LÓSZART, MAMA!

Vége az uborkaszezonnak: a kormány le akarja váltani Šimečkát a parlament alelnöki posztjáról 2024. aug. 20.

Unalmasnak épp nem mondható nyár van mögöttünk, ami hellyel-közzel ugyan emlékeztetett az uborkaszezonra, de részben a párizsi olimpia botrányai, részben a világban lezajló háborús folyamatok mindig adtak témát, amin elcsámcsoghattunk. De ez most véget ért, a politikai pofozkodás ott folytatódik, ahol a kánikula elején abbamaradt.

Legalábbis erre enged következtetni Tibor Gašparnak (Smer-SD), a parlament kormánypárti alelnökének nyilatkozata, aki meg van róla győződve, hogy ellenzéki kollégájának, a miniszterelnöki álmokat dédelgető Michal Šimečkának akkora a bűnlajstroma, hogy azt nem bírja el sem a nyomdafesték, sem ő maga felsorolni. Persze egy-két okot bedobott azért a korábbi rendőrfő-fő-főkapitány. 

Šimečka legfőbb bűne, hogy a parlament alelnökeként kormányellenes tüntetéseket szervezett és a lakosságot hergelte a kormány ellen.

Alapjáraton ehhez minden joga megvan. Viszont a közélet és a közbeszéd olyan mértékben eldurvult az elmúlt hónapokban, hogy annak gyakorlati hatását Róbert Fico miniszterelnök érezhette meg leginkább a saját bőrén, amikor is egy libsi hergeléstől megvadult öregcserkész öt lövést adott le rá, életveszélyes sérüléseket okozva. Noha Šimečka tagadta, hogy bármi köze is lett volna az ügyhöz, az általa szervezett tüntetéseken bizony nem egy alkalommal hangzottak el olyan kijelentések, amelyek akár a közösség elleni izgatás vádjaként is értelmezhetők. 

Gašpar másik érve Michal Šimečka ellen még a fentinél is gyengébb lábakon áll, hiszen a szlovák Sherlock Holmes úgy véli, hogy a progresszív pártelnök és az egyébként ténylegesen gyanúsan sikeresen pályázó Milan Šimečka Alapítvány névadója között rokoni szálak vannak, így az alapítvány pályázatainak sikere ebben keresendő. A két Šimečka közötti rokoni kapcsolatra ugyan a kormánykörök felvetésén kívül semmi bizonyíték nincs, de persze kizárni sem lehet semmit ebben az országban.

Na, szóval, Gašpar megküldte levelét az országház ügyeletes Tatjánájához, Andrej Danko személyében pedig megértő fülekre talált (micsoda képzavar!). Az SNS kapitánya, aki egykor maga is házelnök volt, és nyilván szeretne még magának hasonló(an jól fizető) pozíciót kivívni a jövőben, azonnal rá is vette párttársait, csatlakozzanak a Šimečkát eltávolítását elérni kívánó kezdeményezéshez. 

Gašpar úgy véli, hogy az alelnöki poszt továbbra is az ellenzéket illeti meg, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, nem akarják kisajátítani a hatalmat. 

Az érintett maga azonban úgy véli, hogy mindez csak a kormányoldal bosszúja azért, mert olyan kiváló ellenzéki munkát végez. Önbizalomban tehát nincs hiány, meg egy kis mečiarizmus emlegetésében, hogy az emberek belső szervei összeugorjanak a rossz emlékű évek politikai módszertanának felemlegetésétől. 

Nincs itt tehát semmi látnivaló, csak véget ért az uborkaszezon, kezdődik a cicaharc.