CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Trump sarokba szorította Brüsszelt: Európa mélyen a zsebébe nyúlhat, vagy szétesik a NATO 2026. jún. 25.

A geopolitikai térképen nemcsak Ukrajnában és a Közel-Keleten láthatunk méretes puskaporos hordót, hanem maga az észak-atlanti szövetség is azzá vált, miután Donald Trump amerikai elnök az elmúlt napokban nyíltan fokozta a nyomást a szövetségesekre, és egyenesen papírtigrisnek nevezte a NATO-t. 

Washington dühét elsősorban az váltotta ki, hogy az európaiak látványosan méltatlankodnak, amikor az Irán elleni katonai akciók támogatásáról vagy a Hormuzi-szoros tengeri útvonalainak biztosításáról van szó. A helyzetet tovább élezi, hogy az Egyesült Államok már megkezdte európai és kanadai védelmi jelenlétének drasztikus leépítését, átcsoportosítva az erőforrásait az Indo-Csendes-óceáni térségbe, hiszen Trump világossá tette, hogy Amerika nem fogja finanszírozni azoknak a védelmét, akik nem fizetnek be a közösbe.

Ebben a pattanásig feszült hangulatban érkezett a Fehér Házba Mark Rutte NATO-főtitkár, akit a nemzetközi sajtóban régóta csak Trump-suttogóként emlegetnek, ám mostani küldetése már a szövetség puszta túléléséről szól. Rutte, hogy elkerülje a júliusi ankarai NATO-csúcs teljes kudarcát, egészen elképesztő dicsérettel bombázta az amerikai elnököt, és útban Washington felé egy olyan privát levelet küldött neki, amelyet Trump büszkén meg is osztott a Truth Social platformján. A főtitkár ebben szó szerint úgy hízelgett az amerikai vezetőnek, hogy Donald Trump egy igazán fontos pillanat felé terelte a szövetséget, és olyasmit fog elérni, amit évtizedek óta egyetlen amerikai elnök sem tudott véghezvinni, vagyis Európa nagyon komoly árat fog fizetni, ahogy kell, és ez az elnök győzelme lesz.

A színfalak mögött azonban kőkemény feltételek diktálása és kíméletlen számháború zajlik, mivel a szövetség tagállamai korábban kénytelenek voltak megállapodni egy rendkívül ambiciózus, 5 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási célban. Ez a korábbi 2 százalékos elváráshoz képest elképesztő ugrás, ami azonnal komoly belső ellenállást és repedéseket váltott ki az európai kontinensen. Spanyolország például nyíltan kijelentette, hogy képtelen teljesíteni ezt a célt, és azt teljesen észszerűtlennek tartja, miközben Szlovákia is különútra lépett, és szuverén módon fenntartotta a jogot, hogy saját maga döntse el, miként és milyen ütemezéssel éri el a 2035-ös célt. A helyzetet tovább súlyosbítja a katonai ipari kapacitáshiány, ugyanis az európai hadiipar képtelen olyan ütemben gyártani a légvédelmi rendszereket, rakétákat és lőszereket, mint amilyen gyorsan a transzferigények megkívánnák.

Eközben a csatatereken is kettős nyomás nehezedik a szövetségre, hiszen miközben Ukrajna támogatása a hatalmas orosz veszteségek ellenére folyamatos utánpótlást igényel fegyverekből, a Közel-Keleten az amerikai-izraeli csapások után eszkalálódott iráni konfliktus teljesen leköti Washington figyelmét.

Rutte most azzal a taktikával próbálkozik, hogy elárasztja a Trump-adminisztrációt, beleértve Pete Hegseth védelmi minisztert és Marco Rubio külügyminisztert olyan táblázatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy Európa végre felébredt és kész fizetni. Nagy kérdés azonban, hogy a fegyverhiánnyal és belső lázadásokkal küzdő európai elit képes lesz-e teljesíteni Trump kőkemény feltételeit, vagy a szövetség végleg zátonyra fut.