A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

City landfill wasteland scifi post apocalyptic panoramic art illustration 87538 3035

Választókalipszis most! 2024. ápr. 15.

Mészáros Anikó - Magyar Szövetség Mészáros Anikó - Magyar Szövetség

A világ kifordult önmagából. Tudtuk, hogy ez lesz, előre megmondták, de mi nem hittünk nekik. Úgy néztünk rájuk, mint a cirkuszi látványosságokra, az UFO-hívő őrültekre vagy a vallási téboly tömeges öngyilkosaira. Óriási hibát követtünk el. 

2024. április 15. napját írjuk. Egy sötét veremben vagyok, teljesen egyedül. Próbálok túlélni, próbálom felfogni, mi is történt velünk. Az első forduló után még úgy tűnt, minden rendben lesz, hiszen Korčoknak állt a zászló, legalábbis győztesként, ráadásul viszonylag nagy előnnyel nyerte az első fordulót. A hívei ünnepeltek. Ám ahogy közeledett a köztársasági elnökségért folyó küzdelem igazi megmérettetése, úgy szaporodtak a baljós előjelek is. Már ott, akkor tudnom kellett volna. De könnyelműek voltunk, túlságosan is. Elhittünk azt, hogy a választás a demokrácia ünnepe, elhittük, hogy mindenki ugyanazt a játékot játsza. Súlyos hiba volt. 

Persze megszokhattuk már, hogy élet-halál harcot hirdetve talpra szólították a magyart. Olyan is volt persze, hogy tetemre hívtak minket, de most csak talpra. 

Forró jelölt, langyos kampány, hideg zuhany. 

Majd derült égből villámcsapás: a párt elnöke térfelet választott. Beállt Pellegrini mögé. Kapott hideget és melegezést. Nem értett egyet mindenki. Még a saját alelnöke is megbélyegezte a választókat: jóérzésű magyarokra és a többiekre osztotta az embereket. A jó érzésű magyarok pedig osztották is a pártelnököt meg az észt. Aztán a választások előtt pár nappal megjelentek az elsők. Nem a fecskék, ők még Afrikában telelnek. Bár bizonyos szempontból fecskéknek is tekinthetjük őket, a demokrácia bősz harcosait. Ők már tudtak valamit, különben nem fenyegezőtek volna.

De fenyegetőztek – költözéssel: ha nem a demokrácia élharcosa, Ivan Korčok nyeri a választást, ők bizony nem maradnak ebben a demokráciátlanított pöcegödörben.

Röhögtünk rajtuk, Istenem, de jó ízűen! Sajnos nem jó érzéssel, mert mint megtudtuk, mi nem vagyunk jóérzésűek, de azért nevettünk. Ez volt a második hiba. A harmadik pedig az, hogy Pellegrini nyert. Hullottak a krokodilkönnyek azon az éjszakán, mint a szerelmesekről a ruha. Vidám vasárnap következett. A vesztes elismerte, hogy veszített, a győztes pedig, hogy győzött. Az ország fellélegzett, ha más miatt nem is, de a pár hétnyi kampányszünet miatt.

Aztán jött a hétfő. Amikor kiléptem a kapun, még semmi különöset nem tapasztaltam. Csak a szokásos hajnali tempómban rohantam a buszra, fel sem tűnt, hogy nem száguldottak el mellettem az autók az úton. A buszon is meglehetősen sok helyem volt, de fél hatkor az ember örül, hogy kilát a fejéből, pláne, ha épp egy krimiolvasmány kellős közepén tart. A munkahelyemen meglepően sok hiányzó volt, aztán egyre több és több.

Délután síri csend fogadott ismét a lakóhelyemen. Nem zúgtak a fűnyírók, a játszóterek üresen kongtak.

Egy gazdátlanul kóborló kutya meresztgette rám a szemeit, hátha megszánom pár falattal. Egy árva lelket sem láttam a kétezer fős faluban. Kitört volna a háború és mindenki elmenekült? Vagy a földönkívüliek rabolták el az embereket? Az utcába befordulva egy idős bácsi kapálgatott a kertjében. 

– Elmentek?
– Mind. 

Nem kérdeztem többet, ennyiből is mindent tudtam. Beváltották az ígéretüket. Szerencsére a családom még kitartott. Gyorsan telefonáltam egyet az öcsémnek, hogy mi újság az Ipoly mentén, onnan is eltűntek-e a demokráciában megkeseredett választók. A helyzet vidéken még nem öltött olyan súlyos mértéket, mint itt, a Csallóközben, de óráról órára egyre több embert fertőzött meg a költözhetnék gondolata. Máshol is így működik a demokrácia, majd csak visszajönnek – állapítottuk meg, mielőtt bontottuk volna a vonalat.

De nem jöttek. 

És azóta már eltelt egy hét. Fogytán vannak a készleteim, és be kell valljam, félek egyedül. Félek, hogy nekem is mehetnékem támad. Ilyen országban nem lehet élni, hiszen milyen hely az, ahol a többség akaratához kell alkalmazkodnia a kisebbségnek, legyen az bármilyen hangos, erőszakos is? Ez teljesen abszurd! 

Ez a választókalipszis, ahonnan csak elmenni lehet, ha nem a mi szánk íze szerint alakul egy választás.

Freepik.com

Mészáros Anikó - Magyar Szövetség Mészáros Anikó - Magyar Szövetség