A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Fegya matovic oltási csekk 2022

Végül csak megvalósul Fegya disztópiája; igaz, eggyel odébb 2022. jan. 3.

Friss hír, miszerint holnaptól kezdik az oltási csekkeket kiküldeni. Az eredeti ígérettel ellentétben legfeljebb azok a nyugdíjasok költhetik a 2021-es karácsonyra az összeget, akiknek időgépet is mellékel Matovič. Mindenesetre a 300 € vigaszdíj így sem rossz, hiszen az ingyenpénz sosem rossz; más kérdés viszont a mögötte álló lételméleti és morális dilemma. Ez utóbbi már olyan fokon hátborzongató, mint a címben is idecitált Fegya általános nemtudása. 

Kezdjük a történet elején, nagy vonalakban. '21 tavaszán nemcsak a kormánypárt szimpatizánsai, sok esetben az ellenzék is körberöhögte Andris 100 000 forintos ötletét – nagyjából akkora sikert aratott vele, mint a szinte mérhetetlen Párbeszéd haknija az alapjövedelemmel. Ezzel szemben az elgondolás, mely a végletekig lecsupaszítva mégiscsak arról szól, hogy valami olyan alapvető cselekedetet jutalmazzunk, ami az egyénnek is elemi érdeke, 2022 elején a gyakorlatban is révbe ért. Hol máshol, mint Szlovákiában? 

Nem egy hálás téma szembemenni az ingyenpénzzel, főleg az olyannal, ami holnaptól már nem csak puszta ígéret. Az a korcsoport, amely elsőként hozzájut, megérdemli, ahogy abban is biztos vagyok, hogy minden idős életében meglesz annak a 300 eurónak a helye. Kívánom mindannyijuknak, hogy egészségesen és boldogan fordítsák maguk, esetleg a családjuk hasznára! Ettől függetlenül, ha képesek vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy mindig jól jön, ha plusz pénz áll a házhoz, azért rá kell ébredjünk, valahol méltatlan. 

Ezen a ponton érdemes még közbeszúrni két észrevételt. Léteznek például különböző ösztöndíjak, amelyekkel természetesen vissza lehet élni, de általában azért adják őket, mert valaki erőn- és átlagon felül teljesít, saját mezőnyén felülemelkedve. Nem pedig azért, mert hajlandó volt betenni a lábát az iskola vagy egyetem kapuján. 

A második gondolat pedig: az idősek és nyugdíjasok valóban megérdemlik a 300 eurót vagy 100 000 forintot, valószínűleg még jóval többet is, de nem mindegy, miként juttatjuk el hozzájuk. Engedetlen gyerek szintjére degradálva őket, aki csak akkor cselekszik helyesen, ha azt ki is számlázhatja a szüleinek – a lá Szlovenszkó. Vagy nyugdíjprémiumként osztjuk szét, mint a megbecsülés jelét egy végigdolgozott életért; ott, ahol Fegya észbontóan fájó ötletei még Hál'Isten hamvukba holnak. 

Maslow piramis torz 2021 saját

„Kipipáljuk a Maslow-piramis alját, aztán ennyi.”

Mert miről is van szó pontosan? Az idősek egy csoportja az oltási csekkektől függetlenül felvette az oltást, éppen azért, mert számít az egészsége. Egy másik csoport nem foglalkozott az egésszel, amíg a pénz bele nem került a képletbe. A harmadik csoport meg annyira oltásellenes, bár az idősebbek körében talán kevesebben vannak ők is, hogy a világ minden pénzéért sem oltatná be magát. 

Egy ilyen intézkedés mérföldkő is, amely pontosan mutatja az irányt, merre tartunk. Pandóra szelencéjével játszunk, ha éppenséggel nem nyitottuk már tágra.

Önmagában is kétséges, mennyi haszna van az oltási csekkeknek, illetve, hogyan lehetett volna ésszerűbben elkölteni a rászánt forrásokat. Jól láthatóan nem hozta a várt eredményeket, vagy ha hozta is, képtelenek voltunk mindenkit beoltatni, hiszen a 300 eurót is érhető regisztrációs időszakot meghosszabbították. Viszont a hasonló léptékű döntésekre nem tekinthetünk úgy, mintha vákuumban volnának, következmények nélkül – komoly hatással lesznek egy egész ország életére, a fent felsorolt csoportok közül mindháromra. 

Bele van kódolva a tudatalatti üzenet: ha magamtól nincs annyi eszem, hogy gondoskodjak magamról, majd jön a kormány és a seggem alá tol némi aprót, hogy nekem is megérje tennem a saját egészségemért.

És ezen a ponton érünk el Fegya szoft-disztópiájához. Ami nem fogható az olyan kőkemény nagtív utópiákhoz, mint az 1984, de valahol sokkal kegyetlenebb. Úgy mossák ki az ember agyát, hogy észre sem veszi. Nem kell az égadta világon semmit csinálni, csak határok nélkül elfogadni másokat és önmagunkat, keblünkre ölelni minden emberi gyarlóságot, irtani a józan észt – mert az bizony, az evolúcióval karöltve diszkriminál, éles határt von az életképes magatartás és az életképtelen idiotizmussal vegyített debilkedés közt. Ha valami hiba folytán mégis racionálisan cselekednénk, akkor sem azért, mert saját tornyunkból diktálják elkényelmesedett agysejtjeink, hanem azért, mert a kormány odavet 300 eurót. 

Ha felkelsz reggel, 10 €. Ha megmosod a fogad, az már 20 €. Ha a mellékhelyiséget is használod, 30 €; ha ki is törlöd 20 € bónusz. Aztán pénz jár azért, ha táplálkozol, ha nem fagysz halálra, ha csak úgy el vagy. Az alvásért is fizetnek.

Végtére is ez az alapjövedelem, meg a mértéktelenül segélyorientált megközelítésmódok. A puszta létezésed, legyen az bármennyire is életképtelen, államilag lesz finanszírozva. Nem kell az égadta világon semmit csinálni, csak elfogadni a pénzt azért, ha naponta elvégezzük azokat a létfenntartó cselekedeteket, amelyeken túlmutat egy normális óvodás szintje. Kipipáljuk a Maslow-piramis alját, aztán ennyi. 

A pokolba vezeto ut a joszandek es a kovek fokep compressor

„Ne legyenek kétségeink, az oltásért fizetett 300 euró egy az első kövek közül...”

De miféle testi és lelki torzulásokhoz vezethet egy ilyen világ?

Mert szörnyű volt a kommunizmus és szörnyű volt a '84-es disztópia is, de egy olyan antiélet, ahol ingyen van a pénz, ahol nincs mi ellen lázadni, nincs miért küzdeni és nincs miért élni...

Ne legyenek kétségeink, az oltásért fizetett 300 euró egy az első kövek közül; a jó szándék kövei: az utat rakják ki velük, amely tudjuk, hova vezet.

Zárszónak annyit, hogy Szlovákia miniszterelnöke, Eduard Heger a napokban kijelentette: a jelenlegi politikai felhozatalhoz mérten ők a lehető legjobb kormány. Nos, lelke rajta, persze a parlametben ülőket elnézve kevés kedvem van ellenkezni. Csupán árnyalatnyit téved Heger, hiszen a lehető legjobbat, ami esetünkben egyszerre a lehető legrosszabb is, akkor lehetne még fokozni, ha leigazolnák Andrist is, mondjuk Ondrej Čierny-Ráb néven. 

nyitókép: Fekete-Győr András facebook oldala/P7