A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
03102924466130

Valami megfog, valami megtart 2022. szept. 21.

Rohamléptekben fejlődik a világ. De lehet, hogy a fejlődik szó nem is annyira jó erre a jelenségre. Inkább talán a változik szó fejezné ki jobban azt ami történik körülöttünk.

És, hát számos tekintetben lehetne ezt elemezni, de én most csupán a média, ezen belül is az újságírás szempontjából próbálom meg megközelíteni ezt a problémát. Illetve, hát nem is biztos, hogy ez probléma. Jobb szó rá talán a jelenség.

Bizonyára önök is találkoztak már olyan hírrel, amelyre úgymond felkapták a fejüket, egy bombasztikus címmel jelent meg a hír, általában bulvár jellegű felütéssel, de amikor rákattintottak a hivatkozásra, akkor kiderült, hogy teljesen üres a történet és nincs gyakorlatilag semmilyen tartalom a bombasztikus cím mögött.

Képzeljék el, hogy az ilyen híreket manapság már javarészt robotok írják. Nem is emberek. Ez a realitás.

A Big Data manapság a varázsszó, meg a varázsgömb. Vagyis azon adatok összessége, amelyeket a különböző internetes felületek, keresőszolgáltatók és okostelefonos applikációk gyűjtenek össze rólunk, online szokásainkról, kereséseinkről, kattintásainkról annak köszönhetően, hogy egy csomó alkalmazást, weboldal-szolgaltatást és online szoftvert a számítógépünkön vagy a telefonunkon ingyen használunk. Vagyis, hogy egyáltalán nincs az ingyen. Az adatainkkal fizetünk, amit ezen internetes szolgáltató cégek elemzőcégeknek adnak el, amely cégek ezeket üzleti, politikai vagy biztonsági célra képesek a megrendelők számára hasznosítani.

Maradva a média világában, meg tudják például határozni azt, hogy adott pillanatban milyen kulcsszavakra keresnek rá az emberek leggyakrabban, illetve mire kattintanak, mit kommentelnek, mit vitatnak. Azaz, mi érdekli, mi foglalkoztatja leginkább az embereket.

Az eredmény függvényében képesek aztán úgymond tanácsot adni az újságíróknak, illetve a hírportálok szerkesztőinek, hogy miről írjanak. De újabban már nem is az újságíróknak javasolnak, hanem egyszerűen olyan robotokat alkotnak, olyan programokat írnak, amelyek a felkapott szavak, témák alapján automatikusan híreket gyártanak.

Az ilyen robotok által írt hírekkel találkozhatunk például az időjárás, a sport, a tőzsde, a bulvár és számos más területen, ahol nem szükséges túlzott kreativitás, ahol párszáz gyakran ismétlődő szófordulat alapján kigenerálható az adott tucathír.

De a minőségi újságírást ez nyilván nem tudja pótolni. Hajtja ugyan a lájkokat meg a megtekintéseket, ami jó a reklámeladásoknak, de az igazán minőségi tartalomfogyasztót nem képes tartósan lekötni. Megnézik, odakattontanak a hangzatos címre, elolvassák a hírt, mert a téma érdekli őket az adott pillanatban, de ha látják, hogy mindez csak beetetés volt és a minőségi tartalom hiányzik a cikkből, akkor bizony legközelebb már nem esnek bele a robotcsapdába.

Úgy van ez, ahogy az életben is. Van az ami megfog, és van az ami megtart.

Ha elsétál mellettünk egy csinos hölgy vagy egy jóképű, jó kiállású srác, akkor az magára vonzza a tekintetünket és felkelti a figyelmünket. De csak egy röpke pillanatra. Egy futó hóbort sosem lesz egyenértékű egy hosszú és tartalmas párkapcsolattal, ahol az a fontos, hogy a partnerek megtartsák egymást hosszútávon, azzal hogy törődnek egymással, egymás támaszai.

Az újságírásban is hasonló a helyzet. Ahhoz, hogy egy újság, egy hírportál gyakorlatilag képes legyen nemcsak bevonzani, valamivel megfogni az olvasókat, de meg is tartani őket, ahhoz nem elég a csillivilli, bombasztikus vagy alantas bulvár tartalmakat nyomni. Az ilyesmi az értékes, tartós olvasót gyorsan elidegeníti.

