ZSÍR

Valentin-napon is csak őszintén 2025. febr. 17.

40 hosszú és gyötrelmes év után, amikor olyan „ünnepeket” toltak le az elvtársak a torkunkon, mint a Gyed moróz, Vítyazní február meg május elsejei kötelező masírozás, jött az áhított Nyugat ünnepdiktátuma, a Blek frájdéj, a Helovín meg a Valentin-nap.

Immár nem szalutálni kötelező a vörösbe burkolt díszpáholyokban pöffeszkedő borvirágos arcú komancs apparátcsikok előtt, hanem szórni a lóvét a város széli szupermarketekben meg plázákban, mert a globalista nagytőke aranyborjúját így dukál az új rendszerben imádni.

A hétvégén remélhetőleg mindenki családi perpatvar mentesen abszolválta az immár kötelező szerelemvallást a kellően borsos ajándék 🎁 rituális átnyújtása kíséretében. 😉

Nem állítom, hogy a szerelem nem szép, értékes és főleg hasznos dolog, ha az (jó esetben) egy életen át tartó szoros és megbonthatatlan, szeretetbe átforduló párkapcsolatba torkollik. Pláne úgy, ha eme frigynek gyermekáldás a gyümölcse.

De senki nem szerethet, meg vallhat szerelmet vezényszóra. Mert akkor álságosan átlátszó és kierőszakolt az egész. Pláne nem egy konkrét napon, amit a szerelmeseknek a profithajhász globális tőke nagy részén csücsülő pénzemberek precízen kijelöltek.

Szeretni folyamatosan kell(ene), szerelmet vallani, illetve apró, kedves ajándékkal meglepni az életünk párját pedig úgy a legbennsőségesebb, ha azt random módon, azaz váratlanul tesszük. Bármikor. Nem valamiféle Valentin-nap ürügyén, hanem csak úgy. Mert szeretjük őt. Az év minden napján.

De elég az okoskodásomból!

Íme egy poénos szitu, ami zanzásan kifejezi azt, amit a fenti pár sorban szavakba önteni próbáltam.