AMMARHA!

Új magyar sci-fi a mozikban: Műanyag égbolt 2023. márc. 28.

2123 Magyarországára röpít minket egy új magyar sci-fi: Budapest búra alatt, kiszáradt Duna-meder, Miskolc helyén sivatag, a Balaton alatt pedig emberekből sarjadt fákat nevelnek és irtanak, ha azok haszontalanná váltak. A Műanyag égbolt alkotóit kérdezte a mandiner.hu.

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta első egész estés mozifilmje egy igazán különleges sci-fi animáció lett, amely a száz évvel későbbi jövőbe, 2123 Magyarországára röpít minket. A távoli jövőben a Föld növény- és állatvilágának pusztulása után a tudósok egy tápláló, ám emberi húsból táplálkozó növényt kísérleteznek ki. A különleges univerzum bemutatásához az alkotók rotoszkópos technikát használtak, azaz élő színészeket alakítottak át animációs karakterekké. Klasszikus példa erre a Keanu Reeves főszereplésével készült Kamera által homályosan című film. Az alkotók hét évig reggeltől-estig dolgoztak a filmen,

minden egyes képkockát kézzel rajzoltak át.

A kitartó munkának meg is lett az eredménye, hiszen a kész alkotást a világ egyik legnevesebb filmfesztiválján, a Berlinálén mutatták be. Mi most az első hazai vetítésen jártunk; vigyázat, a cikk némi spoiler-veszéllyel fenyeget! A történet szerint a Kárpát-medence és benne hazánk is sivataggá vált, a Duna teljesen kiszáradt, az emberi civilizáció pedig csupán Budapest pesti oldalára szűkült, amelyet óriási műanyag búra alá zártak, megóvva a város maradékát a szélsőséges időjárási viszonyoktól – szél- vagy homokviharoktól.

A mesterséges buborékban pedig az általunk megszokottól teljesen eltérő törvények uralkodnak.

Az emberek a fennmaradásuk – vagy fogalmazzunk úgy: a nagyobb jó – érdekében önként lemondtak életidejük közel feléről, így minden ember csupán ötven évig él, azután pedig az állam rendelkezik a testük felett. Az idő lejártával egy különleges fa magját ültetik beléjük, ezzel mintegy visszaadva őket a természetnek. Átkerülnek a „telepre", ahol testük tápanyagként szolgál e különleges, ehető levelű fafaj számára, amelyből a búra alatt fennmaradt civilizáció tápláléka készül. Így lesz kerek a körforgás. Miután tápanyag készült belőlük, a fák haszontalanná válnak, mérgező polleneket kezdenek eregetni, emiatt a telepen dolgozó szakemberek időnként irtásokat végeznek. A speciális fákból álló ültetvényt az alkotók szintén egy jól ismert helyszínre, a Balatonra álmodták meg.

„A film fejlesztésének korai szakaszában elkezdtük felépíteni ezt a világot. Milyen ez a világ, milyenek a törvényei, hogyan élnek benne az emberek, egyáltalán hol élnek? Ahogyan formálódott a fantáziavilág, egyre inkább kezdtük megtalálni benne a történetünket” – mesél a kezdetekről  Szabó Sarolta, a film egyik rendezője és forgatókönyvírója.

Mivel a búra alatti életidő csupán félszáz év, így harmincéves kor után a műanyag égbolt alatti társadalom szabályai szerint nem lehet gyermeket vállalni

– ez adja a tágabb, univerzális perspektíva mellet a szűkebb, személyes történetet, Nóra és Stefan (Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás) családi kálváriáját, akik elveszítették kisfiukat, s mivel Nóra betöltötte a harmincat, már nem vállalhattak új gyermeket.

A nő egyre inkább bezárkózik, depresszióssá válik, nem tud megküzdeni az őket ért traumával, mígnem maradék életidejéről lemondva, Stefan tudta nélkül, önként vállalkozik a beültetésre. A férfi pedig – annak ellenére, hogy neki huszonnyolc évesen lenne még esélye új családra – igyekszik mindenáron megakadályozni, hogy Nórából fa legyen. A külső úttal, amit a pár térben és időben bejár annak érdekében, hogy Nóra testéből eltávolítsák a beültetett magot, párhuzamosan fut egy belső utazás is: a trauma- és gyászfeldolgozás, valamint a kapcsolat megújulásának állomásai.

A teljes írás ITT olvasható.