ZSÍR

Tudtad? 2024. ápr. 24.

A "bányalovak" (általában pónik) sosem tapasztalhatták meg a napfényt és a friss levegőt. Az életüket a föld alatti sötétségben töltötték, ösztöneikre és bányászokra, a hajtóik vezetésére hagyatkozva.

Ezek a lovak a sötétben születtek, dolgoztak és pusztultak el, kemény munkát végezve.

Nem volt ritka, hogy egyetlen ló akár nyolc megrakott, nehéz csillével is megbirkózott egyedül.

A nehéz körülményeik ellenére ezek az állatok megőrizték méltóságukat, és tisztában voltak a jogaikkal, például megtagadták a mozgást, ha túl sok bányavagonnal terhelték őket. Emellett figyelemre méltó időérzékkel rendelkeztek, tudták, mikor ér véget a munkanapjuk, és még a sötétben is megtalálták az istállókba vezető utat.

A lovak kemény munkája a bányákban 1972-ig tartott, amikor a technológia átvette a helyüket, ezzel egy korszak le is zárult.

1972. december 3-án Ruby, az utolsó bányaló grandiózus módon került ki a bányából. Zenekar kíséretében, virágkoszorúval díszítve lépett először a felszínre, ezzel jelképezve a bányalovak és a hajtók korszakának végét.

Innét ered a "vak, mint a bányaló" mondás is.

Szó ami szó, nem volt irigylésre méltó a munkájuk, az életük. De a bányászoké sem!

Hiszen nemcsak elhúzni nehéz a csilléket, de megrakni sem olyan kellemes elfoglaltság, mint szójalattét kortyolgatni...

Amikor a nőszövis vérfeminista wokazonok majd a nők egyenlőségének kivívásáról, meg a női kvótáról papolnak, tessék felhozni nekik a bányászok példáját! Hogy vajon a bánya mélyen is egyenlőek szeretnének-e lenni?