
CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!
Végigmenni a "damaszkuszi úton"
2024. dec. 9.


Az emberiség, és a mai kor embere számára is kettős jelentése van ma a „végigmenni a damaszkuszi úton“ mondatnak.
Szíriában a kormányellenes erők, a lázadók, megdöntötték Asszad, szíriai elnök negyedszázados hatalmát, aki az értesülések szerint elmenekült az országból.
A Soros zsoldban álló és Mafred Weber gatyamadzagján rángatódzó, lélegeztetőgépén tartott legújabb magyar ellenzéki csicskamessiás aljas módon hazudva, rögtön tudni vélte, hogy Magyarországra repült, de ezt a hírt később igazi médiapatkány módjára eltüntette a világhálóról.
Hogy ez mit is jelent pontosan, azt majd a következő hetek és hónapok megmutatják. Nem kell azonban politológusnak, sem brit tudósnak lenni ahhoz, hogy megtudjuk, a „káosz“ szó szinonimájának újabb, közel-keleti tárházát bővítik.
Számunkra, Európaiak számára, semmi jót nem jelent ez. Legfeljebb újabb, 1-2 milliós menekültáradatot, Asszad hívei által, akik nem szeretnék a dzsihadista milícia felügyelete alatt leélni az évtizedes háborúk után amúgy is megnyomorított életüket.
Amerika megint jól jár. Még több fegyvert adhat el, a CIA által is támogatott Iszlám Államhoz köthető terroristáknak, akik egyébként állítólag Amerika ellenségei.
Ha éppen le kell rombolni egy országot, és akiket, ha kell, mindig felhasználnak a mocskos politikájuk eléréséhez, de akik időről-időre öntudatra ébrednek, mint a Skynet a Terminátor filmekben, és a gazdáik ellen fordulnak.
A nyugati liberális sajtó ünnepli az Asszad-éra végét, míg a közel-keleti sajtó óvatosabb, mivel tudják, hogy a lázadók vezére al-Dzsulani, az al-Kaida oszlopos tagja volt, és közös akciókat hajtott végre az Iszlám Állammal is, Abu Bakr al-Bagdadi parancsára.
Célja egy újabb Iszlám Állam létrehozása a Közel-Keleten, amihez még a törökök által támogatott milíciáknak is lesz néhány szavuk, és a gyors győzelem, akár újabb polgárháborúba is fordulhat, lévén, már nincs közös ellenség, ami egyesítené az amúgy sem egységes hadurakat.
A szíriai üldözött keresztények, akiket már eddig is halomra gyilkoltak, és akiknek a falvaikat, templomaikat, házaikat lerombolták Szíriában, biztosan nem látják a saját jövőjület ebben az országban, ahol kétezer év óta élnek.
Az iszlamista harcosok nem fognak átmenni a lelki változáson, mint egykoron Saul, a damaszkuszi úton.
„A bibliai elbeszélések szerint úgy kétezer évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, gyűlölettől lihegve, Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a keresztre feszített Jézus követőit, akik hittek Jézus Krisztus feltámadásában. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Az úton megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd egy bizonyos idő elteltével tanítvánnyá akart lenni. Azonban hosszú időbe telt, amíg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta. Csak így válhatott apostollá, majd vértanúvá.
A „damaszkuszi út” jelentése, az, hogy legalább egyszer mindenkinek végig kell menni a lelki változás útján. Keresztény szempontból azonban még többet jelent: mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet rajta – ez a megtérés. De sok „Pállá” váló (azaz megváltozó) a legfontosabb mozzanatot hagyja ki. Azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni. Nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni. Ez az, ami sajnos, a mai világban a legnehezebb.
Nos, vértanúkból ma sincs kevés a damaszkuszi úton és útfélen, melyen a megtérés helyett, mára csak a Saul-i gyűlölet maradt.
A szíriai keresztények lába alól ezt az utat kihúzták az iszlamisták. Végleg.
Végre jöhet az óhajtott és várva várt amerikai biznisz, hiszen minden erről szólt és szól ma is. Nem Asszad diktatórikus rendszerének megdöntéséről.
Egyáltalán nem. Sem arról, hogy demokráciát teremtsenek ebben az országban. Az amerikai demokráciaexportot amúgy is ismerjük. Dögvész és halál kíséri.
Majd a tömeggyilkosait Béke Nobel –díj.
Nem sokba kerül nekik ez a kis kaland. Csupán egy ország, egy többezer éves kultúra, nép, életforma lerombolásába, elpusztításába, többmillió ember elűzésébe, értelmetlen legyilkolásába, és egy újabb közel-keleti ország, mely az emberiség bölcsője volt egykoron, káoszba taszításába.
Nos, biztosan megérte, valamelyik bankánrnak, vállalatnak, milliárdos befektetőnek.
Az igazi harc célja, az ország északi részén található, óriási földgázkészletért folyó tulajdonjog volt, ami a kezdetektől fogva a háború igazi okát jelentette, mint ahogyan jelenti ma is az orosz-ukrán háborúban, ahol nem a demokráciáért, nem az ukránok ürügyként szolgáló szabadságáért, még csak nem is az ország NATO-ba, vagy EU-ba való belépéséért harcolnak. Az országukért - melyet már régen a küldföldi vállalatok és bankok tartanak a kezükben és a tulajdonlapjaikon - meg végképp nem.
Azért az ásványkincsekért és energiahordozókért megy a harc, melynek értéke a jelenleg oroszok által elfoglalt Donbaszban, a becslések szerint meghaladja a 10-12 billió dollárt.
Itt minden a szén, a vasérc, az urán és a föld is, vérrel és gyásszal lesz átitatva, még évszázadokig.
Az emberiség nemhogy nem jár a damaszkuszi úton, de egyenesen a pokolba vezető útra cserélte le azt a szent utat, melyen mindnyájunknak végig kellene mennünk, hogy a világ és a lelkünk is megtisztuljon.
Miközben a keresztény világ meggyújtotta az ádventi koszorún a második gyertyát és fellobbant a béke és a remény lángja, valahol a pusztításé és a reménytelenségé is fellobbant a világban.
Imádkozzunk a világ békéjéért, azokért, akinek nincs lehetősége az adventi várakozás magasztos csendjében készülődni, a Megváltó születésére!
Itt állunk a damaszkuszi út előtt. Vajon el merünk-e indulni rajta?
(Képek: HVG)

Csak pusztítás legyen!

Hrubík Béla


