ZSÍR

Túlélni a lehetetlent... 2024. febr. 17.

Lassan közeledik az Oscar-átadás, ami valószínűleg a Barbenheimer-diadalmenetről fog szólni. A nemzetközi filmek forgatagában akad jó alkotás is, amit érdemes megnézni. A hó társadalma, a spanyol-uruquayi filmdráma ilyen.

A spanyol Juan Antonio Bayona dirigálásával megtörtént eseményeken alapuló mozit láthatunk. Az 1972-es horrorisztikus repülőgép-szerencsétlenség talán sokaknak megvan. Egy uru rögbicsapat, valamint néhány barátjuk és a személyzet, összesen 45 ember Chile-be indul, hogy részt vegyenek pár barátságos meccsen. Ehelyett a gépük alsó része egy hegyhez csapódik az Andokban és kettétörik. A becsapódás következtében páran életüket vesztik, de a többségük túléli a katasztrófát.

Az igazi megpróbáltatások akkor következnek, amikor a hatóság leállítja a keresésüket, az élelemből is kifogynak, valamint egy lavina is tetézi a tragédiát.

A 93-as, Frank Marshall-féle adaptáció, az Életben maradtak már körülírta ezt a témakört, de azóta kijött egy részletes könyv, Pablo Vierci tollából, ami megihlette Bayonát, beleásta magát, majd kapaszkodás: a Netflix azonnal utalta az anyagiakat.

A spanyol rendező a túlélők elbeszéléseiből, dokumentumokból és minden létező anyagból olyan filmet rittyentett, hogy nosza! A négy és fél hónapig, a tényleges tragédia helyszínén, az Andokban forgatott mozi szinte hibátlan.

A zuhanás, a becsapódás, az elcsigázott arcok, a halálfélelem, a fagy, a hó, a leépülés. A hó és a jég birodalma, mintha ott lennél, nem a kényelmes szobában. Elkeserítő, hogy mindezek miatt is vászonra kívánkozott volna a produkció, nem tévés vetítésként. Ez van.

A direktor az álomgyári kikacsintása után hazatér, de a horrormúltját ennél a filmnél sem tudja sokáig palástolni: az utasok széke összegyűrődik, megannyi félelmetes snitt teszi brutálisabbá az amúgy is megrázó, egyben megható filmet. Na, és maga a kannibalizmus ábrázolása, miután kifogytak az élelemből. A rendező nem lépi át a határt: azon a ponton mozog, ami embertelenül megrázó, de még nem kegyeletsértő ábrázolás.

Az elemekkel, a hóval, a jéggel, a rengeteg mostoha körülménnyel való dacolás mellett bemutatja, mi mindenre is képes az ember a túlélésért. Remekül meséli el, jeleníti meg a szellemi és a fizikai leépülés fokozatait. Maga a narráció is jól illeszkedik hozzá.

A 72 napos raboskodás tengerszint felett 3500 méteren. A túlélőjátszma nagyot üt. Elképesztő látványvilágot és panorámaképeket mutat. Profi rendezői, operatőri és vágói munka. A zömében újonc argentin és uruquayi színészek is nagyon odatették magukat, abszolút nem hiányzott ismert arc a felhozatalból.

A spanyol rendező eddigi legjobb munkája Oscar-esélyes alkotás.

45-ből csak 16-an maradtak. Az összetartás, az elszántság, az akarat, a hit és a remény diadala...

Holecz Attila

(Nyitókép: polygon.com)