CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Zárójelbe tett demokrácia 2023. márc. 28.

Se szeri, se száma a nyugati világban a demokrácia legfontosabb alapelvének, vagyis a szabályok betartásának figyelmen kívül hagyásának . Az elmúlt években veszélyes folyamatok kezdődtek, melyeknek beláthatatlan következményei lehetnek.

Ha megnézzük az emberi társadalmak történetét, azt látjuk, hogy a monarchiák hosszú-hosszú létezését a demokráciák rövid időszakai váltják, melyek anarchiába vagy épp diktatúrába csaptak át, ám szinte kivétel nélkül tragikus véget értek, majd egy új monarchia sarjadt ki a romokon, mely ismét elhozta a béke évszázadait.

A fenti állításunk persze sarkítás, de elég megnézni a Római Köztársaság vagy épp a forradalmi Franciaország történetét, hogy lássuk, a démosz uralmát mindig egy akarnok/zsarnok felbukkanása akasztotta meg, ami óhatatlanul diktatúrához és emberek ezreinek szenvedéséhez vezett. Ahogy azt 

már Arisztotelész is megmondta, a demokrácia a legveszélyesebb államforma, ami abból az utópisztikus elképzelésből indul ki, hogy az ember jó, ezért mindig helyesen dönt.

A dolog persze nem egészen így van a valóságban, hiszen mindig is voltak és lesznek is olyan emberek, akik korláltaln hatalomról és pusztításról álmodoznak. Így lett a weimari demokráciából náci Németország, vagy épp az őszirózsás köztársaságból 133 napnyi kommunista terror Magyarországon. Persze lehetne azt mondani erre, hogy ezek csak kiragadott, szélsőséges példák, és végső soron nem is tévedne nagyot az antitézis megfogalmazója, ám a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a nép akaratából felkent uralkodó, netán bürokratikus aparátus (vagyis az arisztokrácia elárulásával létrejövő oligarchia) romlottságát mindig egy erőskezű, tiszta szellemiséget képviselő basielius tudja visszavezetni a helyes ösvényre, ráadásul nem a népfelség elvén, hanem isteni felhatalmazás jogán.

Nem állunk messze az igazságtól, ha a Nyugat demokráciáit oligarchiáknak nevezzük, ahol kiskirályként viselkedő bürokraták telepednek rá egész országokra és kontinensekre, és olyan döntéseket hoznak, amilyeneket az emberek nem akarnak. 

Elég csak az Európai Unió döntéshozó szerveit, azok korruptságát megnéznünk. A korruptág alatt pedig romlottságot értünk jelen esetben, vagyis azt az állapotot, amikor nem a közjóért dolgoznak az egyes képviselők és csoportok, hanem önös érdekeikért (vagy amiért épp megfizetik őket).

Az efféle romlottságba pedig tökéletesen belefér az a gyakorlat, hogy már a saját szabályaikat sem tartják be. Elég csak az Európai Parlament döntéshozatali mechanizmusára (Sargentini-jelentés), Macron francia elnök nyugdíjreformjára, vagy épp a német választótörvényre gondolnunk, melyeknél precendens nélküli módon a hatályos (alkotmányos) rendet megkerülve fogadtak el úgy komoly törvényeket, hogy arra nem volt joguk.

Gyakorlattá vált a bíróság tisztességének zárójelbe tétele is, hiszen már rég nem igazságszolgáltatásról van szó, hanem jogszolgáltatásról. Elég csak a Minority Safepack kezdeményezés sorsára gondolnunk, vagy számos olyan igazságtalan bírói ítéletre, melyek ugyan megfeleltek a jogi szabályozásnak, ám minden jóérzésű embernek sértik az igazságérzetét. Persze érdemes itt az eszünkbe vésnünk, hogy az igazság örök, a jog pedig addig létezik, amíg garantálják azt.

Elértünk tehát a nyugati civilizáció szakítópróbájához, ahol elválik a búza az ocsútól: hogy életképes-e a demokrácia, vagypedig – ahogy a történelem során már oly sokszor – az oligarchia végső romlásba dönti a nép uralmát. 

Jelen pillanatban nem áll túl jól a demokrácia szénája, ugyanis a hatalmat leginkább közvetlenül gyakorlók már nem tekintik magukra kötelező érvényűnek sem a jogot, sem a törvényt. És amikor nyílni kezd az olló a törvény és az igazság között, annak előbb-utóbb csúnya vége lesz.