ITT A PIROS, HOL A PIROS

Törökország és a Fekete Péter 2023. júl. 10.

Az USA után Törökországé a második legnagyobb és legmodernebb hadsereg a NATO-ban a maga egymilliónál is több katonájával. Az Európia Unióba igyekvő Török Köztársaság kezébe pedig az eddig semmlegességükre oly büszke, de épp a katonai szövetség védelmét mérhetetlenül áhító skandináv államok tették az ütőlapokat. 

Érdemes az elején tisztáznunk, Recep Tayyip Erdogan elnök egyik legfőbb célkitűzése, hogy az 1987-ben megkezdett, de azóta semerre sem tartó EU-s csatlakozási folyamatot túllendítse a holtponton. Törökország ugyanis immáron 36 éve hiába várja, hogy a sok hitegetés és amítás után is az európai gazdasági közösség tagjává váljon. Noha mára irrelevánssá váltak azok az aggodalmak, miszerint muzulmánok milliói árasztják el a kontitnenst, hiszen mindez már megtörtént, sokkal inkább

a 85 millió főt számláló ország politikai súlya miatt retteghetnek az uniós vezetők.

Gondoljunk csak bele, hogy az egykor keresztény-konzervatív értékrendű, majd szélsőbalos-liberálissá vált EU-s intézmények mihez kezdtek volna vagy épp most mihez kezdenének egy tekintélyelvű, bárhogyan is nézzük, iszlamista csoportosulással, melynek súlya a népességi adatok alapján Németországéval, az EU jelenlegi politikai vezetőjével vetekedne. Sem a kereszténydemokrata, sem a szélsőliberális közeg nem kér Erdogan rezsimjének nyomasztó súlyából. Legalábbis igyekezett elodázni ennek a roppant kellemetlen kérdésnek a megnyitását.

Törökország EU-n kívül tartása akár a végtelenségig is elhúzódhatott volna, ám 2015-ben jött a migránsválság, amit Ankara köszönte szépen, jól ki is használt.

Erdogan zsarolni kezdte az uniót, hogy migránsok millióit szabadítja rá a kontinensre, ha és amennyiben nem indítják meg országa csatlakozási folyamatát az Európai Unióba.

A sors fintora vagy épp Angela Merkel egykori német kancellár előrelátásának köszönhetően a kisebbik rossz(??) felé menekült, amikor meghívta a migránsokat Európába, így Erdogannak kitépte a méregfogát. 

Az élet és a történelem nem áll meg, mondjon bármi mást Fukuyama, újabb konfliktus, még az előbbinél is nagyobb balhé robbant ki 502 nappal ezelőtt, amikor Oroszország megtámadta nyugati szomszédját, Ukrajnát. Össze is csinálta magát ettől a fél világ, a másik fele meg üzleti lehetőséget látott benne, de ez most más lapra tartozik. Számunkra a reszkető bokájú országok lesznek fontosak, akik a NATO-ba való felvételüket kérvényezték: Finnország és Svédország.

Előbbi viszonylag gyorsan csatlakozott, utóbbié pedig két ország – Törökország és Magyarország – akadékoskodása okán húzódik. Budapest kifogása tisztán a skandináv ország magyarellenes politikájának szóló kedves gesztus, amint ezzel felhagynak és ígéretet tesznek Magyarország szuverenitásának tiszteletben tartására, szinte azonnal megkapják a magyar parlament támogatását.

Kissé más a helyzet Törökország esetében. Az elmúlt hónapokban azt hallottuk, hogy a törökök a Svédországban tapasztalható muzulmánellenes megnyilvánulások, Korán-égetések miatt akadályozza az ország NATO-hoz való csatlakozását. Ám közelebb járunk az igazsághoz, ha az országban tartózkodó kurdoknak nyújtott védelem miatt gáncsoskodik Ankara. 

A NATO vezetői Vilniusban gyűltek össze megvitatni a katonai szövetség jövőjét, nem titkoltan Svédország és Ukrajna csatlakoztatásának tervét átbeszélni. 

Az utóbbiról még Joe Biden amerikai elnök is kijelentette, hogy kb. sohasem fog megtörténni (üdv, 1956!), míg Svédország kapcsán Erdoghan nyíltan elővette a kezében tarott Fekete Péter lapot:

Először is kövezzék ki az utat Törökország számára az Európai Unióban, aztán pedig mi is kikövezzük az utat Svédország számára, ahogyan Finnország számára is tettük

– nyilatkozta indulás előtt a török elnök.

A kártyajátékok lényege, hogy a megfelelő ideig kell tartogatni az ütőlapjainkat. Recep Tayyip Erdogan megtette.

A kérdés már csak az, hogy Európa vezetői (és urai) elfogadhatónak tartják Svédország NATO-tagságát Törökország EU-ba való beléptetésének árán. 

Törökország még sohasem járt ennyire közel az Európai Uniós tagsághoz, és ezzel pontosan tisztában is van az ország vezetője. Félő, hogy hamarosan Vilnius előtti és Vilnius utáni világról fogunk majd beszélni. Ami viszont biztos: semmi sem lesz már olyan, mint régen. Erről az ingujjban tartott ütőlapok gondoskodnak.