MAGYAR KÁRTYA

117 éve, 1908. januárjában született Wass Albert, a nemzet hű szolgája 2025. jan. 9.

Wass Albert a magyar irodalmi kánon egyik talán a legvitatottabb szerzője. A személyével kapcsolatos liberális vágyvezérelt vádak, miszerint a fasiszta vezetéssel kollaborált, náci volt, évről évre előkerülnek.

Az irodalmi, kulturális és általános közbeszéd részét képzi az állandó vita, hogy vajon helye lehet-e az irodalomban, ha egyesek eldöntötték, hogy a hazájáért lángoló Wass Albert antiszemita volt? Ráragasztották már rá az írófejedelem, de a pocsék, amatőr író címkéjét is. Vannak, akik kizárólag erdélyi arisztokrataként, vitathatatlan nemesként, grófként tartják számon, de a még elvetemültebb progresszívek számára egy hazaáruló emigráns. 

Kevés írót ért és ér annyi alaptalan és nemtelen támadás, mint őt. Kevés írót hallgattak agyon, mint őt. És hallgatnának továbbra is agyon, ha ez rajtuk múlna...

És kevés írónak jutott keservesebb sors az emigrációban, mint neki, akinek el kellett tűrnie a gyalázkodást, a mellőzöttséget, a hazudozást távol szeretett hazájától. Még a tengerentúlon sem hagytak nyugtot neki, a román Securitate megpróbálta megöletni. A saját népe szúrta hátba, támadta kormánya, ellene fordult hazája. Nem akarták hazaengedni, megalázó módon állampolgárságát is megtagadták tőle. 

Konkrét bizonyíték hiányában, írásaiban nem találtak semmit, amivel a háborús bűnösségét igazolták volna. Számos művét olvastam, s nem láttam bennük, hogy idegengyűlölő lett volna. Írásaiban kerestem, de nem találtam fasisztoid elemeket, sovinizmust, gyűlölködést, márpedig ezzel vádolják orrba-szájba. 

De mégha találtam is volna ilyesmit, de nem találtam! Akkor is mi köze lenne a világnézetének írói kvalitásához? Az ő oldalukon napestig lehetne sorolni az írókat, költőket, akik politikai nézeteik sokkal markánsabbak voltak. De ki meri kétségbe vonni Kassák Lajos tehetségét? Vagy Solohovét?

Pedig egy kegyetlen gyilkos diktatúra kiszolgálói voltak, a kedvencek, a regnáló hatalom üdvöskéi. 

Számos híres író, költő írt olyan lapokba, amelyet az utókor elfogultnak, szélsőségesnek bélyegez. Minden oldalnak, minden rendszernek vannak ilyen emberei. Vannak, akiket a mai napig elhallgatnak, például Hamvas Bélát. Nem egyszer persze koholt vádak alapján. 

Nem értem miért ennyire tisztességtelen az irodalmi elit egy része. Egyik írót magasztalják, másikat a sárga földig gyalázzák. Előszeretettel teszik az utóbbit, ha az ember nemzeti, jobboldali értékeket vall. 

Mai napig így megy ez. A nemzeti értékek lekicsinylése, démonizálása a baloldali művészvilág kenyere. 

De hiába az erőlködés, hiába minden gyalázkodás, elhallgatás, Wass Albert egy nemzeti hős a szememben. 

De ő ezt tűpontosan megfogalmazta: 

„Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Sajnos, az építőanyag hitványnak bizonyult. A lelki és szellemi nyavalyák által legyöngített lélek nem bírta ki a történelem viharait, s a kiáltó szó, ha lelt is halló fülekre, nem volt képes tettekké kovácsolni a nemzet meggyötört akaratát. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl."