CINK

Ukrajna nagykövete: „Ma Ukrajna az egri vár, Zelenszkij pedig Dobó István” 2022. márc. 14.

Ukrajna budapesti nagykövete megfogalmazott már néhány meredek állítást Magyarországgal szemben a háború kitörése óta. Korábban azért durcizott be, mert a magyar kormány nem volt hajlandó fegyvert küldeni Ukrajnába. Hétvégén az oroszok épp azokat a raktárakat bombázták, ahol begyűjtésre kerültek a külföldi fegyverek - a lengyel határtól pár kilométerre. Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövettel a Mandiner készített interjút. Szemle.

(...)

Egy olyan feszült helyzetben, mint a mostani, nehéz kihívás lehet egy megtámadott ország nagykövetének lenni. Hogyan értékeli a saját teljesítményét?

Teljesen igaza van abban, hogy ez rendkívüli kihívás, de büszke vagyok arra, hogy Ukrajna állampolgára lehetek, és képviselhetem országomat. Amikor védőink fáradhatatlanul harcolnak országunkért, békés polgáraink pedig fegyvertelenül is odaállnak az orosz tankok elé, és megállítják őket, akkor mi, diplomaták, szintén

kötelesek vagyunk mindent megtenni azért, hogy mozgósítsunk Ukrajna nemzetközi támogatása érdekében.

A nagyköveti teljesítménynek mostanában egyetlen mutatója van: hogy milyen szinten támogatja és segíti az az ország Ukrajnát, ahol a nagykövet állomáshelye van.

Több mint két hete tart a háború: a jelen állás szerint lát arra esélyt, hogy Ukrajna megnyeri a háborút?

Biztos vagyok abban, hogy győzni fogunk. És nemcsak én, hanem az ukránok több mint kilencven százaléka így gondolja. Az 1991-es függetlenedés óta nem volt példa ilyen nemzeti egységre, mint ahogy nem volt példa nyugati partnereink által tanúsított egységre és határozottságra sem. Ám további segítségre van szükségünk, hogy a győzelem minél hamarabb bekövetkezzen, és minél kevesebb életet kelljen ezért áldozni. Ma azt látjuk, hogy

nem sikerült Oroszország villámháborúja Ukrajna elfoglalására,

és ezért a nyílt terrorhoz és a békés lakosság elpusztításához folyamodik.

(...)

De mindennek ellenére mi nem adjuk fel. A magyar emberhez hasonlóan az ukrán ember is csak a Jóisten, a hazája és a szerelme előtt térdel le. De emellett letérdelünk hőseink előtt is, akik készek életüket áldozni hazájuk védelmében. Oroszország nem tartozik ebbe a sorba.

(...)

Ön a közelmúltban több olyan kijelentést is tett, amik nagy médiafigyelmet kaptak Magyarországon. Sokan fel is háborodtak rajtuk. Tartja még ezeket?

Először is, minden egyes kijelentést abban a kontextusban kell értékelni, amiben elhangzott, nem pedig kiragadva. Másodszor, ha nem lettek volna ezek a kijelentések, ön kérne most tőlem interjút? Lett volna lehetőségem elmondani az önök olvasóinak is, hogy milyen az a háború, amit Oroszország folytat Ukrajna ellen? Nem kertelek. Mindig is nem egyszerűen tiszteltem a magyarokat, hanem lelkesedtem értük, mert történelmük során számtalanszor tettek tanúbizonyságot erős lélekről. Ez a hozzáállásom mit sem változott. Úgy vélem, egy erős lelkű nép képes megérteni mások fájdalmát, és történelmi pillanatokban képes történelmi döntéseket hozni.

Meggyőződésem, hogy a magyarok azok, akik most talán a legjobban meg tudják érteni az országomat.

Önök megélték 1956-ot, és tudják, milyen az, amikor látod az orosz tankokat, és azt várod, hogy valakik a segítségedre siessenek. Lehetséges lenne az, hogy önök most nem támogatnak bennünket, amikor a segítségüket kérjük? A kemény szankciók, a fegyverszállítmányok, az ukrán légtér lezárása, repülőgépek és légvédelmi eszközök rendelkezésünkre bocsájtása, szállítójárművek biztosítása, amelyekkel többek között kimenekíthetjük a békés lakosságot a humanitárius folyosókon keresztül az ostromlott városokból, védőfelszerelések – ezekre van szükségünk, hogy megállítsuk az orosz tankokat és megvédjük magunkat az orosz bombázásoktól. Ebben szükségünk van minden partnerünk segítségére. Attól függően, ki mit tud adni.

A magyarok voltak azok, akik megmutatták, hogy akkor is lehetséges győzni, ha az ellenség többszörös túlerőben van. Az egri vár védői Dobó István kapitány vezetésével – ez nemcsak történelem, hanem a hősök vére, amelyik ott folyik az önök ereiben.

Ma Ukrajna az egri vár, az elnökünk pedig Dobó István.

Oroszország nagyobb nálunk, azonban ez nem jelenti azt, hogy legyőzhetetlen. Önök, az egri hősök leszármazottai, ezt pontosan tudják. Az 1848-49-es forradalom a szabadság, a függetlenség és az államiság szellemét képviselte. Mindazt, ami az én felfogásomban minden magyart jellemez. Ezek ugyanazok az értékek, amiket most az ukránok védelmeznek. Lehetséges lenne, hogy önök nem támogatnak bennünket ebben a harcban?

