CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Zoboralja nem hallgathat el – A Csemadok nem szabály, hanem sorsközösség 2025. jún. 4.

Zoboralján magyarnak lenni ma nem csupán élethelyzet – felelősség. Minden megőrzött ünnep, minden magyar szó, minden közös emlékezés és dal az itt élő közösség túlélésének záloga. És ahol még élni akar a közösség, ott védeni kell – nem elhallgattatni.

A közelmúltban több alapszervezetet is értesítettek arról, hogy működésüket a Csemadok Nyitrai Területi Választmánya felfüggeszti. Az indoklás szerint „nem tartják a kapcsolatot”, „nem vették át a tagsági bélyeget”, „nem számoltak el a tagsági illetékekkel.” A betű szerinti eljárásrend talán indokolható – de vajon a lélek szerint is az?

Fontos megemlíteni, hogy mindez részben abból is fakadhatott, hogy a járásnak nincs olyan titkára, aki időben figyelmeztethette volna az érintett szervezeteket, vagy támogatást nyújthatott volna az adminisztratív feladatok elvégzéséhez. Egy ilyen közvetítő, segítő szerep különösen fontos lenne olyan közegben, ahol sokszor önkéntes, elhivatott emberek végzik a közösségi munkát. Az előző titkár leváltását követően sajnos nem történt meg e pozíció betöltése, így a szervezetek – iránymutatás és támogatás híján – könnyen kerülhettek nehéz helyzetbe.

A mi közösségünk nem adminisztrációs egység, hanem élő, sokszor az utolsó magyar szigetek a térségben. Ott, ahol még valaki magyarul tanít, énekel, ünnepet szervez vagy megemlékezést tart, ott a közösség nem felfüggesztésre szorul – hanem támogatásra, megbecsülésre, megerősítésre.

A helyzetünket tovább súlyosbítja, hogy a döntéseket meghozó területi testület működésének legitimitása maga is kérdéses. A választmány jelenlegi összetétele és működési gyakorlata körül számos közösség részéről jogos aggodalmak merültek fel. Többen kérdezik: képviselhet-e érvényesen közösségi akaratot egy olyan testület, amely maga sem rendezett eljárásrendek mentén működik?

Különösen aggasztó, hogy az új nyitrai területi választmány összeállításakor nem csupán a testület kétharmadának részvétele maradt el, de több mint tíz helyi alapszervezet sem kapott lehetőséget a részvételre vagy beleszólásra. Jogosan merül fel a kérdés: vajon ilyen módon hogyan születhettek döntések, és kik nevében? Mennyiben tükrözheti ez a struktúra a nyitrai járás magyar közösségének sokszínűségét és valós igényeit?

Mindezt tetézi, hogy az utóbbi időben olyan hangok erősödtek meg a szervezet élén, amelyek nem a párbeszédet, hanem a kizárást képviselik. Egyes szereplők saját elképzeléseiket közösségi igazságként hirdetik, és ezzel megfosztanak másokat a vélemény, az önálló út és a méltóság jogától. A Csemadok mindig is a közösség otthona volt – de egyre inkább úgy tűnik, egyesek magánházzá próbálják alakítani.

Itt, Zoboralján nincs már tér a megosztásra, sem idő a belső harcokra. Ha most nem halljuk meg egymás hangját, legközelebb már nem lesz, aki szóljon. Ha ma kirekesztjük egymást, holnap már csak az üresség marad.

Ezért egyértelműen, de méltósággal mondjuk ki:
a közösséget nem lehet néhány ember nevében újrarajzolni. A Csemadok nem magánérdek, nem belső hatalmi játszma, hanem a felvidéki magyarság sorsa.

És ezt a sorsot nem lehet felfüggeszteni – csak tovább vinni.

Szerző: Egy zoboralji magyar

Figyelem: Az alábbi véleménycikk szerzője saját közösségi tapasztalataira és nézeteire alapozza mondanivalóját. A megfogalmazott állítások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.