RIA-RIA

Új elmélet született a székelyek eredetéről 2024. márc. 19.

A székelység származása nyolcszáz éve izgatja a magyar történészeket. Most Keszi Tamás régész új, kreatív és tudományosan is meggyőző hipotézissel állt elő. Valóban a székelyek volnának a mi kozákjaink?

A Magyarságkutató Intézetnél publikálta merész, ugyanakkor rendkívül érdekes teóriáját, ami alternatívát fogalmaz meg a székely név és társadalmi csoport eredetére. Melyek az elmélet központi állításai?

Hipotézisem a székely név etimológiájából indul ki. A szökik ige török eredetű, ennek ejtése szek- lenne a mai helyesírással. Az eredeti hangalakot megtaláljuk Dunaszekcső és Kaposszekcső nevében is. A szek- igetőhöz kapcsolódott a -ly képző, amellyel igékből főnevet hozhatunk létre. Ilyen szavaink az apály, dagály, fekély vagy a csekély. Utóbbi érdekessége, hogy alapigéje szintén török eredetű, és ebben is ö hangot találunk: csök/ken.

A szekely jelentése tehát gyorsan mozgó, elszökő, „megugró” ember.

A székszervezet kialakulása után az eredeti e hang népetimológia hatására vált é-vé, erre példa a gemkapocs-gémkapocs. Végül az etimológiát összekapcsoltam az úgynevezett „kóborlás” jelenségével.

Hogyan jutott ezekre a következtetésekre, mely tudományos eredmények inspirálták?

Már Benkő Loránd nyelvész tisztázta, hogy a székely név szerkezete és képzése világosan magyar. Az ő nyomán indult el Klima László régész-nyelvész, aki szerint a szeg főnév és a -ly képző található meg a szóban – ez a képző főnevekhez is kapcsolódhat. A „heuréka-pillanat” pedig Róna-Tas András és Berta Árpád könyvének böngészése során következett be. Ebben a szerzők ótörök jövevényszavainkat dolgozták fel. A felismerés után persze hosszabb ideig tartott, hogy az ötletet védhető modellé csiszoljam.

Mi a legerősebb etimológiai érve mindezekre?

Egyrészt az, hogy a nyelvészek, akik olvasták a kéziratot, nem szedték ízekre a javaslatomat, sőt elképzelhetőnek tartották. Nem mellékes, hogy Kézai Simon szerint a székelyek az után vették fel ezt a nevet, hogy elszöktek egy csatából. A középkori felfogás szerint a népnevek a népek bizonyos tulajdonságaira, cselekedeteire utalhatnak. Kézai ennek szellemében költött egy eredetmagyarázó mondát a székely szóhoz, amit ő még jól értett.

Magyarázatot kap az is, hogy a székely név miért csak a 12. század elején bukkan fel először: az a társadalmi csoport, amelyiknek az elnevezésére használták, csak a 11. században született meg.

Milyen fő társadalmi mozgások vezethettek a székelység kialakulásához?

A tankönyvek szerint a Magyar Királyság megszületése.

Pozitív dolog volt, a korabeli emberek többsége azonban máshogy viszonyult az államalapításhoz. Új struktúrák – vármegyék, egyházmegyék – jelentek meg, amelyek létrehozása, eltartása jelentős anyagi ráfordítást igényelt: templomok, ispánsági központok építése, ellátása. Az addigi szabad embereknek adót kellett fizetniük, jogaikat más módon is korlátozták. Minden politikai döntésnek vannak előre nem látható következményei.

Vagyis esetünkben tömegek próbáltak kibújni az új kötelezettségek alól, és olyan területeket kerestek, ahol ezt megtehették?

Így van. Ráadásul a szabadok mellett jelentős szolgatömegek is éltek a Kárpát-medencében, akik szabadulni próbáltak uraiktól.

Ezt abból is sejthetjük, hogy az Árpád-korban egyes szolgák a Szökő, Szököső nevet viselték: a korszakban a szolgák gyakran kaptak olyan nevet, amelyik valamelyik tulajdonságukra utalt, gyakran megbélyegző formában: Buta, Fattyú, Hazug, Tolvaj.

A szökevény emberek és állatok összegyűjtéséről külön szakemberek gondoskodtak, akiket a ’javak szedőinek’ neveznek 11. századi törvényeink. Ezeknek részben hasonló lehetett a feladatuk, mint az észak-amerikai rabszolgavadászoknak: a szökevényeket vissza kellett juttatniuk a tulajdonosokhoz.

Ugyanakkor a 11. század más szempontból is viharos volt: idegen támadások és trónharcok tették bizonytalanná az életet.

Aki menekülni akart a háborúk elől, az megpróbált gyéren lakott területekre költözni. Ezeken ritkábban jártak a hadak, mert a katonákat nehezebb volt ellátni, kevesebbet lehetett zsákmányolni.

A 11. századi latin nyelvű törvényekben és oklevelekben gyakran szerepel a kóborlóknak (vagus) vagy szökevényeknek (profugus, fugitivus) nevezett csoport. Ismerjük a csoport szláv eredetű elnevezését is: üzbég, aminek a jelentése szökevény. Fura lenne, ha éppen magyar kifejezés nem létezett volna a megjelölésükre.

A teljes interjú ITT olvasható.