Én ilyen népnek tartom a magyarokat. Ha élesen szólalok fel arról, hogy háború van és nem lehet belőle kimaradni, az féltés, hogy ez a háború ne érje el a magyar földet. De ehhez közös erőfeszítéssel meg kell állítanunk ukrán területen. Az egész világot igyekszünk fellármázni: mindannyiótokért harcolunk! Ha nem akarnak belekeveredni a háborúba, ami „nem az önök háborúja”, akkor segítsenek nekünk megállítani, hogy valóban ne legyen az önök háborúja. Csak gondoljanak bele Lavrov orosz külügyminiszter szavaiba, amit március 10-én Törökországban mondott újságírói kérdésre válaszolva: „Oroszország egyetlen országot sem akar megtámadni, minthogy Ukrajnát sem támadta meg.” Van-e még valaki, aki úgy gondolja, hogy Oroszország „nem támadta meg” Ukrajnát? Van-e még valaki, aki azt szeretné, hogy Oroszország ugyanígy „ne támadja meg”?

Tényleg „csak a sírban lesz stratégiai nyugalma” a magyaroknak?

Ezt a kérdést külön köszönöm. Az elején bemutatott, hogy annak országnak vagyok a nagykövete, amelyet megtámadtak. Azért vagyok a posztomon, hogy védelmezzem Ukrajna érdekeit, s ezzel egyidejűleg elősegítsem az ukrán-magyar kapcsolatok fejlődését. Meggyőződésem, hogy közös érdekünk megállítani a háborút, de nem úgy, hogy Ukrajna megadja magát és a magyar-ukrán államhatárból magyar-orosz államhatár lesz. Az, hogy felkapták a fejüket arra a kijelentésemre, hogy a sírban lesz stratégiai nyugalom,

reményt ad nekem arra, hogy azt is meghallják, amiért ezt mondtam.

Zelenszkij elnök szintén arra int, hogy meg kell őriznünk a nyugalmunkat a jelen körülmények között is. Nyugalomra van szükség ahhoz, hogy megfontoltan cselekedjünk. Ám a kulcsfogalom ebben a mondatban a „cselekedni”.

(...)

Küzdeni fogunk és mindent megteszünk a talponmaradás és a győzelem érdekében. De ezt ne csak tétlenül szemléljék: nyugodt és kiegyensúlyozott tettekkel segítsenek bennünket. Ne próbáljanak meg temetni minket.

(...)

Kárpátalján a múltban is több atrocitás érte ukrán szélsőségesek részéről a nemzeti ünnepen megemlékező magyarokat. Ezekről mi a véleménye?

Tisztázzuk ezt a kérdést is. Gyakorlatilag minden magyar tud a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) irodája elleni támadásokról, a magyar szervezeteket és diplomáciai képviseleteket ért fenyegetésekről. Ám vajon hány magyar tud arról, hogy a KMKSZ elleni barbár támadás tetteseit kézre kerítettük – lengyel állampolgárok voltak egy olyan oroszpárti szélsőjobboldali szervezetből, melynek tagjai részt vettek a donbászi háborúban a Kreml csatlósaiként? S mennyit tudnak arról, hogy az ukrán nyelvű fenyegetőleveleket, amelyeket az „ukrán nacionalisták” számlájára írtak, olyan emberek fogalmazták, akik még az Ukrajna szóban is nyelvtani hibát ejtettek?

Ukrajna és Magyarország nem ellenségek, sohasem voltunk és sohasem leszünk azok.

Csak egyetlen ország van, amelyiknek előnye származik abból, ha etnikai feszültséget szít országaink között. Magyarországon sokan vannak, akik hitelt adtak az „ukrán nacionalistákról és radikálisokról” szóló mítosznak. Az orosz propaganda valóban nem kispályás és nem lazsál, a legtapasztaltabbakat és a legokosabbakat is képes megtéveszteni. Ám most le kell hulljon a lepel azok szeméről (sic!), akik beleestek ebbe csapdába. Oroszország éppen az „ukrán nacionalisták” uralma alól akar „felszabadítani” bennünket, amikor kórházakat, iskolákat, lakóházakat, kenyérgyárat és cipőgyárat bombáz. Az „ukrán nácikra” és Ukrajna orosz nyelvű lakossága elnyomására hivatkozva bombázza Oroszország azokat a településeket, amelyeknek többnyire éppen orosz nyelvű lakossága van (amelyik egyébként ugyanúgy ukrán zászlóval a kezében megy ki az állig felfegyverzett „felszabadítók” elé és énekli el Ukrajna himnuszát). Valóban nem akarják most sem meglátni, hol is van az igazság?

Zelenszkij elnök a „multinacionális ukrán nemzet független államaként” definiálta Ukrajnát a Die Zeitnak adott interjújában. Ukrajnában eközben még érvényben van az a súlyosan diszkriminatív nyelvtörvény, ami a magyar kisebbséget is rendkívül hátrányosan érinti. Hol az igazság?

Azt hiszem, most helyénvalóbb kérdés lenne, hogy hogyan fognak egyáltalán tanulni a különböző nemzetiségű gyerekek országunkban, amikor Oroszország a háború tizenhat napja alatt már hetvenkilenc gyermeket ölt meg és közel százukat megsebesítette. Szétlőttek kétszáznyolcvan iskolát – ezekből kilenc a földdel vált egyenlővé. A háború minden napjával átlagban tizenhét iskola pusztul el. A háború miatt hétmillió gyermek nem tud iskolába járni Ukrajnában. Ehhez még számítsa hozzá, hány ukrán nő és gyermek hagyta el az országot menekültként. Ezek a számok napról napra egyre nőnek.

Meggyőződésem, hogy minden vitás kérdésben, beleértve az oktatás kérdését is, megegyezünk Magyarországgal.

Már közel voltunk ehhez a megállapodáshoz a múlt évben felállított oktatási munkacsoport keretében, ám a háború közbeszólt. 

Ma pedig az elsődleges közös feladatunk az orosz agresszió megállítása.

A teljes interjú ITT olvasható!