AMMARHA!

Újra egy asztalnál a V4-ek, de a szőnyeg alá söpört bombák bármikor robbanhatnak: Ukrajna és a Benes-dekrétumok feszítik a szövetséget 2026. jún. 24.

Két évig tartó fagyos csend után a V4-es miniszterelnökök végre leültek egy asztalhoz Budapesten. A hivatalos szöveg persze a „restartról” és a nagy egymásra találásról szólt, de ne legyenek illúzióink: a háttérben olyan témák parázslanak, amelyek pillanatok alatt porrá égethetik ezt a nehezen összetákolt egységet. Ukrajna megítélése, az Oroszországhoz való viszony és a kiolthatatlan magyar kártya mind-mind olyan időzített bombák, amelyekről a ta3 Téma dňa című vitaműsorában Michal Stuška, a Smer képviselője és Rastislav Krátky, a KDH politikusa is feszülten vitatkozott, pontosan megmutatva, hol vérzik el a szlovák politika, ha a regionális érdekekről van szó.

Stuška szerint a V4-nek akkor is van jövője, ha a múltat „kommunikációs zajok és félreértések” terhelték – ami burkoltan a szlovák és a cseh liberálisok hisztijét jelenti. A Smer képviselője úgy látja, a brüsszeli gőzhengerrel szemben csak együtt van esélyük a közép-európaiaknak, az ellenzéki Krátky viszont azonnal talált kapaszkodót a bírálathoz. Bár üdvözölte, hogy Fico nem akar kimaradni a buliból, figyelmét inkább a lengyel Donald Tusk kötötte le, aki szerinte gazdasági és katonai nagyhatalommá akarja tenni Lengyelországot, Szlovákiának pedig ehhez kell dörgölőznie, ha akar a hamarosan szétosztásra kerülő több százmilliárdos uniós tortából.

Ahol a felek azonnal egymás torkának estek, az természetesen az ukrajnai háború kérdése volt, hozva a kötelező brüsszeli mantrát. Krátky szerint a V4 nem válhat a „frusztráció megafonjává” és nem blokkolhatja az uniós politikát, ráadásul kijelentette, hogy a békéről nem lehet Ukrajna nélkül tárgyalni, mivel ott az orosz az agresszor, és kész. Stuška gyorsan lehűtötte a kedélyeket, emlékeztetve arra, hogy Szlovákiának ugyan fontos a szomszédja, de nem támogatja azt határtalanul, sőt Pozsony igenis behúzta a kéziféket a vitákban, amikor azt látta, hogy az ukrán téma mániákusan elnyom minden más fontos regionális kérdést. A Smer politikusa szerint ki kell mondani, hogy a háborút és az energetikai biztonságot egyszerűen nem lehet megoldani Moszkvával való tárgyalás nélkül.

Nekünk, felvidéki magyaroknak a műsor legmeredekebb része mégis az volt, amikor a Benes-dekrétumok és a kényes szlovák-magyar történelmi kérdések kerültek elő.

Stuška nagyon helyesen igyekezett letolni ezt a V4 asztaláról, mondván, a kollektív bűnösséget rögzítő gyalázatos dekrétumok ügye Szlovákia, Magyarország és Csehország bilaterális ügye, és felesleges gyújtózsinórként használni a szövetségen belül. A kereszténydemokrata Krátky viszont elképesztő arroganciával söpörte le a témát, és kijelentette, hogy a Benes-dekrétumok kérdése nem több, mint „politikai folklór” és a kampányok utóhatása, mivel a magyaroknak teljesen más, sokkal aktuálisabb problémáik vannak, mint az ilyen régi történelmi szerződések.

Nos, innen is üzenjük a KDH képviselőjének, hogy a jogfosztás, a vagyonelkobzások és a máig élő diszkriminatív dekrétumok a Felvidéken nem „folklór”, hanem a mindennapi valóság és a történelmi igazságtalanság élő mementói.

Hasonlóan feszült pillanatokat hozott az energetika témája is, ahol szintén kibuktak a mély különbségek. Míg Csehország és Lengyelország teljesen elvágná magát az orosz gáztól és olajtól, addig Szlovákia és Magyarország a realitások talaján áll, hiszen a földrajzi adottságok miatt a diverzifikáció nem megy egyik napról a másikra. Krátky persze azonnal támadta Fico ígéretét, miszerint az iparnak olcsóbb áramot biztosítanak, azt firtatva a demagóg ellenzéki recept szerint, hogy ha a gyáraknak olcsóbb lesz, azt vajon a háztartásokkal fogják-e megfizettetni. 

Stuška szerint viszont pont ezért kell a V4-et kibővíteni déli irányba Olaszország és a Balkán felé, hogy új energiahálózatok épülhessenek.

A budapesti csúcs tehát végső soron megmutatta, hogy a V4-nek van létjogosultsága, és a pragmatikus gazdasági együttműködés mind a négy ország érdeke, de amíg a szlovák ellenzék folklórnak nevezi a magyarokat sújtó történelmi sebeket, addig az egység csak egy törékeny illúzió marad.