CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Üzenet a lövészárokból 2024. nov. 12.

Abban bizonyosan egyetérthetünk, hogy a meleg, fűtött szobák kényelmes foteljeiből mást látunk a jelenleg, immár közel három éve dúló orosz-ukrán háború poklából, mint a lövészárkok mocskos, sáros és vérrel teli gödreiből.

Az amerikai elnökválasztás és elnökváltás, mely a közelmúltban ismét megteremtette az esélyt, a reményt a háború esetleges megállítására, azonban az új amerikai adminisztráció felállásáig ez a kaland még sok ezer emberéletbe fog kerülni.

Hogy Biden elnök és vesztes bandája most még dühből és csakazértis kitakarítja az amerikai fegyverkészleteket Ukrajna számára, és minden mozdítható pénzeszközt átpumpál Zelenszkij zsebébe (amiből nekik is bőven jut majd a visszaosztáskor, hiszen a bankszámlákon gyorsan utazik a pénz, hogy túléljék a következő négy évet), az borítékolható.

A minél rosszabb mindenkinek, annál jobb Amerikának elmélet felszínen tartására még van két hónapjuk. Donald Trump elnök beiktatásáig. A gonoszság és a Sátán táplálásához azonban kevesebb idő is sok.

A lövészárkokból nézve azonban ez végtelen idő.

Kárpátaljai barátaim beszámolói az ukrán valóságról és mindennapokról dermesztőek. Elborzad az ember, hogy mivé válhat, mivé teszi a háború Isten teremtményét, az embert. 

Kárpátalján már nagyon sok gazda nem vetett idén, mert a tavalyi búzát sem tudták eladni. Ebből kifolyólag jövőre nem is aratnak. Állatokat vesznek, hogy feletessék a terményt, de ha az elfogy, nem lesz sem állat, sem termény, és a helyzet még rosszabbra fordul.

Az átlagember nyugdíja ma olyan kevés, hogy még a rezsire sem elég. Mindenki úgy él, ahogy tud, és ez szó szerint is érthető. A szárazság, a háború, és a béke után, akár az éhínség is jöhet.

A harcok elején, még a felek kölcsönösen kicserélték a halottaikat. Mára ez teljesen leállt. Az eszkalálódás és a gyűlölet, az óriási veszteségek mindkét oldalon, a negatív érzelmi túlcsordulás, a lelkek megfásulása ezt az igényt és lehetőséget teljesen megszüntette.

Bekeményedtek a frontvonalak. A temetetlen holttestek azonban lehetőséget teremtenek a háborús hiénizmus kialakítására, fenntartására, a halottakon való élősködésre, mely nagyban hozzájárul a háborús és fekete gazdaság megerősödéséhez.

Mára Ukrajna teljesen átállt a háborús gazdálkodásra, és ebben nagy szerepet játszanak a folyamatosan és számolatlanul érkező amerikai és európai támogatások.

A fronton lévő katonák zsoldját, az ott szolgálatot teljesítő szakaszvezetők bemondására küldik ki. Mivel rengeteg az eltűnt katona, valójában senki sem tudja a harcolók pontos létszámát, így folyamatos az a helyzet, hogy az eltűnt vagy elhunyt bajtársaik után, a tisztek, és a kisebb sarzsák (akár hónapokig is) felveszik a zsoldot.

Ismerősöm mondja, hogy unokatestvéréről 10 hónapja nincs hír. Mivel a lövészárkokból tilos a telefonálás. Mert a hívást az ellenfél bemérheti. Csak a váltás után, a háttéri pihenőkörletből lehet hazahívni.

Nos, aki ezt nem teszi meg 10 hónapon keresztül, bizonyára már nem él.

Vajon mennyien vannak hasonló bizonytalanságban, és mennyi ilyen katona után veszi fel valaki a zsoldot Ezt csak találgatni lehet.

A halottak számánál azonban a harcokban megsebesült katonák száma még sokkal nagyobb. Csak találgatni lehet, de milliós lesz azoknak a száma, akik végtagok nélkül, ágyon fekve, rokkantan fogják leélni az életüket, mindvégig másokra utaltságban.

Szinte nincs olyan család ma Ukrajnában, akinek barátja, rokona, hozzátartozója ne lenne érintett ebben az értelmetlen háborúban, mely egyetlen célt szolgál csupán, az Egyesült Amerikai Államok érdekeit, és hatalmának, háborús gazdaságának megszilárdítását.

Ukrajnába e közben özönlenek utánfutókon, vonatokon és kamionokon a drágábbnál drágább luxusautók, ami nem arról tanúskodik, hogy ott háború folyik. Arról adnak e tények bizonyságot, hogy a fekete gazdaság és a háborús nyerészkedés nemcsak nyomort, de gazdagságot is teremt egyesek számára.

Azt mutatja, hogy a gazdagok száma egyre nő, mint ahogyan sajnos a szegényeké is.

A háborúból meggazdagodott elitrétegnek nem érdeke, hogy ez befejeződjön. Zelenszkijjel és Banderista kormányával az élen.

Kijevben és sok más nagyvárosban a legjobban kereső cégek az ételfutár szolgálatok, amelyek Ázsiából behozott vendégmunkások ezreivel szállítják ki naponta az ebédet és a vacsorát azoknak a családoknak, amelyek a férfitagjai az állandó kényszersorozás miatt nem mernek kimenni az utcára. A kutyák sintértelepre viteléhez hasonló befogások miatt sokan hónapok, de akár évek óta nem hagyták el a lakásukat. Gyakorlatilag ők is börtönben élnek, mint a rabok, csak a szeretteik körében, ami még mindig jobb, mint a lövészárkokban az erdőkben, vagy a mezőn rohadni temetetlenül egy olyan országért, mely már régen nem az övék.

Azok a lövegek, melyek a háború előtt 800 euróba kerültek, most tízszeres áron kelnek el a fegyverpiacon. A kereslet határozza meg a kínálatot, az árát, és ezt mi, európai polgárok fizetjük meg. A haszon pedig a fegyvergyárak tulajdonosainak, a háborús hiénáknak és az ügyeskedőknek a zsebében és bankszámláin landol.

Azon liberális elmebetegek közül pedig, akik azt állítják, hogy ez így rendben van és még több katonát, fegyvert kell a frontra küldeni, azoknak ajánlok egy kis kisruccanást a lövészárkba.

Mindent félretéve azonban kijelenthetjük, hogy a háború ma nagyon sok ügyeskedő számára sokkal kiszámíthatóbb ( persze nem a harcoló katonákra gondolok), mint az esetleges béke, ami ha bekövetkezik, akkor sokkal rosszabb lesz, még ha kívülről megnyugvást is hoz majd e vén kontinensre.

Ukrajna eddigi hitelezői, akik majd benyújtják az igényeiket a kölcsön fejében, mert senki se higgye azt, hogy a világon bármi ingyen van (a banki kölcsön meg aztán végképp).

A maradék ukrán állami vagyonra is ráteszik majd a hitelezők a kezüket. Az ukrán népnek semmije sem marad a halott fiain, a romokon, a pusztításon, a bánaton, az árvaságon, a reménytelenségen és a sírjaikon kívül . Meg a rajtuk lengő és végezetül senkinek a dicsőségét nem szolgáló, a széltől megtépázott és lerongyolódott ukrán zászlók garmadáján kívül.