LIBERNYÁKULUM

Vágyvezérelt matematika: A spájzban már ott a Tisza, de az urnáknál még a nemzet dönt 2026. márc. 11.

Újabb adag politikai kábítószer érkezett a baloldali buborékba, ezúttal a 21 Kutatóközpont jóvoltából, amely a 24.hu megrendelésére rajzolt olyan jövőképet, amitől a körúti kávézókban már bizonyára a miniszteri tárcákat osztogatják.

A számok első ránézésre valóban drasztikusak: a Tisza Párt állítólag 53-39-re vezet a biztos szavazók körében, ami egy fiktív mandátumkalkulátor szerint 115 képviselői helyet és kényelmes többséget jelentene Magyar Péteréknek. Csakhogy aki nem ma kezdte a politikai elemzést, az pontosan tudja, hogy a vágyvezérelt matematika ritkán találkozik a választópolgárok józan eszével az urnáknál.

Még ez a finoman szólva is elfogult felmérés sem tudta elhallgatni a legfontosabb trendet, nevezetesen azt, hogy a Fidesz-KDNP mozgósítása nemcsak beindult, de látványos eredményeket is hoz, hiszen a kormánypártok támogatottsága 2024 októbere óta nem volt ilyen magas. Miközben a baloldali sajtó a Tisza „diadalmenetéről” cikkezik, a sorok között ott lapul a valóság: a különbség fogyni kezdett, a kormánypárti bázis pedig láthatóan összezárt a fokozódó nyomás alatt. A 21 Kutatóközpont által vizionált 115 mandátum tehát nem több, mint egy politikai sci-fi fejezete, hiszen emlékezhetünk 2022-re is, amikor ugyanilyen magabiztossággal jósolták a kormányváltást, hogy aztán a valóság egy hatalmas pofon formájában ébredjen fel minden álmodozót a választás éjszakáján.

Különösen beszédes a „törpepártok” teljes megsemmisülése: a Demokratikus Koalíció és a Kutyapárt 1-1 százalékos vegetálása azt jelzi, hogy a régi baloldal gyakorlatilag a klinikai halál állapotában van, és egyetlen pólusba kényszerülve próbálja túlélni a politikai süllyesztőt. A Mi Hazánk ugyan stabilan egyensúlyoz a küszöbön, de a valódi küzdelem láthatóan két világkép között dől el. A kérdés március idusán továbbra is az, hogy a magyar emberek bedőlnek-e a hirtelen jött megváltóknak és a bizonytalan ígéreteknek, vagy a biztonságot és a kiszámíthatóságot választják. 

A statisztikák és a kalkulátorok ugyan sok mindent kibírnak, de a magyar sorsról szerencsére még mindig nem a megrendelt kutatások, hanem a választók döntenek.