ZSÍR

Miért kunkorodik felfelé az utasepcsik szárnya? 2024. aug. 24.

Miért kunkorodik felfelé az utasepcsik szárnya?

Hát ezért!

Az 1973-as olajválság miatt a mérnökök az üzemanyag-fogyasztás csökkentésének módjait keresték, de kevés sikerrel vagy jelentősebb áttörés nélkül.

Ekkor egy nyaralása közben egy mérnök véletlenül észrevette, hogy a sasok szárnya repülés közben felfelé hajlik. Mint kiderült, azért, hogy kevesebb energia ráfordításával is növelni tudják a felhajtóerőt.

A mérnök alaposabban elmélyült a témában, tanulmányozta a korábbi kutatók, feltalálók munkáját, és rájött, hogy ez a módszer az utasszállító repülőgépek esetében is hatásos lehet.

Mert ha kevesebb légörvény keletkezik repülés közben, az könnyebbé, hatékonyabbá és ezáltal olcsóbbá teszi a repülést. Hiszen a légellenállás csökkentése az üzemanyag-fogyasztást is csökkenti.

Persze nem ő volt az első, aki a szárnyvégek felfelé görbülését (amit szárnyvégi felhajlásnak vagy szárnyvégi ívelésnek is neveznek) kutatta.

A szárnyvégi felhajlásnak számos funkciója van:
Az üzemanyag-fogyasztás csökkentésén túl, - amint már szó volt róla - csökkenti a légellenállást, megakadályozza a légörvények kialakulását a szárnyvégeknél, ami növeli a felhajtóerőt, különösen alacsony sebességnél. Ezzel segíti stabilizálni a repülőgépet, ami javítja az irányíthatóságot.

Fontos megjegyezni, hogy a szárnyvégi felhajlás nem minden esetben szükséges. Egyes repülőgépek, például a vadászrepülők, egyenes szárnyvégekkel rendelkeznek a nagyobb sebesség és jobb manőverezhetőség érdekében.
Ott ugyanis az üzemanyag-spórolás nem túl fontos szempont.

De kik az eredeti aerodinamikai ötletgazdák?

A szárnyvégek felfelé görbülésének előnyeit számos tudós és mérnök felismerte már a 19. század végén és a 20. század elején.

Például Ludwig Prandtl, német aerodinamikai tudós az 1900-as évek elején elvégezte a szárnyvégi felhajlás aerodinamikai hatásainak első elméleti elemzését.

Frederick W. Lanchester, brit mérnök az 1900-as évek elején számos kísérletet végzett szárnyvégi felhajlású szárnyprofilokkal.

George Handley Page, brit repülőgéptervező az 1920-as években több repülőgépet tervezett szárnyvégi felhajlású szárnyakkal.

De az utasszállítóknal a mi hősünknek köszönhetően honosodhatott meg a korábbi találmány.

Fontos tudni azt is, hogy a lehető leghatékonyabb szárnyvégi felhajlás kialakítása összetett aerodinamikai és mérnöki feladat, amit folyamatosan finomítanak.
Ezért a modern repülőgépek szárnyvégi felhajlása sokkal kifinomultabb, mint a korai repülőgépeké volt.

Mivel a légi utasszállítás téren a diszkont (fapados) légitársaságok megjelenésével egyre élesedik a verseny, a költséghatékonyság továbbra is nagyon fontos szempont. A kutatók így továbbra is gőzerővel dolgoznak azon, hogy minél hatékonyabb és aerodinamikusabb szárnyvégi felhajlású kialakításokat fejlesszenek ki a repülőgépgyártó cégek számára.