MAGYAR KÁRTYA

Történelmi vita a TA3-on 2025. dec. 3.

Gubík László és Andrej Danko a Beneš-dekrétumokról vitázott.

Vajon hányan nézték végig élőben a potenciális Maszövivel szimpatizáló, illetve nem szimpetizáló felvidéki/szlovákiai magyarok közül?

Vélhetően kábé annyian, amennyi a párt kemény magja. Vagy még annyian sem. Mert mindig van más, fontos (fontosabb) program, teendő.

Mondjuk, hétfőn este, amikor már négykor sötét van, meg kellemetlenül nyirkos, hideg az idő, mondjuk aligha van sok más időölő, mint a lapos dobozt bámulni (és bambulni), de feltehetően a legtöbbünk számára nem a TA3 az első számú esti csatorna-opció. Sőt, talán még a tizedik sem!

Na ezért kicsit összefoglalom a látottakat/hallottakat azok számára, akik az imént vázolt, azon csoportba tartoznak, akiket nem hoz különösebben lázba sem egy szlovák hírtévé, sem a felvidéki magyar/szlovák politika.

De vigyázat! Szubjektív leszek.

Tehát, hétfő este a szlovák TA3 televízió élő adásában történelminek nevezhető beszélgetés zajlott: Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke ült egy asztalnál.

A téma – a Beneš-dekrétumok – köztudottan vörös posztó az SNS számára, míg a felvidéki magyar közösség számára ez a kérdés egyfajta alfa és omega.

A várakozásokkal ellentétben a két pártvezető végig kulturált hangnemben vitázott.

Danko többször hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem érdekelt a szlovák–magyar ellenségeskedés szításában.

Sőt, kiemelte: kiváló kapcsolatai vannak magyarországi politikusokkal. Sőt, azt is elmondta, hogy messzemenőkig elismeri Orbán Viktor munkáját.

Egy ponton még azt is megjegyezte, hogy bizonyos államigazgatási és kormányzási kérdésekben talán Robert Ficonak is érdemes lenne tőle „inspirálódnia”.

Danko szerint a közép-európai kis országok egymásra vannak utalva, mert nem tudni, mikor omlik össze az Európai Unió, és utána csak összefogva lesz esélye a régiónak dacolnia a francia és német terjeszkedési törekvésekkel, valamint az esetleges keleti veszélyforrásokkal – utóbbinál vélhetően nem feltétlenül csak Oroszországra gondolt.

Gubík László igyekezett a Beneš-dekrétumok kérdését „víz felett tartani”, nem elodázni a rendezés szükségességét.

De azt is kihangsúlyozta: nem az összes dekrétum eltörléséről van szó, csupán arról a 13-ról, amelyek a felvidéki magyarokat érintették/érintik.

Hiszen azok ma is jogi alapot képeznek ingatlanvagyon állami kisajátításához. Arról van tehát szó, hogy jó lenne végre (80 év után) gátat vetni annak, hogy például autópálya-építéseknél ezekre hivatkozva „legálisan” el lehessen viszonylag értékes földparcellákat venni emberektől/cégektől.

Danko viszont világossá tette: a Beneš-dekrétumok megnyitásába semmilyen formában nem megy bele. De nemcsak ő nem!

A PS határozata nyilvánosságra kerülése utáni napok éles nyilatkozatözöne a meghatározó szlovák politikusok szinte mindegyike részéről, és ez a vita is egyértelművé tette: jelenleg egyetlen szlovák párt sem akarja eltörölni a dekrétumokat.

Talán a Progresszív Szlovákia (PS) kivételével – de ők is szinte azonnal visszakoztak, miután felvetették a témát. Kormányellenes szövetségeseik nyomására végül ők is azt állították: szó sincs a dekrétumok megszüntetéséről, csupán arról, hogy ne alkalmazzák őket új jogi aktusoknál.

Sokan úgy látják (köztük én is), hogy a PS – akár őszintén, akár taktikai megfontolásból – ezzel a felvetéssel valójában ártott a felvidéki magyar közösségnek, mert a téma újbóli előhozatala miatt most ismét legalább 15–20 évre elodázódik a kérdés érdemi megtárgyalása.

Ami azért nagyon szomorú, mert eddig volt némi remény arra, hogy a jelenlegi jó szlovák–magyar kormányközi viszony legalább egy bocsánatkérésig elvezethet.

A progresszív párt komáromi szavazatrabló portyája és kissé meggondolatlan határozata, meg az azt követő politikai reakciók azonban nemhogy erősítették volna ezt a reményt, hanem teljesen szertefoszlatták. Most úgy tűnik, hogy belátható időn belül nem várható előrelépés ezen a téren (sem).

Azaz, már megint mi (felvidéki magyarok) húztuk a rövidebbet. 😥

Mivel a szlovák politikusok többsége, mint például Rafael Rafaj így értelmezik a dolgot. És ezek után (ismét) kimozdíthatatlanok a régi magyargyűlölő örökségük kalodájából.