VÖRÖS PROSZTÓ

„Venezuela a venezuelaiaké!”– Pozsonyban tüntettek az amerikai agresszió ellen 2026. jan. 19.

Különös díszletet kapott szombat délután Pozsony belvárosa, ahol az Eduard Chmelár-féle békemozgalom szervezett tüntetést a távoli Venezuela mellett. A demonstráció hivatalosan a Donald Trump-féle amerikai adminisztráció agressziója ellen emelt szót, de a színpadon hamar a jól ismert ideológiai gőz vette át az uralmat.

A rendezvényen felszólalt a venezuelai nagykövet asszony, Claudia Salerno Caldera is, aki természetesen  hosszan értekezett a telhetetlen külső erőkről és az olajkincsekért folytatott geopolitikai harcról. A diplomáciai üzeneteket azonban hamar háttérbe szorította a Smer fenegyerekének magánszáma.

A Smer európai parlamenti képviselője, Ľuboš Blaha nem hazudtolta meg önmagát: beszédét a szokásos liberális-ellenes kirohanásokra alapozta, de a csúcspontot mégis a saját élménybeszámolója jelentette. Blaha, aki tavaly májusban járt a dél-amerikai országban, rezzenéstelen arccal állította a hallgatóságnak, hogy ott csak boldog embereket látott. Úgy tűnik, a képviselő úrnak gondosan lefoglalt luxusszállodák ablakából sikerült csak kitekintenie, vagy egyszerűen elfelejtett szólni a résztvevőknek a venezuelai hiperinflációról, az üres polcokról és a milliókról, akik éppen a boldogság elől menekültek el az országból.

Blaha számára a rendezvény láthatóan csak egy újabb platform volt a kommunista nosztalgia felmelegítésére. Miközben a nemzetközi jogról és a békéről szónokolt, beszéde tele volt gyűlölködő megjegyzésekkel a politikai ellenfeleivel szemben, hiteltelenítve az esemény eredeti, békepárti célkitűzéseit.

A színpadon Judita Laššáková is csatlakozott a kórushoz, aki az Európai Unió diplomáciai kudarcát ostorozta, majd a tüntetés végén jött a szürreális lezárás: a pozsonyi aszfalton felcsendült a „Venceremos” – a győzelem ígérete egy olyan rezsim nevében, amely ellen saját népe évek óta lázadozik.

A pozsonyi tüntetés végül nem a venezuelai nép valódi megsegítéséről szólt, hanem egy helyről, ahol Blaha ismét bebizonyította: ha egy diktatúra védelméről van szó, rá bármikor lehet számítani egy kis demagógiáért.