A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Nad sita

Ukrajna támogatása szlovák nemzeti érdek 2022. febr. 12.

Megint keménykedett egy sort Jaroslav Naď szlovák hadügyminiszter. Valamiért azonban úgy gondolom, hogy az Ukrajnával kapcsolatos kijelentései sokkal inkább Magyarországhoz szólnak, ismerve a miniszter magyarfóbiáját talán még azon is elgondolkodhatunk, hogy egyenesen hozzánk, felvidéki magyarokhoz intézte a szavait.

Az álláspontunk Ukrajnával kapcsolatban világos és határozott: teljes mellszélességgel támogatjuk az ország szuverenitását és területi épségét, a nemzetközileg elismert határok sérthetetlenségét, ahogyan az Európai Unihóz és az Észak-Atlanti Szövetséghez (NATO) fűződő viszonyának újragondolását is.

Nem nehéz e szavak mögött megtalálni a Magyarország és a felvidéki magyarság irányába is az üzenetet, különösen azóta, hogy a védelmi miniszter több ízben is habzó szájjal adta a világ tudtára, mennyire gyűlöl minket, illetve milyen biztonsági kockázatot lát bennünk. Nem is csodálhatjuk, hiszen az ukrán válság is mutatja, hogy a mesterséges tákolmányként létrejött államok, különösen ha a nemzeti kisebbségeiket semmibe veszik, vagy másodrendű állampolgárként kezelik – és ebben Ukrajna mellett Szlovákia is messze jár az európai gyakorlattól –, belső feszültségei révén akár komoly nemzetközi konfliktusok forrásai is lehetnek.

Naď aggályai persze alaptalanok, a szlovákiai magyarság végső soron a szlovák társadalmon belüli egyenjogúságért küzd. Ahogyan a múltban, úgy most sem fenyeget annak a veszélye, hogy szétrobbantsuk imádott köztársaságukat, még ha a kognitív diszonancia-redukciójuk révén folyamatosan ránk is sütik ennek a bélyegét. 

Magyarország pedig szintén abban érdekelt, hogy az önhibájukon kívül az ország határain túl rekedt magyarság a szülőföldjén boldoguljon. Erre irányulnak azok a támogatások is, melyek a befoagdó ország kötelességének (magyarul: jogos támogatásának) elmulasztása, a diszkriminatív finanszírozás évszázados gyakorlata miatt kopmenzálni kénytelen. Ezeket a pénzeket aztán a soviniszta politikusok az ország belügyeibe való súlyos beavatkozásként jelölik meg.

Mindenesetre szépen kirajzolódik, hogy érzi a szlovák kül- és hadügy is, hogy épp mostanában fordul egyet a történelem kereke, és az eddig megszokott világrend is borulni látszik. Ebben a helyzetben persze ragaszkodnak ahhoz az önképhez, hogy ők tökéletesen elvégezték a házi feladatukat, „standard feletti” jogokat biztosítottak a nemzeti kisebbségeiknek, és Szlovákia a demokrácia csimborasszója, maga a földi paradicsom!

Szép is lenne! Csakhogy a valóság mást mutat. 

Emlékezzünk csak az állampolgársági törvényre, amit tizenkét éve nem sikerült európai szellemben rendezni. Emlékezzünk a magyar nyelv használatát korlátozó nyelvtörvényre. Emlékezzünk a Beneš-dekrétumok megerősítésére és újbóli alkalmazására. Emlékezzünk a magyarságot diszkrimináló települési finanszírozásra, diszkrimináló ipatelepítésre, közúthálózatra, iskolaügyünk leépítésére. 

Ezek a rendelkezések mintha az anarchiába süllyedt keleti szomszédunkban történnének, és nem egy az európai békés együttélésben érdekelt demokráciában, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy a soviniszta politikus és a liberális miniszter ugyanazt szajkózza, a közvéleményt meg a liberális média uszítja a magyar kisebbség ellen.

Persze nem mehetünk el azok mellett a gesztusok mellett sem, melyek az elmúlt években érkeztek felénk, ám a gesztusokat csak a legritkább esetekben követték valódi tettek, a közvélemény pedig egyenesen felháborodott miattuk. Hiába, a jó magyar az, akiről nem is tudja senki, hogy magyar. A Csemadok-törvény bemutatása kapcsán hetekig habzott a maticások szája, nem is győzték belénk törölni a lábukat a közösségi médiában. 

Jól látja hát a kialakult szituációt a szlovák védelmi miniszter: az ország érdeke, hogy Ukrajna helyzete ne válljék precedenssé, mert az a szlovák államiság alapjait is alááshatja. Így már érthetővé válik, miért küzd foggal-körömmel a NATO-egységek Szlovákiába telepítéséért, miért támogatná minden eszközzel Ukrajnát. A kérdés csak az, hogy elődeihez hasonlóan az általa ellenségként kezelt békés magyar kisebbségre ismét kiterjesztené-e azokat a Beneš-i rendelkezéseket, melyek jogfosztottá és földönfutóvá tették 77 évvel ezelőtt azt a közel 700 000 embert, akinek csak egy bűne volt: magyarnak született.

Forrás: Webnoviny, Piros7es, Borítókép: SITA