LIBERNYÁKULUM

Visszatér a sport a politikamentességehez? 2023. jan. 10.

Az elmúlt években egyre inkább elvette a sportkedvelők kedvét a közvetítések követésétől szinte minden népszerű sportág. Na nem a színvonal csökkenésére kell gondolnunk, amikor a jelenség okáról elmélkedünk. Az emberek egyre inkább megcsömörlöttek attól, hogy a kiváló sportteljesítmények helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapott divatos ideológiák terjesztése a képernyőn keresztül.

Hogy csak néhány ügyet emeljünk ki, a rasszizmus elleni harcból fehérellenes rasszizmussá kinövő BLM-mozgalom melletti tüntetés, a szexiális kisebbségek kirekesztése helyére lépő LMBTQ-propaganda, vagy a környezetvédelemből kivirágzó klímahiszti ügyét érdemes elővennünk, ha csak a legnagyobbra növő kezdeményezéseket akarjuk elővenni. Ma már nincs olyan óvodás vagy nyugdíjas, aki a sportközvetítéseken keresztül ne került volna szembe az önmagár gonosz emberként beállítani kívánó ideológiával, miközben csak egy jó meccset vagy versenyt akart volna látni.

Érdekes módon ezek a kezdeményezések mind olyan nyugat-európai sportolóktól jöttek, akik eleve a milliomosok életét élik. A legfrisebb példa a katari rendezésű labdarúgó világbajnokság egyes válogatottjainak – a német, az angol, a belga, a holland, a dán – cirkuszolása, ami már a játékra is rásütötte a bélyegét. 

Szivárványos repülőgép és karszalag, transzparensek, térdeplés, szájbefogás, melyek külön-külön is elég irritálóak voltak, együtt pedig egyenesen elviselhetetlenek. 

Persze nem azért, mert a saját rossz emberségemmel szembesítettek, épp ellenkezőleg, az dühített, hogy olyan dolog miatt kényszerítik rám a szégyenkezést, illetve amiatt kell bocsánatot kérnem (szerintük), amihez semmi közöm. Persze kapcsolt a FIFA is, hiszen egy muzulmán országban rendezett világversenyen nem feltétlenül a legjobb ötlet a melegjogokért tüntikézni, de ne feledjük, a legutóbbi Európa-bajnokságon és a tavalyi Nemzetek Ligája sorozatban még épp a magyar válogatottat csesztette a kontinens, amiért nem állt be a térdeplős-szivárványos cirkuszba.

Hasonló pozitív fejleményt láthatunk a Nemzetközi Automobilszövetség (FIA) által felügyelt versenysorozatok kapcsán is: mostantól külön engedélyhez kötik a személyes ügyek melletti kiállást. A Forma 1 két ásza, a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton és a négyszeres bajnok Sebastian Vettel évek óta tüntikézik és nyilatkozik a rasszizmus és a genderideológia kapcsán. Több pilótától is érkeztek már olyan nyilatkozatok, hogy a két szószóló inzultálta őket a padockban, amiért nem akartak részt venni a térdeplésekben és az egyéb látványos, de üres megnyilvánulásban, ami csak elterelte a figyelmet a versenyzésről. 

Szerencsére eljutott a ranjongók szava a szervezet szaudi elnökéhez, Mohamed bin Szulajmhoz is, aki ha be nem is tiltotta az egyes ügyek melletti kiállást, mindenesetre erősen korlátozta a folyamatos figyelemelterelést. 

Persze elhisszük, hogy Lewis Hamiltonnak sok bántást kellett elviselnie fiatalabb éveiben a bőrszíne miatt. De a sisak és az overál alatt nem látszik a pilóták bőrének színe, ott csak az eredmény számít. És ugyanezek az eredmények maradnak fenn a sportalmanachokban. Sehol sem fogják jegyezni, hogy az egyes sportolóknak milyen a bőrszíne vagy épp melyik nemhez vonzódnak. Ahogy a szurkolók sem amiatt fognak egy sportolónak drukkolni, mert épp fekete vagy fehér a bőrszíne, a nőket szereti, vagy épp a kengurukhoz vonzódik. 

A sport legnagyobb vonzereje, hogy zárójelbe teszi az emberek közötti különbségeket, mint a nemzetiség, a vallási vagy politikai meggyőződés, a bőrszín vagy bármi egyéb. 

Jó lenne, ha minden sportszervezet felfogná végre, hogy aki kilátogat egy mérkőzésre, a sport miatt teszi és nem ideológiai meggyőződésből. Ha ezt nem fogják fel a sportágak irányítói, új ranjongókat nem fognak az ideológiák hatására szerezni, ellenben a meglévőket el fogják veszíteni. 

Mert mi küzdelmet és győzelmet akarunk látni.

Nyitókép: pridesports.org