7832

Ungváry Zsolt: Miért olyan nehéz az alkotás láttán feltételezni az alkotót? 2023. okt. 10.

Mindenkinek megvan a maga helye és szerepe az üdvtörténetben. Júdásé például az árulás volt. Ha Júdás nem csak utólag bánja meg, amit tett, hanem előtte szembesül cselekedetével és következményeivel, valószínűleg nem követi el. De akkor hogyan teljesedik be a terv? Teszi fel a kérdést Ungváry Zsolt. Szemle következik.

Kisebb léptékben, de úgy látszik, Tóta W. Árpádnak is megvan a maga feladata. Folyamatos hülyeségeivel, kicsinyes piszkálódásaival, beteges gyűlölködésével, a világot mozgató erők iránti értetlenségével – és legfőképpen azzal, hogy ennek hangot ad – folyamatosan arra inspirál minket, hogy ne kényelmesedjünk el, legyünk készek a vitára, gyűjtsük az érveket. Ő ugyanis ismét, menetrendszerűen belerúgott a hitbe, az Istenbe (nem aprózza el), a kereszténységbe, a keresztényekbe, de leginkább az egyházba.

Van-e nekünk ehhez közünk? Azt gondolnánk nincsen. (Ahogyan a jelentéktelen szubkultúraként létező különböző nemi devianciákhoz sem.) Mégis,

a megismert igazság terjesztésének a vágya, sőt kötelessége izzik bennünk, és nem maradhatunk csöndben, mert ha hagyjuk, hogy csak egyféle narratíva jelenjen meg folyton, akkor bármilyen téves nézőpont kizárólagossá válhat.

A teljes írás ITT olvasható