ZSÍR

Újabb Árpád-házi királyt azonosított a Magyarságkutató Intézet genetikai módszerekkel 2026. jún. 15.

A Magyarságkutató Intézet kiemelt kutatása során a székesfehérvári csontkamra (osszárium) több mint 400 genomjának elemzésével három új férfiági Árpád-házi vonalat azonosított, és ezzel kétséget kizáróan sikerült meghatározni II. (Vak) Béla király maradványait is.

A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszék Archeogenetikai Kutatócsoportjának kutatása során három új egyént azonosítottak, amelyek a férfiági Árpád-házi (R-ARP) genetikai vonalat hordozzák.

Korábbi kutatások alapján 

eddig négy R-ARP-ot hordozó egyént ismert a tudomány: III. Bélát, Szent Lászlót, egy Árpád-kori (HU52) és egy ma élő, ismeretlen személyazonosságú egyént.

Ezzel a felfedezéssel jelenleg már hét ismert R-ARP-ot hordozó egyént tartanak számon.

Az elemzések során többféle módszert alkalmazva vizsgálták a rokonsági fokokat és a genetikai kapcsolatokat. Ezzel a megközelítéssel „családon belüli” és „dinasztikusan távoli” kapcsolatok is pontosabban vizsgálhatók. Ezek alapján 

az egyik újonnan azonosított egyén II. (Vak) Béla (1131-1141) magyar király. 

A második személy Szent László másodfokú rokona, aki valószínűsíthetően apai nagybácsi, míg a harmadik egyén apai ágon kapcsolódik az Árpád-vonalhoz, feltehetően egy távolabbi, de tudatosan vállalt dinasztikus rokonság révén.

Az Árpád-ház férfivonala (R-ARP) az R1a-Z93 egy haplocsoportba tartozik, amely olyan genetikai csoportok összességét jelenti, amelyek egyetlen közös őstől származnak. Ez azt jelenti, hogy a bronz- és vaskori eurázsiai sztyeppei népektől származtatható, és genetikai párhuzamai a Déli-Urál térségétől a Kaukázusig húzódó sztyeppeövezetben mutathatók ki. A kutatás során további, csak erre az ágra jellemző mutációkat is azonosítottak a kutatók, amelyek segítségével az R-ARP kialakulása pontosabban vizsgálható.

Korábbi elemzések már feltárták az Árpád-házi uralkodók genetikai kapcsolatait a honfoglaló magyar elit tagjaival, valamint több, középkori magyar főúri családdal is, úgy, mint az Abák, a Corvinok vagy a Báthoryak. 

Ez összhangban van az ismert történeti kapcsolatokkal, amely szerint a magyar középkori nemesség akár egy szorosabb „hálót” képezhetett a dinasztikus házasságok révén. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy míg az Árpád-ház korai tagjai erőteljesebb keleti genetikai komponenssel rendelkeztek, a későbbi királyok már döntően az európai genetikai térbe illeszkednek.

A tanulmány megerősíti Macsói Béla herceg genetikai azonosítását, és igazolja Rurikida-származását. Az Y-kromoszóma-haplocsoportja megegyezik a Rurik-dinasztiára jellemző ággal.

A III. Béla király sírja mellett feltárt magzat maradványinak a genetikai vizsgálata nem igazolt közeli rokoni kapcsolatot a jelen kutatásban elemzett egyénekkel. Ugyanakkor az elemzések távolabbi genetikai rokonságot mutattak ki több Árpád-házi személy, valamint az Aba-nemzetség egyik vizsgált tagja esetében. A rendelkezésre álló régészeti, történeti és genetikai információk szerint az elhunyt pontos személyazonossága egyelőre nem határozható meg.

További érdekesség, hogy a genetikai eredmények arra is rávilágítottak, hogy 

II. Béla, III. Béla és HU52 esetében északi, viking kori egyénekkel is kimutatható rokoni kapcsolat. Ennek a magyarázata a Kijevi Rusz dinasztikus házasságában kereshető.

Az új kutatási eredmények egyszerre jelentenek tudományos áttörést és szimbolikus jelentőségű előrelépést. Hozzájárulnak az Árpád-ház történetének pontosabb megismeréséhez, a magyarság keleti kapcsolatrendszerének tudományos feltárásához, valamint a középkori magyar elit genetikai és történeti összefüggéseinek komplex rekonstrukciójához.

A kutatás hosszú távú célja, hogy tudományos alapot biztosítson az azonosított magyar királyok és főrangú személyek méltó újratemetéséhez az egykori székesfehérvári koronázó bazilika mellett kialakítandó nemzeti emlékhelyen.

MTI