A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Borítókép

Volt egyszer egy Monarchia – Keresve Pozsony kicsiny közép-európaiságát 2021. szept. 6.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Mit lehet csinálni egykori koronázóvárosunkban? Rengeteg az odatévedt csavargónak a lehetőség. Induljunk ki most abból, ha csak egy teljes napra rendeszkednél be itt és a pozsonyi vasúti pályaudvarról kezdenéd a discoveryt. Leszögezem így az elején, az efféle kincskeresés és a múltban való elmélyülés korántsem ennél az épített förtelemnél kezdődik. Hacsak nem vagy oda a hajléktalanok által telebrunyált és az egyéb kiabáló marginális hátterű egyének hangos miliőjéért. Nem azt mondom, hogy az a környék nettó életveszély, csak olyan lehangoló életképet vizionál, mint egy alacsony költségvetésű sci-fi film. Szerencsére a depresszióból most is van kiút. Fussunk neki a városnak. Kezdődjön a sorok közti sétánk.

Ritkán használom a tömegközlekedést. De ha úgy döntesz, lusta vagy elsétálni a belvárosba, akkor 90 eurócentért 30 perc utazási időre elegendő busz - vagy villamosjeggyel ezt megoldhatod. Ha megkérhetlek, ne bliccelj. A város kallerei nem viccelnek. Úgy meghúznak a helyszínen 50 eurós büntivel, mint a huzat. Én is voltam idióta és a lóvét be kellett fizetni az államkasszába. Kora reggeli érkezéssel, ajánlatos egy kiadós reggelivel kezdeni, ha netán kimarad a kajálás a vonaton. A Rannô Ptáča kifőzde kiváló választás lehet. Bőséges reggeli és egy finom kávé elfogyasztása után jobban fogod bírni a napot. A Grassalkovich-palota innen 10-12 perc sétaidő. Lábtangód a Štefánik utcán keresztül történjen! Útbaesik a Slavín Háborús Emlékmű is. Hozzá egy kisebb felkapaszkodón jutsz el. Legurulva onnan legfeljebb különböző országok nagykövetségi épületeivel találkozhatsz. Ha az erőltetett menet után megéheznél, akkor a Štefánka by Pulitzer abszolút telitalálat lehet számodra. A kiszolgálás és az ételek nagyon príma, a hangulata pedig olyan, mintha visszarepítene a múlt század elejére és újra a monarchikus pozsonyi mindennapokban éreznéd magad. Közép-európai mércével egy impozáns, letisztultan elegáns étteremről van szó. Onnan tényleg pár lépésre van a Mihálykapu és vele az óvárosi forgatag. Innentől kezdve más világba csöppensz. Pozsonynak az a nagy szerencséje, hogy ezen része konzerválódott és nem fogtak ki rajta a történelem szelei. Értsd: nem volt úgy szétbombázva, mint Varsó, Drezda vagy éppen Budapest. Persze itt is voltak ám kiadós ráncfelvarrások.
A zsidónegyedet és a Váralját rendesen átszabták a hatvanas évek végétől. Az SNP (Szlovák Nemzeti Felkelés) szocreál hídja azóta is ott rondít bele a hely szellemébe. A gótikus stílusban megálmodott katolikus katedrálisunkat, a Szent Márton-dómot szerencsére helyén hagyták. A főút másik felén büszkén és méltóságteljesen magasodik a barokk stílusban felujított Pozsonyi vár. Hangulatos kis utcácskákon vezet felé az út. Szépen rendbehozták és szerintem megéri a 15 eurós belépő. Eddig soha még nem találkoztam a környékén tömegnyomorral, így élvezhető lesz az ott lét. A panoráma sem elhanyagolható, tehát egy kiadós chillt megér az egész. Visszafelé aztán tényleg elbújhatsz abban a kicsiny óvárosi közép-európaiságban. Miközben halkan lépdelsz a macskaköveken, érzed a történelem leheletét. Suttognak a házak, hol németül, hol magyarul, vagy éppen szlovákul. Város ezen nyelvi különlegessége sajnos odaveszett a második nagy világégés után. Azért néhány meglepetés engem is ért. Egyszer a város Főterén, egy vérbeli prešporák idős hölggyel folytattam le egy nagyon különleges és oralhistoryban bővelkedő rögtönzött kultúrdiskurzust. Egyszerűen lebutatótozta a azokat a szlovákokat, akik betelepültek a fővárosba.

“Ezek nem érzik át a város történelmi súlyát és nem akarják továbbvinni, felvállalni sokszínű kulturális arculatát.” - mondta,

majd elkísértem a kedvenc épületemhez a Prímás palotához. Hát igen, a háromnyelvűség legfeljebb az óvárosi épületeken található meg. Szomorú dolog ez, hiszen az egykori Monarchia egyik kirakata, amolyan pozitív reklámja volt Pozsony, ahol több náció és vallás békében és együttműködve élt egymás mellett. Ezen gondolatokat továbbviheted egy fincsi espresso és egy Eszterházy-szelet társaságában. Cafe Mayer és a Konditeroi Kormuth cukrászdák ínycsiklandozó süteményeket kínálnak. Egy utolsó kiadós sétát még tehetsz a Hviezdoslav téren és ha még a pénztárcád bírja, liftezz fel egy laza korai vacsorára a Lemontree and Sky Bar teraszára, ahonnan gyönyörködhetsz még egy utolsót egykori koronázó városunk bájában.

Írta és átélte: Borka Zoltán

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!