködi a szavazóit, hogy nem elpazarolt szavazat a rá leadott voks. Ennél azért több önbizalomra számítottam. Kissé olyan ez, mint amikor hosszú éveken át úgy állt fel a magyar fociválogatott minden meccsre, hogy ne legyen csúnya vereség a vége. Az lett. 

4. Csak magunkra számíthatunk!

Most komolyan nem volt ennél erősebb érv? Egy magunkat áldozati pózba helyező közhellyel nem sok embert lehet harcba hívni 2024-ben – ahogyan az elmúlt 14 évben sem sikerült. Ideje tovább lépni! Az a mi a világ ellen attitűd leginkább elriasztja a választókat. Ma már nem valami ellen, hanem valamiért lehet megszólítani az embereket. 

5. A múltban számtalanszor bebizonyosodott, csak akkor tudunk előrelépni, ha magyarként összetartunk!

Az összefogás, összetartozás toposza akár még működhetett is volna, ha nem látnánk a folyamatos cicaharcot a pártban és annak holdudvarában. És itt nem is feltétlenül Orosz Örs és a Körkép főszerkesztője közötti végtelenül kínos csörtére gondolok, és nem is Gyimesi György partizánakcióira. Vagy mégis?

A fentiekből, na meg a már említett interjúból is jól látszik a tanácstalanság, ami a köztársasági elnökséget magára vállaló Forró Kirsztiánból és kampánycsapatából árad. És nem csak tanácstalanság, hanem a magyar választók meg nem értése is. Jól példázza ezt Forró azon kijelentése, miszerint 

azért akarnak a magyarok inkább Peter Pellegrinire szavazni, mert sokan nem tudják, hogy kétfordulós az elnökválasztás”. Erre csak egy profán angol mozaikszóval tudok reagálni: WTF? 

Persze a sunnyogás, a sehova sem állás továbbra is megmaradt a pártelnök egyik legjellemzőbb politikai eszközének(?), akinek sokan felrótták, köztük mi is, hogy az előző kampány során sem sikerült egy konkrétumot sem kiejtenie a száján, így a választók nem vettek zsákbamacskát, hanem arra szavaztak, akitől pontosan tudták, mire számíthatnak. Azt gyakorlatilag csak a legelvakultabb optimisták nem látják be, hogy a második fordulóba nem jut be Forró Krisztián, ám még így sem hajlandó elárulni a választóinak (a vesztesek nyugalmával felvértezve sem), hogy a két legesélyesebb jelölt közül kit fog majd támogatni végül a párt. Ezt a sikamlós viselkedést jól eltanulta  Bugár Bélától, aki a legendás harmadik mondataival képes volt kiforgatni a saját mondandóját is. 

Az interjú további része – a fenti kritikáim ellenére – sokkal pozitívabb képet fest a Magyar Szövetség elnökjelöltjéről, aki ugyan időnként naiv válaszokat ad, de összességében sikerült belőle a riporternek (kitartó munkával) egész szimpatikus válaszokat is kihúznia, különösen a magyar miniszterelenökhöz fűződő viszonyából jött ki pozitívan, de az irredentizmus vádját is sikeresen semmlegesítette, összességében tehát jól jött ki a beszélgetésből.

De mi is lenne a tisztes helytállás?

Ahogy azt az írásom címében is felvetem, ami voltaképpen a mai jegyzetem tárgyát képezi, az annak a szavazatokban mérhető eredménynek a megsaccolása lenne, amire a magyar elnökjelölt számíthat. Metodikájában az alábbiakban szabadjára engedem a fantáziámat, nem zártam ki semmilyen lehetőséget sem. Kezdjük a (legvalószínűtlenebb) sikert jelentő forgatókönyvekkel.

Forró Kirsztián bejut a második fordulóba, ott győzedelmeskedik. Ugye, érzik az olvasók is, hogy a legideálisabb forgatókönyv erősen sci-fi-szagú történet. Egy karizmatikus, felkészült, magyar nemzetiségű köztársasági elnök Szlovákia élén ma leginkább meglepő lenne, ám a tíz-húsz évvel ezelőtti állpotokhoz viszonyítva közel sem elképzelhetetlen. Abból kiidnulva, hogy a szlovák közeg hogyan fogadta Ódor Lajos miniszterelnökségét (akit hellyel-közzel akár magyarnak is tekinthetünk), talán újabb 20-30 év múlva akár reális cél is lehetne egy magyar nemzetiségű jelölt felépítése a köztársasági elnöki pozícióba. 2024-ben viszont még nem az, emiatt tehát nem kell aggódnia Forró Krisztiánnak. 

