LIBERNYÁKULUM

Újabb támadás az egyház ellen 2023. szept. 8.

A Trend gazdasági hetilap portálja hozta tegnap nyilvánosságra a meglehetősen tendens, az egyházat ostorozó és a hívőket vélhetően sértő írást, amelyben röviden összefoglalva az áll, hogy egy AKO-felmérés szerint a válaszadók több mint fele úgy gondolja, hogy a kormánynak nem kellene anyagilag támogatnia a bejegyzett egyházakat. A jelenlegi helyzet a válaszadók csupán mintegy 38 százalékának felel meg.

Majd azon siránkoznak, hogy az egyházat, egyházakat támogató hívők száma egyre csökken, ezért Szlovákiában az állam kénytelen támogatni őket. A hitetleneknek fáj, hogy ez az összeg például az idei évben 57 millió eurót vont el a költségvetésből.

Már a "vont el" megfogalmazás is sugallja azt a balliberális vélekedést, hogy ez úgymond felesleges közkiadás. Majd jó példaként felhozzák a köztudottan ateista svejkország Csehország példáját, ahol állítólag 2043-ra tervezik az állam és az egyház teljes szétválasztását. Ahogy ők mondjak: "odluka štátu od cirkvi".

Majd örömködnek egyet azon, hogy egyre kevesebb a hívő...

A népszámlálási adatokra hivatkozva leírják, hogy 2001-ben az emberek közel 69 százaléka a római katolikus egyház híve volt, 2011-ben ez a szám mintegy 62 százalékra csökkent, 2021-ben pedig még tovább zsugorodott, 56 százalék alá. Hasonló tendencia figyelhető meg az evangélikus egyház esetében is.

Egy dolgot viszont elfelejtenek a kedves, értünk, hívőkért "aggódó" neomarxisták!

Ha az állítólagos többség nem akarja anyagilag segíteni az egyház működését, hát legyen! Ha ezt akarják, dönthetnek így.

De akkor azzal is legyenek tisztában, hogy ha az egyház, a lelkipásztorok, az egyházi közösségek, karitászok, a különböző egyházi jótékonysági és közösségi szervezetek, a helyi parókiák nem végzik majd (a javarészt) önkéntes munkájukat, akkor bizony az országnak, az államnak tízszeresen, sőt százszorosan többet fog kelleni költenie az emberek lelki egészségére!

Ha nincs pap, ha nincs templom, ha nincs a Jóisten, aki a bajban megnyugvást jelent, aki reményt ad a csüggedésben, akkor a sok szerencsétlen sorsú, magányos, beteges, kisiklott életű ember, mind a pszichológusoknál, pszichiátereknél, a kórházakban és az elmegyógyintézetekben végzi majd. 

Ami messze nem annyiba fog kerülni az államnak, mint amennyibe ma az egyház kerül! (Ha már mindenáron ezt a földhözragadt, mindent a pénz prizmájan át láttató szemléletet erőltetik ránk.)