CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Zelenszkij tudott és szándékosan hallgatott a háború tervéről 2022. aug. 18.

Ha egy ország inkompetens vezetőkkel rendelkezik, könnyen bohózatba, még inkább tragikomédiába illő állapotokat idézhet elő az országában, elég csak Szlovákia vagy az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi politikai elitjére gondolnunk. De mi van akkor, ha egy ország vezetője szándékosan vezeti háborúba a népét, és még csak esélyt sem ad arra, hogy a lakossága megmeneküljön előle?

Ha röviden szeretnénk erre választ kapni, akkor csak annyit mondanánk, pont az történne, mint ami Ukrajnában történt az elmúlt szűk egy évben. Vologyimir Zeleneszkij ugyanis elismerte, tudott a készülő orosz invázió tervéről, és erről szándékosan nem tájékoztatta a lakosságot, mégpedig jó okkal.

Ami nem más, mint a „pánik elkerülése” volt. Az ukrán elnök ugyanis úgy véli, hogy ha időben nyilatkozik az oroszok tervéről, akkor az emberek egyszerűen fogják magukat, bespájzolnak egy kis pénzt és élelmiszert, aztán gyorsan külföldre távoznak. Magyarán nem maradt volna senki, aki harcol a korrupt vezetésért. Apropó bespájzolás: maga Zelenszkij ismeri el a Washington Postnak tett nyilatkozatában, hogy általa meg nem nevezett személyek követelték is tőle, hogy tegyen így a kormányzat – nyilatkozzon a háború tervéről és készítse fel a lakosságot –, de akkor

októbertől havi hét milliárdtól estek volna el. 

Azt ugyan nem közölte, hogy ez a hét milliárd milyen pénznemet takar, de végső soron lényegtelen is. A nyilatkozatból így is bőven lerí a kijevi kormányzat legfőbb (egyedüli?) célkitűzése: nem az emberek biztonságával kell foglalkozni, hanem az ország elherdálásával.

Megdöbbentő szavak. Ezeknél is megdöbbentőbb az a mentegetőzés, amivel az elnök még így is másra igyekszik hárítani a felelőséget. Ahogy az az interjúban elhangzik, Ukrajna partnerei előre figyelmeztettek az oroszok tervéről, ám azok „általános frázisok” voltak, semmi konkrétumot nem tartalmaztak, nem adták meg, melyik irányból és hány katona fog támadni.

Magyarán a nyugati hírszerzők a hibásak a jelen helyzetért, amiért nem adták Zelenszkij kezébe az offenzíva kész tervezetét. 

Így már minden világos, meg is van a mentség, amiért nem a rábízott népet kellett védenie, hanem belesodorni egy elkerülhető háborúba az amúgy is összeomlás szélén táncoló országot, hiszen Ukrajnának csak fegyverekre (és pénzre, sok-sok pénzre) van szüksége, ahogy azt többször is közölte a szláv Szun-Ce.

Az meg már mellékes, hogy az ország lakosságát vágóhídra vitte. Noha eddig már 10 milliónál is többen hagyták el Ukrajnát, még mindig maradtak bátor/megtévesztett férfiak, akiket az elnöknek sikerült vérig sértenie (én legalábbis megsértődtem volna!). Zelenszkij száját ugyanis egy erősen megkérdőjelezhető mondat hagyta el: 

ha időben bejelenti az orosz invázió tervét, olyan pánik tört volna ki az országban, hogy az ország három nap alatt elesett volna. Magyarán lett volna idejük elmenekülni a kényszersorozások elől. 

Amiatt is sajnálatát fejezte ki az ukrán elnök, hogy a frontra meghalni küldött katonáknak fizetést kell adnia.

Milyen ember az ilyen – tehetnénk fel a kérdést, de inkább nem tesszük, mivel nem vagyunk pszichológusok, de ha azok is lennénk, akkor sem tudnánk ép ésszel felfogni, mi járhat a szabadságharcos hősként pózoló, bunkerekben bújkáló elnök fejében. 

Befejezésül még egy gondolat, vagy inkább költői kérdés: hogy van az, hogy a kárpátaljai magyar férfiakat hadrendre fogták, nem engedik a biztonságos Magyarországra (a családjukhoz), miközben Közép-Európa országaiban ukrán rendszámú, többnyire luxusautókon furikázó, ukránul cseverésző harmincas-negyvenese férfiak sokaságát látom? Véletlenül nem nekik kellene a fronton harcolniuk?

Írásom végére szerettem volna valamilyen tanulságot levonni, de képtelen vagyok, ami a keleti szomszédunkban, és főleg annak vezetője fejében zajlik, az ép ésszel felfoghatatlan.