ÍRIK A GÓL

Varga (képzelt?) dilemmája 2025. dec. 3.

A hétvégén az borzolta a kedélyeket a Puskás - Fradi meccs előtt, hogy Keane azt mondta, hogy Varga azért nincs a keretben sem, mert fáradt és nem akart játszani.

El is indult az össznépi összeesküvés elmélet gyártás.

Itt egy érdekes vélekedés Kele János (futballszakíró, podcaster) tollából ami egy kis fényt vihet a homályba. Vagy nem. 🤣

Tegyük fel, hogy 31 éves vagy, és pályafutásod csúcsán jársz. Az aktuális idényt tekintve klubodban 89 percenként rúgsz gólt, a válogatottban pedig az előző hat meccseden hat gólt termeltél. Ehhez vegyük hozzá, hogy korábban éveket vett el a pályafutásodból az, hogy egy akadémián mellőztek: nem vették észre a tehetségedet, és mivel "gyengébb, vékonyabb és alacsonyabb", úgynevezett "későn érő típus" voltál, tizenhat évesen kivetett magából a rendszer, te pedig úgy döntöttél, hogy egy osztrák ötödosztályú, falusi csapatban folytatod inkább a futballt. Itt tizenhét évesen bekerültél a felnőttbe, egy ideig toltad tovább a heti egy-két edzés mellett a gimit, utána pedig elmentél melózni. Szőlőszedés, segédmunka, hozd ide, tedd oda. A focival együtt tisztességes megélhetés - de nem az álmok netovábbja.

Aztán tegyük fel, hogy az életed ezt követően szép lassan megváltozik. Előbb 22 éves korodban elvisz egy osztrák elsőosztályú csapat, ahol kapsz néhány meccset, de az áttörés elmarad. Viszont: újra észnevesznek Magyarországon. Gyirmót, Paks, gólkirályság, Fradi, válogatott. Egyre nagyobb meccsek, egyre több és több gól. Fejeskirály, így neveznek - most már nem csak a hátad mögött. Elmúlsz harminc, majd harmincegy is, normál esetben ez egy pályafutás delelője, de te csak nem is olyan régen lendültél bele igazán. Egy hazai topcsapatban játszol, komoly pénzért, de aztán bekopogtat az ajtódon az IGAZÁN NAGY LEHETŐSÉG. 

Igen ám, de a klubodnak szüksége van rád. A szerződésed még másfél évig él. Keresel - hasamra ütök - nagyjából fél millió eurót évente, most ennek alsó hangon a három-négyszeresét ajánlják neked, de akad megkeresés, ami a tízszeresével kecsegtet. Tisztában vagy vele, hogy egyetlen sérülés választ el attól, hogy eless az utolsó nagy szerződéstől, hogy elszáll a lehetőség, amellyel örökre sínre teheted az életedet anyagilag, sőt, a gyerekeid jövőjét is bebetonozhatod.

Mit teszel? Ellenállsz a kísértésnek? Csendben tudomásul veszed, hogy ha mondjuk (megint csak hasraütve) a klubodnak hirtelen megváltozott a véleménye, és mégsem akar elengedni téged "a megfelelő ajánlat esetén" - vagy fölveszed a kesztyűt? S, hogyan kell egyáltalán fölvenni ezt a kesztyűt minálunk? A nemzetközi futballban világos példák vannak erre, Coutinho és Isak simán kikaparták maguknak a gesztenyét, vállalták a megbélyegzést, a konfliktust. Magyarországon viszont erre még soha nem volt példa, itt nem a játékos diktál, hanem - elviekben - a klub az első. De vajon meddig lehet a szőnyeg alá tömködni egy ilyen érdekellentétet? 

Erről és a hasonló döntésekről is szól a futball. Klubok versenyeznek egymással, üzleti érdekek feszülnek egymásnak, de a nap végén emberek döntenek. A saját, ügyes-bajos dolgaik, vágyaik, önös meggyőződésük mentén. Olykor dühösen, máskor megfontoltan. Mindenkinek van valamennyi igazsága, de egyik igazság sem írja fölül a másikat. Egészen addig, míg a nyilvánosság szagot nem fog, mert onnantól a szellemet már nem lehet visszatuszkolni a palackba.

Persze mindez csak - feltételezés. Mint ahogyan az is, hogy a játékos tényleg csupán kimerült volt, és az edző ezt félreértve valamiért úgy gondolta, "nem akar játszani", majd ezt egy kamerába is belemondta. Kétszer.

Na, szerintetek is átigazolás konkrét lehetősége van dologban (illetve annak akadályozása a klub részéről) vagy az egész csak egy újabb szurkolói vágyálom, hogy egy következő magyar játszhasson a világ jelenleg legerősebb bajnokságában?