A témák megfelelő időzítésében, a látogatók bevonzásában a robotok tehát tudnak segíteni, de egy robot soha nem fog tudni egy tartalmas elemző cikket írni. Már csak a nyelvi akadályok miatt sem. Mivel a magyar nyelv elég nehéz és stilisztikailag túl szabatos ahhoz, hogy egy robot ezt tökéletesen meg tudja oldani. Pláne, ha valami sorok közötti üzenetet is szeretne a szerző, az újságíró megfogalmazni. Ezért gyakorlatilag még mindig óriási szükség van az újságírókra. A kellően tájékozott, jótollú újságírókra.

De tény, hogy az egyszerűbb, ismétlődő tartalmak "gyártása" tekintetében a robotok fokozatosan a médiában is átveszik az újságírók szerepét.

Végül még egy mozzanattal szeretnék foglalkozni. Az pedig a hírfogyasztás mikéntje. Annak gyökeres megváltozása az utóbbi szűk egy évtizedben.

Az okostelefonok és a Facebook kora előtt úgy fogyasztottuk a híreket, hogy voltak kedvenc hírportáljaink, amelyek oldalára rámentünk és átböngésztük, hogy mi újság. Akár több, eltérő szemléletű hírportált is felkerestünk a politikai és világnézeti beállítottságunktól függően. Valakinek a konzervatívabb hírportálok jöttek be, másoknak a liberálisabbak. Sőt voltak olyanok is, akik mindent fogyasztottak. Így kerestünk rá a hírekre. A kedvenc médiumaink honlapján keresztül.

Mára nagyot fordult a világ.

Manapság a Facebook gyakorlatilag átvette a hírszolgáltatást. Szinte teljes mértékben. Azt amit Zuckerberg elmondott pár éve, hogy ők egy átfogó metauniverzum szeretnének lenni fokozatosan, és az a céljuk, hogy az internet az a Facebookkal legyen egyenlő, hogy sehova ne kelljen már kattintgatni, semmi más applikációt ne kelljen letölteni, hogy az emberek mindent megtaláljanak a Facebookon, az nagyjából már meg is valósult.

Lehet ezen sopánkodni, de változtatni már nagyon nehéz lesz rajta.

Ezzel a Facebook tulajdonosai, az ő filozófiájuk, világlátásuk érvényesül a hírek tálálásánál, ami óriási befolyást és hatalmat ad a kezükbe. Részben politikait is. Nyilván rengeteg pénzt is keresnek azzal, hogy már szinte mindenki itt hirdet, mert így tudja a tartalmait, az üzenetét leghatékonyabban eljuttatni nagy tömegekhez, de ennél sokkal aggályosabb a történet agymosás része!

De ki tehet erről? Hogy ekkora hatalomra tehetett szert. Sajnos részben mi, felhasználók is. Engedve a lustaságunknak. 

A Facebook programozói ugyanis tökéletesen kiszolgálják a nép kényelmi igényeit. A "fészen" az ember szinte mindent megtalál, ami érdekli, sőt azt találja meg, ami az ő ízlésének leginkább megfelel.

Az érdeklődési igényeinket, a híréhségünket a rólunk begyűjtött információk, preferenciák alapján a programok kiválóan ki tudják szolgálni. Az embernek nincs kedve máshová menni. Szinte minden szembejön vele egy helyen.

Viszont nem mindegy, hogy melyik hírportálok híreit, cikkeit válogatja be a program. Mert, ha nem mi magunk, külön-külön keresünk rá a különböző tartalmakra, hírekre, akkor ráhagyatkozunk arra, amit a Facebook tálal nekünk. Vagyis úgy tudják szűrni a tartalmakat, hogy hozzánk, fogyasztókhoz az jusson el, amit a tulajdonos vagy az őt mozgató háttérkör (szándékosan nem írok hatalmat) akar!

Ez az orosz-ukrán háború kapcsán is egyértelműen látszik, és számtalan más témában is ez érezhető. Főleg politikai síkon.

Így az emberek befolyásolása által akár a nagypolitikát is befolyásolni tudják a saját javukra.

Ezért én úgy gondolom, hogy nem kellene teljesen ráhagyatkoznunk a Facebookra. Nem jó az, ha túlságosan kiszolgálják a kényelmünket.

Tartsuk meg a személyes autonómiát a hírfogyasztás terén is! Mindenképp tartsuk meg, elevenítsük fel azt a korábbi szokásunkat, hogy különböző hírportálokon keresztül fogyasztjuk a napi híreket!

Akkor is, ha így kényelmetlenebb.