ITT A PIROS, HOL A PIROS

Törvényhozó, biztosan ezt akartad? 2023. ápr. 11.

– avagy miért jobb egy donbaszi ukrán menekültnek, mint egy kárpátaljai magyarnak?

Egy a kárpátaljai Beregszászról a háború kitörésének másnapján menekült magyar tanárember, István Édesanyja – mint kiderült – áttételes daganatos betegségben szenved. Már az otthoni vizsgálatok utaltak rá, hogy valami komoly baj lehet, ám csak itt, a budapesti klinikán derült fény a betegség igazi voltára. Bár egy ilyen hírt hallva azt hihetjük, a kárpátaljai magyar menekültek megfelelő orvosi ellátását és kezelését – főleg a jelenlegi helyzetben – semmi nem akadályozhatja, nagyobbat sajnos nem is tévedhetnénk.

A budapesti vizsgálatokkal, azaz azok finanszírozásával kezdettől baj volt. Mivel István Édesanyja kettős, azaz ukrán és magyar állampolgár, a klinikán a bejelentkezéskor magától értetődően Ilona néni magyar személyi igazolványát mutatták be. Ekkor derült ki, hogy mivel magyar állampolgársága is van, a hatályos szabályozás szerint csak akkor lenne jogosult harminc napon túli magyarországi egészségügyi ellátásra, ha egyrészt lenne legalább egy éve magyarországi állandó lakcíme, másrészt legalább egy éve folyamatosan volna magyar társadalombiztosítási jogviszonya és ezt igazoló TAJ-kártyája.

Mivel azonban ő eddig Beregszászon élt, lakott és dolgozott, értelemszerűen egyikkel sem rendelkezett. Ezek hiányában már a szükséges vizsgálatokat sem nagyon akarták elvégezni, az életfontosságú kemoterápiás kezelésekről nem is szólva.

Miért is rendelkezett volna magyarországi lakcímmel és TB-jogviszonnyal, tehetjük fel a kérdést, ha soha nem akarta elhagyni Kárpátalját, a szülőföldjét, és ott akart élni a továbbiakban is magyarként, azaz magyar állampolgársága megszerzése – avagy visszaszerzése – után is? 

Miért érinti, érintheti mindez őt most hátrányosan például egy ukrajnai ukrán háborús menekülthöz, vagy a jogi szabályozás szerinti megfogalmazásban „menedékeshez” képest?

Ha ő ugyanis Kijevből, Harkovból, Luhanszkból, Mariupolból vagy bárhonnan a Donbaszból érkező ukrán volna, akkor 2022. február 24, azaz az ukrán-orosz háború kitörése óta különösebben mélyre hatoló kérdezősködés nélkül megkapta volna a menedékjogot és a menekült státuszt, valamint az azzal együtt járó mindenfajta egészségügyi és egyéb ellátásra való teljes körű jogosultságokat, ráadásul térítésmentesen. Helyesen van ez így – tehetjük hozzá – hiszen Magyarország valóban segít, mind a hozzánk érkező háborús menekülteknek, mind a Törökországban vagy más országokban földrengés, cunami vagy más természeti katasztrófa miatt családtagjaikat vesztett vagy hajléktalanná vált áldozatoknak, mind a világ egyéb részein kereszténységük/keresztyénségük vagy politikai meggyőződésük miatt üldöztetést vagy kárt szenvedőknek. Természetes tehát, hogy segítünk a lakóhelyükről a háborús helyzet miatt elmenekült ukránoknak is, de akkor a kárpátaljai magyaroknak miért nem, vagy legalábbis miért nem ugyanúgy? – tehetjük fel a kérdést.

A kettős állampolgárságú kárpátaljai magyarok számára egy nyilvánvaló joghézag miatt nem jár ugyanaz, ami az ukrán menekülteknek.

A fentiekben bemutatott helyzet, azaz hogy Ilona néninek és a hozzá hasonló helyzetben lévő kárpátaljai menekülteknek nem jár orvosi ellátás, azért állhatott elő, mert azok az Ukrajnából érkező menekültek, akik még nem kértek és kaptak menedékes státuszt, a határátlépésüktől számított 30 napig jogosultak az állami szolgáltatóknál térítésmentes orvosi vizsgálatra, gyógykezelésre, valamint támogatott gyógyszerkiváltásra, onkológiai kezelésekre. 

Aki pedig az ukrán mellett magyar állampolgársággal is rendelkezik, az ab ovo nyilvánvalóan nem jogosult a menedékes státuszra.

A kárpátaljai magyarok közül sokan tehát hiába vállalták fel tehát hon- és nemzetszeretetük miatt az elmúlt években, évtizedekben a magyar állampolgárság megszerzésével járó üldöztetést – hiszen az ukrán alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot! –, akár egzisztenciájuk, létbiztonságuk megingását és állami állásuk, hivataluk és azzal járó jövedelmük elvesztését – 

ez Magyarországon jelenleg számukra csupán hátrányt jelent.

Ilona néni esetében például a jelek szerint élet-halál a tétje annak, hogy megkapja-e ugyanazt az ellátást, mintha ukrán lenne, ukrán állampolgársággal.

A magunk részéről mindent megteszünk, hogy a helyzet, azaz az elcsatolt területeken élő, ám magyar állampolgársággal is rendelkező magyarokra és az ő egészségügyi ellátásukra vonatkozó jogi szabályozás megváltozzon. Mindez ugyanis nem csupán Ilona nénit érinti hátrányosan, hanem hozzá hasonlóan már most is nyilvánvalóan számos kárpátaljai magyar menekültet.

Mi lesz, ha a menekültek más területekről is elindulnak?

Eljátszhatunk továbbá azzal a kicsit sem derűs gondolattal, hogy mi történhet, ha ad abszurdum Szlovákia, Románia vagy Szerbia háborúba keveredik valakivel, és majd onnan menekült tömegek érkeznek hazánkba?

Az ottani kettős állampolgárságú magyaroknak sem fog ugyanaz a menekülteknek való segítség és egészségügyi ellátás járni, mint a szerb, szlovák és román menekülteknek?!

A helyzet megfelelő rendezéséig újra és újra fel kell tennünk a cikk címébe foglalt, remélhetőleg költői kérdést: „törvényhozó, biztosan ezt akartad?”

dr. Kékesi Raymund

Nyitókép: Shutterstock