Forró Krisztián bejut a második fordulóba, ott viszont alulmarad. Szintén sci-fi-forgatókönyvbe való felvetés, ám az előbbinél sokkal földhözragadtabb, abból a szempotnból is, hogy a jelenlegi szlovák társadalom egy emberként zárna össze egy magyar nemzetiségű elnökjelölt előtt. 

Forró Krisztián 5% feletti eredményt ér el, nem jut be a második fordulóba. A magyar közösség és Forró Krisztián számára a reálisan elérhető célok közül ez az eredmény lehet a legoptimálisabb, hiszen az azt jelentené, hogy a közvéleménykutatások eredményeit 2-3 százalékkal meg tudná ugorni, így pedig a 11 jelöltből álló lista felsőházába kerülne be. Mivel a magyar politikai közeg számára a bűvös 5% elérése is nehezen megvalósítható cél, Forró mindenképp megerősödve jönne ki a történetből, hiszen egy politikailag releváns párt elnökeként készülhetne a további megmérettetésekre. Az európai parlamenti választásokra kis szerencsével át lehetne menteni a lendületet, ami aztán a szlovák parlamenti székek megszerzésében is nagy mértékben segítené a pártot. Bárdos Gyula 2014-es 79 000 szavazatának megismétlése pedig egyenesen mennybe repítené az elnökjelöltet.

Ha optimisták akarunk lenni, mindenképpen ez lenne az ideális végeredmény.

Forró Krisztián 3%-os eredményt ér el. Sajnos a jelenlegi politikai realitás – és a Forró által sokat kritizált felmérések – azt mutatják, hogy reálisan egy három százalék körüli eredményre számíthat a magyar jelölt. Ennél kevesebb mindenképp csalódást, nagy eséllyel a politikai pályafutása végét jelentené – pártelnökként mindenképp. Az előző pontban felvázolt pozitív fejlemények helyett az elmúlt évek bizonytalansága és kilátástalansága folytatódhat. 

Forró Krisztián nem éri el a 2%-ot sem. Szomorú, hogy egy választás során ilyen alacsony számokkal is kalkulálnunk kell, ám a magyarok körében tapasztalható roppant passzív választói kedv miatt nem zárhatjuk ki, hogy valódi történelmi eredményt – történelmi kudarcot ér el a magyar jelölt. Ez hosszabb távon negatív spirálba sodorja a Magyar Szövetséget, elbukott európai parlamenti választásokkal, cicharcokkal az elnöki pozícióért, végül pedig a párt teljes szétesését hozhatja magával.

Végső megállapításként tehát elmondható, hogy Forró Krisztián számára a tisztes helytállást az jelentené, ha meg tudná ismételni a parlamenti választásokon elért 4,39%-os eredményt. 

Az annál jobb eredmény legitimációt adhat számára a párt élén, de alacsonyabb (nagyságrendekkel alacsonyabb) eredmény viszont a választói bizalom elvesztését jelenti.

Hogy az utóbbi ne történjen meg, Forrónak el kell kerülnie az olyan csapdahelyzeteket, hogy a választások előtt visszalépjen, valamint a felkínált (szlovák) médiában való szereplésekről sem szabad lemondania. 

Tudjuk és értjük, miért akarja Forró Krisztián megragadni a lehetőséget, hogy a magyar témákat tematizálja a szlovák közbeszédben, de érzésünk szerint erre nem a köztársasági elnöki kampány a legalkalamasabb fórum. Sokkal hasznosabb lenne, ha a pozícióval járó feladatok elvégzéséhez szükséges szakértelmet, valamint politikai állásfoglalásokat fogalmazna meg. Engedjük el végre a régióinkban található közutak állapotát, ez most nem az a meccs.

Nyitókép: Magyar Szövetség Facebook

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!