7832

Zárt ajtók mögött: Fordulatos konklávék krónikái 2025. máj. 10.

A konklávé és az új pápa kilétéről szóló találgatások már hetek óta tartották izgalomban a világot. Most, hogy felszállt a fehér füst, és már tudjuk, ki örökli a szentatyai széket, rugaszkodjunk el kicsit a jelentől, és tekintsünk vissza a történelem legemlékezetesebb pápaválasztásaira.

A zárt ajtók mögötti döntések nemcsak a katolikus egyház jövőjét formálták, hanem gyakran Európa politikai viszonyrendszerére is hatással voltak. Drámák, politikai alkuk, intrikák – lássuk a legérdekesebb pápaválasztó ülések történeteit!

A leghosszabb konklávé (1268–1271)

IX. Kelemen halála után politikai megosztottság és döntésképtelenség miatt a bíborosok két éven és kilenc hónapon át nem tudtak megegyezni a következő pápa személyéről. A közel három évig tartó szavazás közben három bíboros meghalt, egy pedig lemondott. A helyiek végül megelégelték a helyzetet, és szó szerint bezárták a bíborosokat. Kevesebb ételt kaptak, sőt a tetőt is leszedték a tanácsteremről, hogy siettessék a döntést. Ezek a drasztikus intézkedések végül gyümölcsözőnek bizonyultak, hiszen megválasztották az új pápát X. Gergely személyében. 

Az új szentanya néhány évvel később, az 1274-es lyoni zsinaton kiadta az Ubi periculum című pápai bullát, amely hivatalosan is bevezette a konklávé intézményét. 

A dokumentum előírta a bíborosok bezárását és az élelmük fokozatos megvonását. Bár a szabályokat eleinte nem minden esetben alkalmazták maradéktalanul, az Ubi periculum nagy mérföldkő a pápaválasztás történetében, és alapja a ma ismert konklávék rendjének.

Két pápa egy csárdában? (1378)

1378 tavaszán, XI. Gergely pápa halála után hatalmas nyomás nehezedett a római konklávéra: a nép dühösen követelte, hogy „római vagy legalábbis olasz” pápát válasszanak, miután a pápai udvar több mint 70 évig a franciaországi Avignonban székelve eltávolodott Itáliától. A választás eredményeként áprilisban Bartolomeo Prignano nápolyi származású bíborost választották meg, aki VI. Orbán néven foglalta el a pápai széket. Franciaországban nagy port kavart az új pápa kiléte, így nem sokkal a megválasztása után a Fondiban összegyűlt régi konzisztórium kiadott egy hivatalos levelet, melyben kijelentették, hogy nem ismerik el az újonnan megválasztott pápát az egyház fejének. Néhány francia bíboros azt állította, hogy a választás érvénytelen volt, mert a nép folyamatos nyomása miatt a döntés kényszer alatt született. Ezután ellenkonklávét hívtak össze Fondiban, és új pápát választottak VII. Kelemen személyében, aki visszatért Avignonba.

Ezzel kezdetét vette a nyugati egyházszakadás (1378–1417), amely során két különböző pápa ült az egyház élén különböző európai hatalmak támogatásával.

A megtévesztő fehér füst (1958)

Az 1958-as pápaválasztás igazán emlékezetesre sikeredett, hiszen a konklávé első napján a Szent Péter téren összegyűlt tömeg fehér füstöt vélt látni a Sixtus-kápolna kéményéből, ami hagyományosan egy új pápa megválasztását jelzi. Azonban a füst színe hamarosan feketévé vált, jelezve, hogy még nem született döntés. A Vatikán később technikai problémákkal magyarázta a félrevezető üzenetet: 

a használt anyagok és a fényviszonyok miatt a füst színe megtévesztő lehetett.

Ez a zavaros helyzet alapot adott a „Siri-elmélet” megszületésének, mely szerint Giuseppe Siri bíborost, Genova érsekét, valóban megválasztották pápává ezen a napon, és a XVII. Gergely nevet vette volna fel. Az elmélet hívei szerint azonban külső nyomásra Siri lemondott a pápaságról, és helyette Angelo Roncalli bíborost választották meg XXIII. János néven. Fontos leszögezni, hogy Giuseppe Siri soha nem erősítette meg ezt az elméletet, és a Vatikán is elutasítja, hogy ilyesmi történt volna.

Nyitókép: Marika Iaccarino - Unsplash