Miért bíznánk a jövőnket olyasvalakire, aki nem közülünk való?
A tegnapi napom egy kis faluban jártam, hordtam szét házról házra a választási szórólapokat. Ahogy a csendes utcákat róttam, az egyik kapuban ott állt egy régi ismerősöm. Nem beszéltünk már hónapok, talán évek óta. Picit megöregedett, látni lehetett a szemén az utóbbi idők fáradtságát.
Egy kis ipolymenti közösség megmutatta, mit jelent a szilárd hit, a szakmai elhivatottság és a szülőföldhöz való hűség. Ipolyvisken az egykori és mai diákok, tanárok, szülők együtt ünnepelték a helyi iskola, a „Viskola” alapításának 125. évfordulóját.
A szlovák és a román sajtó ismét a magyar öntudattól és a történelmi valóságtól retteg.
A gyepre nemcsak huszonkét játékos fut ki, hanem teljes társadalmak, történelmi tapasztalatok és nemzeti önbecsülések feszülnek egymásnak. A mai Ukrajna–Magyarország találkozó Nagyszombatban tökéletes lenyomata ennek a közép-európai valóságnak.
Október van. A fákról lassan hullani kezdenek a levelek, a postaládákba pedig vastag kötegekben érkeznek a fényes papírra nyomtatott ígéretek. Ahogy közeledünk az október 24-i helyhatósági és megyei választásokhoz, a legkisebb felvidéki falvakban is felpörgött az a bizonyos gépszíj.
Kihűlt kaja, kékfény és a rohadó agysejtek: miért pörgetjük el az életünket? Tizenöt másodperces adagokban pusztítjuk magunkat. Éjjel kettő, képernyőfény, zombi-üzemmód: az én generációm nem alszik, csak görget.
A legnagyobb ellenségünk immár nem a történelem vihara és nem az asszimilációs nyomás. A legnagyobb ellenségünk a közöny lett.
Ahogy az ember elhagyja a nagyobb városokat, és mélyebbre hatol Dél- és Kelet-Szlovákia vidéki térségeiben – legyen szó a Lévai, a Rimaszombati, vagy a Királyhelmeci járás falvairól –, egyre szembetűnőbbé válik az a csendes lemaradás, amely évtizedek óta sújtja a régiót.
Tegnap már rávilágítottunk, hogy Nyitra megye ügyeletes bohóca, Róbert Švec valójában mitől is retteg a leginkább: tőlünk, magyaroktól. A történet azonban itt nem ér véget: a Slovenské Hnutie Obrody nevű formáció a Facebookon indított magyarellenes uszítást, célkeresztbe véve a Csallóköz szívét.
Ha azt hittük, a felvidéki sovinizmus pöcegödre már kiürült 2026-ra, jön Róbert Švec, a matricás viccpárt örökös elnöke. A Pravdának elárulta: Nyitra megye legnagyobb veszélye nem a nyomor vagy a rohadó utak, hanem a magyarok! A rettegő nemzetmentő szerint a magyar szótól összedől a szlovák jövő.
És most emiatt egyesek szidják, mintha megbocsáthatatlan dolgot tett volna. De komolyan, mit kellett volna tennie? Ne tárgyaljon? Ne tartson kapcsolatot a magyar kormány politikusaival? Sirassa az Orbán-kormányt, és várja, hogy hátha egyszer visszatérnek?