A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
741791 turul munkacs bontas

Zúgva száll, visszaszáll, a magyar turulmadár 2022. okt. 14.

Végtelenül dühös vagyok. Tehetetlenül dühös. Mérhetetlenül fel vagyok háborodva. Mélységesen megdöbbentő és felháborító a Munkácsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi döntése, miszerint a munkácsi várból eltávolítják a város jelképének számító, 2008-ban eredeti formájában helyreállított millecentenáriumi turulszobrot.

Megdöbbentő, hogy a szobrot rekordidő alatt délutánra már el is távolították. Az ukrán városi tanács határozata értelmében „szélsőjobboldali csoportok által emeltnek” nyilvánították a Turul-szobrot a munkácsi várban, 

tehát ez a „szélsőjobboldali csoport” a magyar állam volt az 1896-os millenniumi ünnepség alkalmából, 

de a megszállók által uralt városvezetés valószínűleg összekeverte a magyar államot az ukrán Azov náci katonai csoportjukkal. Ez egy ócska, a kommunista időket idéző, semmire sem való döntés. Olyan szovjet ízű. Ahogyan egy blogban olvastam, ezek az utolsó gramm robbanóanyagért is megdolgoztak, ami a fejükre hullik!

Egy ország, amelyben háború dúl, amely a csőd szélén áll, ahol a napokban az IMF pénzügyi csoportot hozott létre, hogy figyeljék, mikor omlik össze az ország gazdaságilag, és hogy ömleszteni tudják azonnal az újraélesztést és életben tartást biztosító mammont, hogy ömleszthessék, mint véradáskor a vért. A pénzt az ukrán feneketlen zsákba. Egy országban, amely az Európai Unió tagja akar lenni, és azt hazudja a világnak, hogy két hónap alatt, amióta a benyújtották a csatlakozási kérelmüket már teljesítették is a belépési feltételeket, ami más országoknak évtizedekbe telik, miközben az oroszok szarrá lőtték őket, miközben az infrastruktúráik romokban.

Közben 13 379 780 ember már elhagyta az országot, és akiket az Európai Unió állampolgárai etetnek, támogatnak, laktatnak a saját pénzükből, és amely menekültekből Magyarországon keresztül már több mint egymillió menekült haladt át,

úgy hogy közülük sokan itt is maradtak, és a magyar emberek látják el őket, a gyermekeik iskolába járhatnak, aki akar dolgozhat, de fedél van a fejük felett. Erre a háború kellős közepén a Munkácsi Tanács legfőbb problémája, hogy olyan határozatot hozzon, hogy a munkácsi várból el kell távolítani a millenniumi,1896-ban felállított Turult, és helyette a náci Ukrajnának náci címerét kell felhelyezni a náci zászlajuk mellé?

Teszi ezt az az ország, melyet Magyarország a háború kitörése óta, soha nem látott humanitárius segélyben részesít. 

Kamionszámra hordja át Kárpátaljára a gyógyszert, az üzemanyagot, az élelmiszert, a gyerektápot. És nem elég. Nincs érte még egy köszönet sem. Nincs semmi hála. Semmi tisztelet. Csak követelések, csak kioktatás, csak magas lóról való üzengetés. Egy nép vezetése amely nem tudja megköszönni a segítséget, nem érdemel segítséget.

Semmit nem érdemel!

Végtelenül dühös vagyok, mert úgy érzem, Európa az amerikai zsoldban álló liberális-kommunista vezetése elárulja a polgárait, és benne nagyságrendekkel jobban az EU-tag Magyarországot és állampolgárait, mert szó nélkül tűri az náci ukrán rezsim ámokfutását, ahol semmibe veszik az EU által másokon oly gyakran számon kért emberi jogokat, azok betartását, ahol lábbal tiporják és betiltják a kisebbségek nyelvét, oktatáshoz, kultúrájukhoz való jogait, ahol önbíráskodás folyik az utcákon bírósági ítélethozatal helyett, ahol halállistákon vezetik a rezsimet kritizálókat.

Hogyan részesülhet ez az állam bármilyen támogatásban? Hogyan tárgyalhat bárki, bármilyen EU-s vezető ezekkel a fasiszta bérencekkel az Európai Unióba való belépéséről? Hogyan támogathatjuk havi 3, 5, 7 milliárd euróval ezt a gennyes, rothadó rezsimet a kis zöld, farkával zongorázó bohóc Shrek kívánságára és kérésére, 

mely országban szétlopják és árulják a fekete piacon a nyugati fegyvereket, offshore számlákra utalják az uniós polgárok adóiból juttatott támogatásokat, saját vagyonukat növelne? Ahol az ukrán főparancsnok náci jelképekkel ellátott karkötőt visel? Meddig lehet ezt még tűrni?

Azonnal követeljük az ukrán nagykövet kiutasítását Magyarországról. Azonnal követeljük, hogy a felvidéki politikai képviseletünk tiltakozó nyilatkozatot adjon át Ukrajna szlovákiai nagykövetének és ítélje el ezt a kisebbségellenes, a magyar nemzet ellen elkövetett gyalázatot.

Az elmúlt 100 évben sem az oroszok, sem az ukránok nem adtak, tettek hozzá ezekhez a lopott történelmi épületekhez. Minden romokban, és amit sikerül is felújítani, azt sem becsülik meg. Minden szennyben úszik. A beregszászi Vérke folyó szennyezettségi értéke 4000-szerese a megengedettnek. A folyó nem folyik, hanem gördül a mocsoktól. Az ukrán mocsoktól.  A Tiszában tonnaszámra gyűjtjük a ránk zúduló szemetüket. Évről évre ezt kapjuk Ukrajnától, a szemetet, mert mást nem tudnak adni. Mindenütt csak a romok, a gaz, az enyészet és a lelki nyomor. A kárpátaljai férfiakat kivétel nélkül besorozzák miközben Kijevben élik életüket az ukránok. Megnyomorítottak mindent és mindenkit, ellopták generációk életét, sorsát, jövőjét. Semmit nem kaptak a kárpátaljai magyarok, csak a koporsókat és gyászt. 

Miközben magyarok halnak meg Ukrajnáért a fronton, az ukránok leszedik a nemzeti jelképünket a munkácsi várról. Tényleg ez kell? Mindent elloptak, ami emberi. Nem csak, hogy nem európai, de még demokratikus államnak sem felelt meg ez az ország. De ha nem becsülitek, amit ingyen kaptatok, akkor van egy másik lehetőség is.

Mindent vissza, de azonnal! Vissza Munkácsot, Beregszászt, Nagyszőllőst és Ungvárt. Mindent vissza! Mert ha a Donbasz, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja nem Oroszországé, akkor Kárpátalja se Ukrajnáé! Mindent vissza! Megvetlek benneteket!



Hrubík Béla