A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Nukleáris tél Shutterstock

Világháborús gondolatkísérlet 2022. okt. 29.

Az orosz-ukrán háború sokak fejében megkongatta a vészharangot, ám akadnak olyan vezetők is a világban, akik a zavarosban való halászással lehetőséget látnak geopolitikai céljaik elérésére. Előrebocsátom, eszem ágában sincs jósolni vagy esetleg ötletet adni a döntéshozóknak, az alábbi gondolatkísérlet egy legrosszabb forgatókönyv, ahogy az angol mondja, worst-case scenario.

Az egyik ilyen vezető Észak-Korea diktátora, Kim Dzsongun is, aki apja és nagyapja árnyékéból igyekszik kilépni azzal, hogy a sztálinista, bocsánat, dzsucse-rendszerű országot valódi világpolitikai tényezővé igyekszik tenni. Phenjan pedig mindent meg is tett az elmúlt hét évben, hogy ennek a szerepnek legalább a látszatát keltse.

A hermetikusan lezárt országból csak szállingóztak a hírek a covid kapcsán, míg a világ elkeseredett harcot vívott a világjárvánnyal, Észak-Korea azt állította, náluk semmilyen vírus sem szabadult el. Aztán valahogy mégis kikerültek információk a tömeges megfertőzésről. Jelen írásunk tárgya azonban nem a járvány, de mindenképp fontos előzmény, hiszen 

Vlagyimir Putyin is épp a járvány gyengülésének időpontját jelölte ki az Ukrajna ellen indított háborúhoz, mely máig változó intenzitással tart.

A világ szeme tehát a nyugati vagy keleti integrációjú szláv társadalom kérdésének katonai megoldására figyel, ki-ki a saját érdekei szerint támogatja az egyik vagy a másik oldalt. Ma már nem kérdés, hogy a világ vezető katonai hatalma, az USA a háború elnyújtásában érdekelt, ezért dob üveggyöngyökként fegyvereket és dollármilliárdokaz Zelenszkij lába elé, ám a végső győzelemre alkalmas eszközöket nem. 

Az USA vezetői az EU szankciópolitikájának gazdasági hatásait látva pedig hátra is dőlhettek, bőszen számolgatva a majdan megkeresendő milliárdjaikat, melyek az európai gazdaság összeomlásával hullanak majd az ölükbe. 

A háború másik nagy nyertese Kína, akik az olimpia előtt kötöttek egy paktumot Putyinnal, ami katonai semmlegességet és gazdasági támogatást jelentett Oroszország számára. Kína persze rögtön keményebb hangnemet ütött meg az USA-val Tajvan kapcsán, így forró nyárnak lehettünk szemtanúi Kelet-Ázsiában is.

Van azonban egy másik ázsiai diktatúra, mely szintén szeretné dűlőre vinni a határrevíziós politikáját, mégpedig a már említett Észak-Korea. Az eddig leginkább szájkarate szintjén álló diplomáciájuk az elmúlt hónapokban a mind gyakoribb rakétatesztek miatt a szokásosnál is agresszívebbé vált. A dél-koraei és az USA hadseregének szokásos gyakorlata során pedig már-már háborús retorikát ütött meg. 

Most pedig következzék a gondolatkísérlet.

Kim Dzsongun lerohanja Dél-Koreát, mivel a világ szeme Ukrajnára figyel. Teszi ezt az atomhatalmi státusza tudatában, mivel elégszer állította, hogy az USA tudja, bárminemű őt ért támadás atomcsapást von maga után. Az USA azonban nem hagyhatja szó nélkül, ezért a haditengerészetét küldi a Koreai-félsziget pacifikálására. Kína amiatt lerohanja a védtelenül hagyott Tajvant. Észak-Korea az amerikai segítség miatt beveti nukleáris erejét, Szöült eltünteti a térképről és Japánt, mint a térség legfontosabb amerikai szövetségesét is rakétákkal támadja. Az USA ezek után teljes haderejét beveti Koreában, ami egy Kínával folytatott totális háborúhoz vezet.

Eközben Irán és a szövetségesei megtámadják Izraelt, a Közel-Kelet is az atomháború szélére sodródik. Törökország – látva a dolgok irányát – vegyifegyvereket vet be a kurdok ellen, majd lerohanja Ciprust. Görögország válaszul hadat üzen a törököknek, 

felbomlik a NATO.

Nyugat-Európában a muzulmánok zavargásokat robbantanak ki, melyeken nem tudnak felülkerekedni a kormányok. Brüsszel pedig zavarodottan vakargatja a fejét, miközben a 293. szankciós csomagjáról vitatkozik.  

Meredek? Ha belegondolunk, csupán egy-egy lépéssel mentem messzebbre, mint ahol jelenleg állunk. Reméljük, hogy az itt felsorolt államok (és mások) még csak nem is gondolnak hasonló lépésekre, mert akkor a nukleáris télben józanodó emberiség maradványa úgy fog a 21. század első két évtizedére gondolni, ahogy mi a 20. század első évtizedére: boldog békeidők.

Nyitókép: Shutterstock