Felvidéken a történelem sokszor próbára tette a nemzeti érzéseinket. Kitelepítések, áttelepítések, reszlovakizáció, ezért mindig is különös szerepe volt ennek az eszmének. A hontól való elválasztottságot érzékeljük, de az összetartozás érzését soha nem veszítettük el.
Nem tudjuk pontosan a kormányt zsaroló, lázadó politikusoknak mik a céljaik, de valószínűleg életük legjobb anyagi befektetését kötik meg.
Egy démoni sugallatra valami újból elkezdődött. Közös feladatunk megtalálni a közös hangot, az elfogadást, a megértést, hogy a magyar ne legyen veszélyben szülőföldjén. Egymásra vagyunk utalva, ha tetszik, ha nem, és a késelés, ahogy az agresszió minden formája elfogadhatatlan.
A 40-50-60-as korosztály szeret arról az interneten posztolni, az unokáinak beszélni, hogy az ő korukban minden jobb volt. A mai kor egy lelketlen borzalom, ahol a fiatalok csak a mobiljukat nyomkodják, és nincsenek igazi élményeik, kapcsolataik.
Hatalmas siker a lila-fehér magyar csapatnál.
Mióta világ a világ a kommunisták üldöztek és gyilkoltak. Hazug az ő összes szavuk, bűnös minden gondolatuk. Űzzük ki őket gyönyörű Hazánkból, űzzük ki őket Európából, s meglátjátok mennyivel boldogabbak leszünk.
„Egy kincs van minden nemzetnek adva, Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv." (Jókai Mór)
Egy falu focicsapat nélkül olyan, mint egy templom hívek nélkül.
Ha Robert Fico nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy megmentse a kormányt, a saját választói gyengeségként értékelnék, és ez ártana a Smer vezetőjének.