AMMARHA!

Újabb brutális, rasszista támadás történt Nyitrán 2026. aug. 7.

Maszkos férfiak támadtak indiaiakra Nyitrán. Egyiküket olyan súlyosan összeverték, hogy Pozsonyban kellett megoperálni. Ez önmagában is megdöbbentő történet lenne. Csakhogy Nyitrán korántsem ez az első eset, amikor valakit a származása, bőrszíne vagy az általa beszélt nyelv miatt ér atrocitás. A város történetéből nehéz kitörölni Malina Hedvig ügyét, tavaly pedig ukránul és oroszul beszélő egyetemisták számoltak be sorozatos támadásokról.

Négy indiai férfi üldögélt a Nyitra folyó partján július 31-ről augusztus 1-re virradó éjszaka, amikor egy négyfős társaság közeledett feléjük. Ketten símaszkot viseltek, egy harmadik pólóval takarta el az arcát. Az egyik indiai férfi, a 35 éves Ansar Thayyib angoltanár és egyetemi hallgató szerint az idegenek megkérdezték tőlük, honnan származnak. Amikor egyikük azt válaszolta, hogy Indiából, az ütlegelés gyakorlatilag azonnal elkezdődött.

A társaság menekülni próbált, de Thayyibet utolérték, földre vitték és rugdosni kezdték. A férfi elmondása szerint valamivel arcon is ütötték. Az eredmény: eltört arccsont, állkapocssérülés, elmozdult szem és súlyos arcsérülések. Nyitrán nem tudták megfelelően ellátni, ezért Pozsonyban operálták meg.

Az eset egyik legmeghökkentőbb részlete, hogy a rendőrség egyelőre a polgári együttélés elleni szabálysértésként tartja nyilván az ügyet. 

A rendőrség közlése szerint a sérült a helyszíni ellátást követően nem kívánta tovább intézni az ügyet velük, ugyanakkor később már az ügyészséghez is fordult. A rendőrség azt közölte, hogy új körülmények felmerülése esetén az ügyet büntetőeljárássá minősíthetik át.

A rasszista indítékot egyelőre nem állapította meg a hatóság. 

A sértett szerint azonban nehéz másként értelmezni azt, hogy támadóik előbb a származásukról érdeklődtek, majd az „India” válasz után azonnal ütni kezdtek.

Nem az első külföldiek elleni támadás Nyitrán

Az eset azért különösen aggasztó, mert alig több mint egy évvel korábban ugyancsak külföldi egyetemisták számoltak be ismétlődő nyitrai támadásokról.

2025 márciusának végén és április elején ukránul, illetve oroszul beszélő hallgatókat inzultált egy fiatalokból álló társaság a Promenada bevásárlóközpontban és környékén. 

A beszámolók szerint a sértetteket „ukrán söpredéknek”, „hülye ukránoknak”  nevezték és más sértő kifejezésekkel illették, majd a verbális agresszió lökdösődésbe, ökölcsapásokba és rugdosásba torkollott. Több feljelentés is érkezett, az ügyben a rendőrség vizsgálódott, a Konstantin Filozófus Egyetem vezetése pedig maga is jelezte a problémát a hatóságoknak.

A történet akkor odáig fajult, hogy külföldi hallgatók arról beszéltek: már nem érzik magukat biztonságban a városban. Egy ukrán diáklány azt mondta, barátaival 

nyilvános helyen inkább kerülik az anyanyelvük használatát, ha nagyobb társaságot látnak a közelben.

Ismerősen hangzik?

Malina Hedvig árnyéka húsz év után is ott van

Nyitra neve a szlovákiai magyarok számára már 2006-ban összeforrt az anyanyelvük használatától való rettegéssel.

Malina Hedvig, akkor 23 éves egyetemista azt vallotta, hogy 2006. augusztus 25-én két férfi támadta meg Nyitrán, miután meghallották, hogy magyarul beszél. A nő beszámolója szerint megverték, ruhájára pedig magyarellenes üzenetek kerültek. 

A rendőrség rövid idő után lezárta a támadás ügyét arra hivatkozva, hogy az nem történt meg, később pedig magát Malinát kezdték hamis tanúzással üldözni.

Az ügy éveken keresztül húzódott, és nemzetközi visszhangot is kiváltott.

Érdemes hangsúlyozni, hogy Malina Hedvig történetének jogi megítélése hosszú éveken át vitatott volt, ezért nem lehet egyszerűen jogerősen bizonyított magyarellenes támadásként kezelni, holott nyilvánvaló az indíték. A társadalmi jelentőségét azonban aligha lehet elvitatni: a történet generációk számára vált annak jelképévé, milyen veszélyeket rejt magyarul megszólalni egy szlovákiai városban.

És a korszakban nem elszigetelt félelemről volt szó. Nemzetközi emberi jogi jelentések is rasszista, illetve kisebbségeket érő támadásokról számoltak be Szlovákiában, miközben a Malina-ügy a magyar–szlovák kapcsolatok egyik legsúlyosabb konfliktusává nőtte ki magát.

Nyitrán a szélsőséges erőszaknak más előzményei is vannak

A városban a szélsőjobboldali erőszak azóta sem ismeretlen. 2013–2014 körül országosan ismertté vált a nyitrai Mariatchi bár esete, amelyet a beszámolók szerint helyi neonácik terrorizálták a békés kocsmázókat és a személyzetet. A támadások során a tulajdonos lábát eltörték, két embert pedig eszméletlenre rugdostak. 

A nyitrai neonáci szubkultúra egyes szereplői később más bűnügyek kapcsán is a rendőrség látókörébe kerültek.

2018-ban pedig három 16–18 éves fiatalt támadt meg egy férfi a Mostná utcában. Mindhárman kórházba kerültek. Már akkor felmerült a rasszista indíték lehetősége, ezért az ügyet a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség szélsőségesség elleni egysége vette át.

Ezek természetesen különböző ügyek, különböző elkövetőkkel és motivációkkal. Nem lenne tisztességes egy egész várost vagy annak lakosságát néhány erőszakos csoport alapján megbélyegezni. 

A visszatérő eseteket azonban ugyanilyen hiba lenne egyszerűen egymástól független, véletlenszerű utcai verekedésekként elintézni.

2022-ben egy fiatal meleg férfit azért támadtak meg az utcán, mert megcskolta a barátját.

És nem csupán Nyitráról van szó

A probléma ráadásul nem áll meg a városhatárnál. Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni bizottsága, az ECRI mindössze két hónapja, 2026. június 11-én tette közzé legfrissebb Szlovákia-jelentését. A szervezet szerint a szlovák közbeszéd egyre polarizáltabb, és a politikai retorika célkeresztjében többek között a migránsok is megjelennek. Az ECRI külön felhívta a figyelmet arra is, hogy

Szlovákiában előfordulnak külföldi állampolgárok elleni erőszakos gyűlölet-bűncselekmények.

Ezért különösen rosszul öregszik minden alkalommal a szlovák vendégszeretetről szóló kötelező frázis, amikor valakit azért kergetnek végig az utcán, mert indiai, ukrán vagy éppen mert magyarul beszél.

A nyitrai indiai tanár három éve él a városban. A támadásig biztonságos helynek tartotta. Most már nem biztos benne.

És talán ez az egész történet legszomorúbb része. Egy ország hírnevét ugyanis nem az dönti el, hányszor mondjuk el magunkról, hogy vendégszeretők vagyunk. Hanem az, hogy biztonságban érzi-e magát az utcán az is, aki más nyelven beszél, más színű a bőre, vagy egyszerűen csak nem úgy néz ki, mint a többség.